Tavaly nyárra mintha kifulladt volna a budapesti gasztroforradalom, folyton olyan helyekbe botlottam, amikről aztán képtelenség volt cikket írni. Egyébként ez elég elkeserítő érzés: megadom a bizalmat egy étteremnek, nem a törzshelyemre megyek, ahol biztosan jót kapnék (szakmai ártalom, hogy a folyamatos tesztelés miatt nekünk olyanunk nincs is), kifizetek egy rakás pénzt, aztán a végén jót se ettem és cikk se lesz a próbából. Feneketlen kút!
De ősz óta mintha sokat javult volna a helyzet és mostanában folyton olyan helyeket találok, amikről aztán később örömmel írok.
És a The Butcher’s Kitchen pont ilyen.
Múlt héten olvastam róla a Cinken, épp akkor, amikor felelőtlenül tömtem magamba Budapest legjobb lepényét a Le Taste-ben, úgyhogy kicsit átalakítva a heti programomat egyből lecsaptam a szendvicsekre. Nem is feltétlenül a munka miatt, egyszerűen meg akartam kóstolni, hogy tényleg olyan jó-e.
Tényleg.
A hely a Dobozzal szemben van, este nem annyira hívogató, mert odabent több lux ég, mint egy boncteremben, ráadásul egyelőre nincs is tele vendéggel, ami tovább erősíti a hullaház-hangulatot. Egyébként viszont kellemes a hely, nem túl barátságos, nem túlgondolt, de a falapokra kiírt menü például szellemes és az is, hogy a szendvicseket vágódeszkán hozzák. Oké, láttunk már ilyet, de akkor is jó. És nappal az is öröm, hogy mindenki az ablakban, a napfényben ül, este, a kinti sötétség és a benti permanens atomvillanás mellett viszont pont úgy cserélődnek fel a fényviszonyok, hogy a bent ülők egy zabálós színházi előadás szereplői, akiket az utcán járkálók ingyen bámulhatnak.
Ma esti előadásunk: a zabálás.
De a körülmény igazából nem is számít, csak az étel. A menü izgalmas, van hentesszendvics dijoni mustárral, uborkával és kolbásszal vagy hurkával, van hekkes-halas, virslis-pirított hagymás, van pastrami melegen füstölt marhahússal és koviubival, retroszendvics csirkecomb filével és tejfölös uborkával. Igazából mindegyik szendvicsben sokkal több van, mint amit most leírtam, ez csak a csapásirány. Okosan átgondolt, jó koncepciók tökéletesen elfogadható áron: a menü 1350 forint, ebben jellemzően 15 deka hús van és a krumpli, az üdítő 440 mellé, szóval kábé 1800 a kaja. Sima gyorséttermi árkategória.
Viszont amit kapsz, az egészen más dimenzióban mozog. A vegetáriánusból (sült cékla, olíva olajban pácolt fokhagymás camembert, félig szárított paradicsom) csak egyetlen falatot kóstoltam, de ez is meggyőzött arról, hogy a szendvics nem Istenkáromlás, hanem használható alternatíva, ha valaki nem akar húst.
Én viszont akartam, szóval kértem egy Porchettát. Ebben fokhagymás majonéz van dijoni mustárral, karamellizált hagymával, sült malachússal, füstölt sajttal és jalapenoval.
És tényleg olyan mesés, mint ahogy kinéz. Szakmai ártalom, hogy evés közben az alapanyagokat próbálok ízlelgetni, tesztelni, kis harapás ebből, kis tépés abból, a The Butcher’s Kitchenben viszont teljesen megfeledkeztem magamról, és úgy tömtem magamba a szendvicset, mintha nem lenne holnap.
Erről a szendvicsben uralkodó harmónia tehet. Olyan kiválóak az alapanyagok, annyira erőteljes mindegyik elem, hogy egy kevésbé mértékletes csapat könnyen engedhetett volna a csábításnak és egy betyárosan erőteljes szendvicset csinálhatott volna a Porchettából. Ez viszont inkább kiegyensúlyozott. A zsemle remek, a hús omlós, tökéletes, a füstölt sajtot érzed, de alig, ahogy a jalapenót, a hagymát és a dijoni mustárt sem alkotóelemként, csak az egész részeként találod meg. És csodálatosan működik a trükk, egy nagy remek íz a szendvics, amit újra és újra meg kell kóstolni.
The Butcher’s Kitchen
Budapest, Klauzál utca 11-13
06304481758
H-Sz: 11:00-23:00
Cs: 11-02:00
P-Sz: 11-04:00