Már be van tervezve pár hete, hogy ellátogatok a nemrég nyílt Bors Gasztrobárba a Kazinczy utcában. Eddig csak annyit tudtam a helyről, hogy több mint tíz éves tapasztalttal rendelkező szakácsok nyitották, kábé a leves-bagett vonalon mozognak (így van, mint a Leves.), és a facebookos kommunikációjuk annyira friss, életteli és profi, hogy tanítani lehetne.

Tegnap megint ránéztem a facebookos oldalra, és újra megleptek. És ha valaki azt állítaná, hogy a közösségi oldalon való megjelenés csak mellékes, hát tessék: én emiatt pattantam biciklire. Ilyen fotókat láttam:

Meg ezt a felhívást:

A mai nap !
Limited Edition Baguette !
PA(S)CAL !
Pacal pörkölttel és savanyú almapaprikával turbózott ropogós csoda ! Táblán ne is keressètek !
Ez csak Nektek készült ! :)

Hűha. Pacalos szendvics, ezt ki kell próbálni. Főleg, mert nem szeretem a pacalt. Ezt ki kell próbálni.

A tekeréstől megéhezve értem a helyszínre, a Kazinczy utcának arra a szakaszára, amit eddig csak a Szimpla Kert-Kis Parázs párossal együtt raktároztam el a fejemben, és bíztam abban, hogy a pacal elhozza a triumvirátust. Vagy ha nem a pacal, a leves. Vagy ha nem a leves, a desszert.

Az üzletben hatalmas köszönés fogad. Nem afféle Vári cukrászdás hajletépő kiáltás, nem is Nobu-féle hagyományteremtő japán hasból jövő, inkább olyan jókedélyű, barátkozós magyar. Tejszínes-kapros ír kagylólevest kértem (ezt ajánlották), mellé a külön kérhető pacalos bagettet, majd egy túrótortát. Meg egy kakukkfüves szamóca szörpöt. Egyébként ez lett volna a napi választék:

Az első kanál leves pontosan az volt, amire számítottam. A srácok életvidámsága, pörgős kommunikációja és az oldalukra feltöltött képek és állítások után pont ezt a frissességet képzeltem el. Kapor ízbomba, roppanós, apróra vágott répa, kitűnő fűszerezés. A kissé rágós kagyló fáradt íze nekem nem passzolt ehhez, de ennek ellenére az egyébként forrón adott leves feldobott, vidámabbá tett.

A bagett előtt kihoztak a pultra egy hideg előételt: birsalmás lilakáposzta coleslaw-t konfitált kacsamájjal. Kicsit értetlenül kérdeztem, ezt miért kaptam, erre azt felelték, hogy az új vendégeknek jár egy ilyen meglepetés. Nem tudom, hogy tényleg ezért, vagy felismertek - ha kipróbáljátok, feltétlenül írjátok meg kommentben, ti kaptatok-e. Látványra jobban meghatott, mint ízre. Nem mintha baj lett volna vele, a minőségre ötös, csak engem nem sosem hoz tűzbe a hideg máj. De a birsalmát kitűnően feldolgozták.

A méretes, pacalos bagettbe kíváncsisággal vegyes félelemmel haraptam.

De kár volt izgulni. A srácok a savanyú almapaprikával helyre tették a gyomrot. Már a marháét, nem az enyémet. A ragut ráadásul erősen fűszerezték, és nem sajnálták ki a szendvicsből. Nem tudtam elég hálás lenni azért, hogy a bagettet úgy vágták fel, és nem folyt ki túl sok lé egyik oldalon sem - így is elhasználtam egy perc alatt a szalvétámat.

Most valami olyasmit lenne jó leírni, hogy tessék, így szerettem meg a pacalt, de ez nem igaz. Viszont majdnem. Tényleg, majd-nem.

Hátra volt még a túrótorta. Az olyan, mintha a nagymamám készítette volna, kivéve hogy megborsozták (ha a mamám véletlenül megborsozta volna, kiborította volna a kukába). A fűszert nem éreztem rajta, viszont tészta pont megfelelően lett eláztatva: ellenálló, de nem száraz. A krém egyben volt, és ha valamilyen kategóriába szeretném sorolni, akkor azt mondanám, hogy olyan vasárnap delesen finom. Nem fogok áttérni ide, ha sírnivalóan jó desszertre vágyom, továbbra is a Ring sajttortája marad az elsődleges célállomás, de azért elraktároztam az ízt.

Ja és a szörpök. Ízletesek, frissek, tömények, a fűszerekkel pont kellő arányban megbolondítottak. Muszáj kérni az ételek mellé, ha erre jártok.

Beszélgettem néhány szót az egyik tulajdonossal, Tamással, aki nemrég még a Pesti Lámpás konyhafőnökeként dolgozott. Elmondta, hogy természetesen nem a fine dining a cél, hanem jó áron a lehető legjobb minőséget kihozni friss alapanyagokból. Az Borsot a street food/junk food-ellátó és a bisztró közé tervezik becélozni, ezért a későbbiekben még több olyan fogást vezetnek be, mint a grátisz osztott kacsamájas előétel. Egyébként este 11-kor zárnak, vagyis még valamennyire kiveszik a részüket az éjszakai életből, de még pont időben csukják be az ajtót az "adj valami hamburgert" típusú szalonspicces vendégek előtt.

A bagett plusz leves kombóért 990 forintot fizettem (790 lett volna fél adag szendviccsel, ami nekem pont megfelelt volna), a torta 490, az üdítő 320 forint volt. Ha jobban figyeltem volna, és nem engedek a torta csábításának, egy ezresért megkajáltam volna úgy, hogy levest és bagettet is eszem házi szörppel.

Az élmény után a Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményébe mentem, magam mellé tettem a félig kinyitott táskámat, amiből megállás nélkül szálldogált elő a maradék fél szendvics pacalillata.