Pont fél éve készült el az első lista, valójában egyébként egyáltalán nem pont, mert hét tizenhárom hónapja (oké, elég sokáig ezt reszeltem az újat). Azóta nyílt egy rakás jó hely, szóval érdemes volt összerakni egy frissített toplistát, az új kedvencekkel.

Amin persze rajta vannak azok a régiek is, akiket egyszerűen képtelenek vagyunk elengedni, akkora állócsillagok. Semmi értelme csoportosítani a helyeket, hiszen csak annyi a közös bennük, hogy gyorsan elfogyasztható, finom ételt készítenek, úgyhogy menjünk abban a sorrendben, ahogy eszembe jutnak. Lássuk!

Bors: a brain dead nevű szendvicsük megunhatatlan. Velő, jalapeño, robogós baguette. De folyton kísérleteznek, szóval kevés esélyed van ráunni egy ételre, a levesek nagyon jók, és az árak  is elfogadhatók. Csak annyi a baj, hogy amikor este fél 11 körül eszembe jut, hogy ennék valamit, rájuk már nem számíthatok, mert tíz körül bezárnak és gyáván hazafutnak a részeg hordák elől.

Zing: a kedvenc hamburgerünk. Amikor tavaly nyáron először kóstoltuk, eszünkbe sem jutott volna, hogy még a decemberi mínuszokban is ott fogunk majd várni a furgon előtt a hamburgerekre, és amennyire tudom, a tulajdonosok sem gondolkodtak ilyesmiben. Aztán tessék: időjárástól függetlenül havonta egyszer-kétszer biztosan ott eszünk náluk. Mondjuk ha nagyon hideg van, kihűl a zsemle, mire megkapod, ami nem jó, de mostanában ez megint nem probléma.

W35: a másik kedvenc hamburgerünk, remek ár-érték-aránnyal, meg szószokkal, ráadásul a minőségi hamburger-vonalon szerintem sehol sem olcsóbb az egy kilónyi jó burger. Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy nagyon az adagok, nemcsak jók. Most már két helyen adják a csodás burgert, lehet válogatni.

La Delizia: ennyi szaftos hús után jól esik némi száraz süti. A Deliziát három éve ismertük meg, és azóta rajongunk a város legjobb kekszeiért. Tökéletesen megfizethető, már-már olcsó, a kekszek olyanok, hogy a nagymamád akármekkora raj, sosem készít ilyet, és jobb helyet el sem tudunk képzelni, ha csak szeretnél valakivel csendben eltölteni romantikus környezetben, sütik közt egy órát.

És ha kiromantikáztuk magunkat, irány a kedvenc budapesti pho-nk, a Funky Pho, amit hónapokig próbáltunk becserkészni, mire végül megnyílt, egyből lecsaptunk rájuk, meg is írtuk, hogy mennyire jó, aztán röviddel utánunk mindenféle díjat is kaptak, például a Gault&Millau streetfood kitüntetését, ami elég menő, szóval hivatalosan is jó itt enni.

La Taste! Őrületes hely, ami az eleve remek kezdés után brutális erősödést nyomott: amikor teszteltük, el voltunk ájulva az eredeti és ötletes közel-keleti lepényeiktől, ezt sikerült nemrég továbbfejleszteniük, hogy még autentikusabb, még izgalmasabb ízekkel fogadjanak.

El Rapido: sok magyarázatot nem igényel, alapmű, olyan, mint az Egri csillagok, mindenki tud róla, és ha nem kötelező, remek szórakozás. Az El Rapido nem kötelező, de szuper mexikói gyorskajálda egy kis Kazinczy utcai berúgás előtt, alatt, vagy után.

Másik új kedvenc a belvárosban: a Pista bában az történik a szendvicsekkel, amire azok a legjobban vágynak: zseniális fogások lesznek a szendvicsmennyországban. Itt aztán fél napig főzik neked a sertést, ha úgy tartják jónak, kísérleteznek az alapanyagokkal, a technikákkal, de a végeredmény mindig egészen kiváló.

The Butcher's Kitchen: a másik menő szendvicses, ugyanúgy a minőségre törekednek, mint a Pistában, csak kicsit lazábbra engedik a gyeplőt, kicsit szabadabban játszanak az ízekkel, amitől a szendvicsek zabolátlanabbak lesznek: mindkettőt ki kell próbálni, hogy választani tudj, de leginkább egyszer ez, másszor az jön be.

Sonkapult: ha Olaszországba utaznál enni egy jót, de nincs erre egy hetet meg néhány százezer forintod, elég elmenned a Rumbachba, mert a stílus és az ízek is a helyükön vannak. Szuper kaják, menő berendezés, és ötcsillagos hangulat nyaranta.

Az könnyebb ízeket aztán nyomd agyon egy brutális, nehéz, habos gofrival, ami minden várakozás ellenére mégis lehet frissítő, főleg, ha a Ferenciek terénél kéred. Undorító, de jó!

2Spaghi: ugrálunk a kontinensek közt, de jól van ez így. Ki mástól vennél olaszt, mint olaszoktól, nem igaz? Továbbra is csak törik a magyart, de továbbra is olyan tésztát adnak, hogy Nápolyban sem húznád a szádat.

És a pizzára ugyanaz igaz, ami a tésztára: egyszerűen hazai alapanyagokból, technikákkal lehetetlen normálisan elkészíteni. Erre a legjobb bizonyíték, hogy Budapest tele van pizzázókkal, de az olasz alapanyagokkal és olasz tulajdonosi háttérrel dolgozó Pizza Mamma Sofia volt az első, ami tényleg elhozta a vékony, puha, mégis ropogós utcai pizzát ennek a városnak.

És maradjunk a pizzánál: a Mamma Sofia parafrázisa, vagy fordítva, de a Pizzica is remek pizzákat ad, csak egész másmilyeneket. Itt vastag a tészta és minden úszik a rátétben, de nem az igénytelen konzervlében, hanem a merészen kitalált remek alapanyagokban. Őrületes!

Itt a lényeg: gyorsan, olcsón kapható laktató jó kaja vállalható alapanyagokból. Az El Bigote egyáltalán nem gondolta túl a dolgot, de a gyorskaja nagyjából erről kéne, hogy szóljon, megeszed és nem lesz rossz a szád íze, nem leszel rosszuk egy óra múlva és nem halsz meg húsz év múlva. Ezt hibátlanul tudja.

Budapest Bägel: de nagyot ugrottunk. Vannak félrenyúlások, az avokádós, amit a legutóbb ettem náluk, például elég gyenge volt, de alapvetően remek bägeleket készítenek, úgy megtömve, hogy egyrészt nehéz enni őket, másrészt majdnem jól is laksz eggyel. Ez magyarázza valamennyire a magas árat. A hely hangulata remek, tökéletes esti, vagy késő délutáni összejövetelekhez, ha jól láttam, tetováltatni is lehet az emeleten, van bägel, mi kellhet még?

Fánk: semmi high-end minőség, de tök jó, hogy Újlipótvárosban megnyílt ez a fánkokra specializálódott hely. Nyithatna korábban, de egyébként semmi kifogásunk nem lehet: jó a dizájn, szép a doboz, amibe pakolnak, és a lényeg: van mindenféle fánk, és hozzák azt a minőséget, amit egy fánktól elvárhatsz. Nyolcezer kalória alatt távozni esélytelen.

Finomító Kantin: de jó hamburger Budán! Ádámmal többször is megfordultunk náluk, és mindig rácsodálkoztunk a remek minőségű, krémesen olvadó, harmonikus burgerekre. Ha a világ olyan pontjáról érkeztél, ahol nem ismerik a hamburgert, vagy csak eddig idegenkedtél a műfajtól, náluk kezd az ismerkedést.

Kerkyra: a kedvenc gyrosunk a belvárosban. Spéci ízek, spéci szószok, lelkes, kedves, barátkozós személyzet, akik elmondanak neked mindent a gyros titkairól, akkor is megéri bemenni hozzájuk, ha csak beleuntál a hétköznapi iparosmunkába, és csak ki akarsz kapcsolódni fél órára a végeláthatatlan pörgésből. És van olyan duplarobbantó gyrosuk, hogy azt KÉPTELENSÉG egy szuszra elfogyasztani

Street Tacos: jó alapanyagok, helyben készült kukoricatészta, mexikói szakács, jó arányok. Ez a hely kontextusba helyezi a mexikói konyhát streetfood vonalon is, a kevés igazán jó hely egyike a kategóriájában. Közben megszűnt szegény.

Kyros gyros: nekem máig ez a hely van a legközelebb az eredeti, puritán gyroshoz. Ha csak ki akarod próbálni, hogyan készítik a profik, ha meg akarod kóstolni az alapokat, jó minőségben, mindenképp őket válaszd, esélyed sincs megbánni.

Bubba's Water Grill: helyben fogyasztás nem ajánlott, de a jópofa dobozban magaddal is viheted az ételt, ami leginkább valami finom, friss hal. Ha már idáig eljössz, hagyd a fish&chips variációkat és válassz valami jó grillezett fogást, ami a legjobbak közt van Budapesten.

És a helyek térképen:

Ti meg írjátok le kommentbe, hogy mi maradt ki!