Csabával már évek óta tervezünk egy nagy pizzatesztet, amikor a hamburgerekhez, a gyrosokhoz és a fagyikhoz hasonlóan végigkóstoljuk a várost. Végül mindig lemondtunk erről a tervünkről, főleg azért, mert nem tudtunk volna kierőszakolni magunkból tíz-tizenöt igazán említésre méltó helyet. Időnként felcsillan a remény, ír nekünk egy olasz étterem, inkognitóban elmegyek, de semmi érdemleges.

A pizzákat általában úgy szokás elkülöníteni el fejben, hogy van a vékony és a vastag tésztás, az “olaszos” és a “magyaros” vonal. Mindannyian értjük, miről van szó, annak ellenére, hogy a kategóriák meghatározása nem pontos: a nápolyi stílus (pizza napoletana) az, amivel általában találkozunk, a kerek, vékony tésztás cucc. Valljuk be: Olaszországban is egy csomó helyen szart adnak ezen a címen, gondosan kell kiválasztani a vacsoránk helyét ott is, ha jót akarunk kapni.

A laziói stílus más: a pizza négyzetes tepsiben sül ki, a tészta vastagabb. Mint a kenyérlángos.

És akkor jöjjön az állítás, ami már feszíti az ujjaimat: megtaláltam a legjobb laziói stílusú pizzát Budapesten. És nem egy fenszi olasz étteremben adják, hanem egy egyszerű kis utcai árusnál, a Pizzica Pizza nevű helyen.

Még sosem éreztem ennyire találónak a kenyérlángos szót. Ez a tészta tökéletes átmenet egy rohadt jó, kívül ropogós, belül vajpuha, levegőbuborékokkal gazdagon könnyített kenyér, valamint az omlós-zsíros, téphető, könnyű lángos között. A "zsírost" a szó kellemes értelmében kéretik venni, a Pizzica pizzáiban nem tudsz kinyomni a tésztából egy cseppnyi olajat sem, a jelző inkább csak arra utal, ahogy a falat lecsúszik.

A kiszolgáló lány mögött egy hipszterszemüveges vékony srác (Enrico) pakolja le a pizzákat, hátrakiált olaszul, mire előjön a mamma, a szakács anyukája. Ő is mond valamit olaszul, aztán így folytatják sokáig. A helyet egyébként többen nyitották, mind olaszok, élükön a már kilenc éve a városban élő Paolo Bartolomeóval. Aki egyébként DJ.

Ezt azért fontos elmondani, mert a zene elképesztő irányba fordul időnként. Mutatom:

Ez egy átlagos hangulat itt. Ami keveredik a rusztikusra csiszolt falakkal, a falon művészkedő képekkel és az ezer éves klímaberendezéssel.

Viszont amikor megérkezik ennek közepébe, fadeszkán a pizzád, akkor nincs kérdés.

A tésztáról már beszéltem, a feltétek csak kiegészítői ennek. Élénk, remek paradicsomszósz (vagy tejfölös alapú, attól függ), nem túl sok, de jófajta sajt, egy csomó fűszer (nekem az oregánó már túl sok volt helyenként), és a kötelező plusz: jó minőségű sonka, gomba, ruccola. A pizzák árai a feltétek mennyiségéhez és minőségéhez igazodva 290 és 490 között mozognak:

Az egyik kedvencem, a sonkás példány a pizza ricca tartományba esett, a másik kedvencem, a szarvasgombás cucc pedig a prémium kategóriába. Nekem ez a kettő tökéletesen elég is volt, pedig rohadt éhes voltam.

A két fős pizzatál összesen 5 darab pizzaszeletből áll, két ricca, két prémium és egy ajándék base pizza, ezt is ajánlom, két éhes ember simán elpusztít ennyit.

Szóval van már egy vékonytésztás (La pizza di Mamma) és egy vastagtésztás bajnokunk (Pizzica), jó látni, hogy a gyorskajáldák így fejlődnek pizza fronton. Még több ilyet, és a Király utca - Erzsébet körút metszésénél lévő sörfelitató szénhidrátborzalmak gyorsan eltűnnek.

Pizzica Pizza
Cím: 1065 Budapest, Nagymező utca 21.
Nyitva:
Hétfő - Csütörtök: 11:00 - 00:00
Péntek - Szombat: 11:00 - 3:00