Hirdetőnk az OpenGastro, akik időt spórolnak a vendéglátósoknak, akik a weben vagy mobilon jelennének meg, de nem tudják, hogyan.

Nemrég jelent meg a poszt, amiben bemutattuk az OpenGastro filozófiáját. Azt, hogy nem feltétlenül van minden vendéglátósnak pénze vagy hangulata dizájnereket, programozókat megkeresni, hogy azok aprólékos módszerekkel kifaragják az adott hely weboldalát. Egy oldalt, amit aztán mobilra optimalizálni, meg keresőoptimalizálni kell, ami folyamatos törődést igényel, hogy mindig felkerüljenek az aktuális akciók, vagy a szezonális étlap. 

Az OpenGastro erre az egészre - vagy akár csak az egyes részekre - kínál megfizethető alternatívát. Egyetlen helyen testre szabhatod a weboldalad, szerkesztheted az étlapot, az akciókat, amiket egyetlen kattintással fellőhetsz a Facebookra. Egy helyen láthatod, ha rólad írtak valamelyik közösségi oldalon, és ha bármiben elakadnál, munkaidőben mindig elérhető az ügyfélszolgálat, ahol segítenek, amiben csak kell.

Pro: nincs kezdeti beruházási költség, állandó segítséget kínál, és pofonegyszerűen használható, így időt takarít meg nekünk.

Kontra: az egyedi készítésű oldalakhoz képest kevesebb lehetőség a dizájn kialakításánál.

Ingyenes

Kipróbáltuk először az ingyenes verziót. Belépéskor megadtuk a hely alapadatait (nálunk ez a fantáziánkra volt inkább bízva), és máris beléphettünk a szentélybe.

Rögtön az oldal tetején felajánlotta Mariann, hogy emailen keresztül segít. Én azonban inkább töltögettem tovább: a hely szlogenjét, a tudnivalókat, a nyitva tartást, a fizetési lehetőségeket adtam meg. Feltöltöttem a logót is, és ugyanitt nyomhattam fel képeket a galériába. Minden nagyon gyorsan ment, és egyértelmű volt.

Az ingyenes verzióban szerepel az étlapkészítő, és az akciószerkesztő. Ezeket is pofonegyszerű kitölteni: az étlapnál új sorokat vagy kategóriákat lehet felvinni, minden egyes sornál terméknév, leírás, ár és fotó szerepel (fotókat csak fizetős verzióban lehet feltölteni az ételekről). Az akcióknál beállíthatunk napi menüt, boldog órákat, általános akciót vagy meghirdethetünk egy aktuális rendezvényt. 

Voltam pár éve egy borozással egybekötött rigójancsi-kóstoláson, a Hotel Nemzetiben. Azért éppen ott, mert a legenda szerint abban az épületben született meg a desszert. Ott kérte meg a szálloda cukrászát a híres cigányprímás, Rigó János, hogy készítsen egy tortát szerelme, Clara Ward számára. A hölgy ekkoriban a a belga Chimay herceg hitvese volt, szóval csúnya ügy, na. Végül a hölgy megszökött a prímással, aztán szakítottak, miután a seggére vertek nagyon sok pénznek. Aztán Clara csapódott jobbra-balra, végül fotómodellnek állt, mert kitagadták az örökségből és elapadt a pénzcsap. Ami megmaradt, a sütemény neve, amit a cukrász sikeresen elterjesztett: rigójancsi.

Hogy miért mesélem ezt el? Mert erre az eseményre a Rigó Jancsi cukrászdát is hívták, hogy vegyen részt. Nem kellett volna más tenniük, mint küldenek egy saját készítésű változatot, de nem akartak. Idegennek érezték maguktól ezt a dolgot, újságíróstul, webkettes megosztásostul, mindenestül.

Aztán mikor ellátogattam a helyre, rájöttem, miért.

A Rigó Jancsi cukrászda egy igazi retró hely. A szerethető retró, ami régi szabályok szerint, de becsületesen üzemel, ami legenda lett a saját környékén, és sosem adott rá okot, hogy ne maradjon az. Korosabb felszolgálók lesik a beérkező emberek kívánságait, és van is dolguk mindig: szinte mindig sor van odabent, annak ellenére, hogy nem épp ezt a helyet osztják meg az Instagramon minden nap, és a Facebook-kommunikációban sem erősek. Szerintem nem is nagyon tudja odabent senki, hogy egész pontosan mire lenne az jó.

Nem baj. Tök szerethető. A hűtőben várakozó tavaszi párizsis zsemlékkel együtt. Hát az valami zabálnivaló, nézzétek:

Akik ide járnak, azt mondják, sok jó cuccot árulnak, de mind közül a legjobb a burgonyás pogácsájuk. Franciska legalábbis biztosan ezt mondta, és én hittem neki. Kértünk egy adagot, 2400 forintos kilóáron. És hát tényleg.

Zsíros, vastag, hedonista pogácsa, olyan, amit csak úgy kiveszel egy házibulin, hogy letöröld a szád belsejéről a sört, aztán csak nézel hitetlenkedve, hogy mi volt ez. Hogy lett a statisztából főszereplő.

Gyorsan túl tudod zabálni belőle magad, nagyon-nagyon gyorsan.

Ettem egy meggyes rétest is, az is eléggé rendben volt. Nem életem rétese, de azért masszív dög, jó töltelékkel, pont kellemes tésztaellátottsággal. De van itt barackos hájas, meg narancsos keksz, meg kalács, briós és lekváros bukta. Pohár, 2 dl, 10 forint.

A nyitvatartási tábla láthatóan a legújabb szerzemény az egész helyen. Rajta a hét minden napja, sorban, egymás alatt, akkor is, ha hétfőtől péntekig ugyanazok a számok sorakoznak mellettük: 07:00 - 19:00. A "Vasárnap" alatt egy felirat, amit nyilván mindenki ért, aki ide valósi.

Ü.V.: Bukovicsné.

Egyetlen névvel. Csak így. Szuper időutazás, és ezzel a felirattal is tökéletesen látszik, micsoda zárt kis közösség a Hegyvidéknek ez a szelete. Imádnivaló.

Rigó Jancsi
Cím: 1126 Budapest XII.kerület, Böszörményi út 17/a
Nyitva:
H-P 07:00 - 19:00
SZ-V 09:00 - 19:00

Minden családban vannak állandó kedvencek, amik újra és újra stabil helyet kapnak az ünnepi asztalon, amiben nem csalódunk, amit mindenki szeret, és ami után mindenki felnyög, hogy istenem, de jó. Ez lehet a mama töltött káposztája, a nagynéni pogácsája, vagy a sarki cukrászda sütije.

Nálunk is van egy ilyen állandó szereplő. Amikor a budapesti rokonság összejön, és egy asztalhoz ül, szinte biztos, hogy a desszert a "nugát sarok" lesz.

A bátyám és párja, Kati talált rá Pesterzsébeten, az akkori Szauer cukrászdában, és onnantól kezdve nem volt megállás. Minden családi bulin felbukkant a süti, és mindig az asztalt csapkodta mindenki, hogy ez de milyen állati. A kakaós piskótalapon egy hajszálvékonyra sütött karamellás réteg, amit nugát ágyba forgatnak, végül belga csokoládéból készült tejszínes csokoládés mousse-szal borítanak be. Nem lehet megunni.

Sajnos azonban, mire odaértem volna a Szauer cukrászdába, hogy utánajárjak a süti forrásának, csak lehúzott rolókkal találtam szembe magam. Bezárt. Ezért bizonytalan időre elnapoltam ennek a posztnak a megírását: ha ti nem tudtok bemenni egy cukrászdába, és rendelni egy ilyet, akkor minek írjak róla, ugye. A családi összejöveteleken azért továbbra is ott volt az asztalon a nugát sarok, mert egy telefonszámot felhívva egy tortányi adagot át lehetett venni a Tortuga étteremben.

Aztán valamiért a a kispesti Hópehely cukrászdába tévedtem. És ott megláttam. Újra. 490 forintért árultak egy nugát sarok nevű desszertet, ami kinézetre megegyezett a híressel, és megkóstolva biztossá vált: ez ugyanaz. Ismét felvettem a nyomozás fonalát.

Kiderült, hogy a desszertet a Marangona cukrászat készíti, akiknek nincs saját üzletük, csak gyártják sorozatban az édességeket, és kiszállítják oda, ahová kérik, és igen, mondták: a Hópehyelybe is nyomnak a sütikből. A weboldalukon megtaláltam a kedvencünket, szebb fotóval, mint amit én készítettem:

Egyébként gyönyörű menyasszonyi meg egyéb tortákat készítenek, nézzétek például ezt:

Vagy ezt:

A telefonban elmondták, hogy egy nagy újítással készülnek: hamarosan feltöltik a webshopjukat egy csomó édességgel, amiket házhoz szállítanak majd. Ha megkívánsz egy tortát, már rendelheted is, és odaviszik, ahol megkívántad. Nem neked kell elzarándokolni valahová, ők zarándokolnak hozzád. Figyeljétek tehát ti is a Facebook-oldalukat, szerintem nemsokára elindul ez a lehetőség.

Vagy menjetek egy a Hópehely cukrászdába, Kispestre, és kóstoljátok meg a nugát sarkot. Ez az édességtippem erre a hétre.

Marangona
Telefon: (1) 315 0058

Hétköznap annyi jó helyen lehet annyi jót enni a városba, hogy komplett sorozatot építettünk az ebédmenük bemutatására: a blog indulása környékén, öt éve kezdtük el összeszedni az éttermeket, és még most is rendszeresen botlunk korábban fel nem fedezett kincsekbe.

Hétvégén azonban más a helyzet: vannak ugyan vasárnaponként csodás sunday brunchok, de ezek már a nyolc-tízezres árkategóriába játszanak, vagy ott a Kiosk sharing table koncepciója, ami szintén remek ár-érték-arányú ebéd, de többe kerül, mint egy hétköznapi menü.

És akkor jött a Peppers és kitalálta a crazy saturday-t, ami kezeli ezt a problémát.

A Peppers a Marriott hotel étterme a Duna parton, és mivel luxushotelről van szó, nem különösebben olcsó a hely, három-négyezer forintos fogásokkal, és a többi kötelező kellékkel. Ezek közt szerepel a tök jó, igényes kialakítás, a pörgős, de nagyon profi kiszolgálás, meg néhány bónusz: például hogy ha a teraszon ülsz és a szemedbe süt a nap, és teljesen komolytalanul megkérded a pincéreket, hogy nincs-e kölcsönbe napszemüvegük, a lehető legnagyobb természetességgel felelik, hogy de van, és hoznak párat, válassz!

Innen indulunk, ez az alap, erre épül a crazy saturday, ami 2000 forintért kínál két fogást, a desszert meg 400-800 forint attól függően, hogy ki a pincér (kétszer kaptunk féláron harmadik fogást, egyszer teljes áron és nem sikerült kinyomozni, hogy melyik ár a valódi). Akárhogy is, 2400-2800 forintba kerül szombaton egy luxusétteremben egy kivételesen jó menü, amitől rendesen el is telsz, ilyennel én nem nagyon találkoztam még eddig.

De lássuk, hogy miket kapsz ennyi pénzért: az elmúlt hónapban háromszor is teszteltük az éttermet, ebben az időszakban minden alkalommal kaptunk üdvözlőfalatot, ez a ház kenyere paradicsomos és fokhagymás-olívaolajas mártogatóval, ami

1: finom
2: kérhetsz repetát
3: így tutira nem maradsz éhes.

És akkor az ételek. Első fogásként kérhetsz lazacos, spéci majonézes, uborkás összeállítást (és még néhány olyan fogást, amit elfelejtettem lefotózni, mielőtt megettem):

Második fogásnak kóstoltunk marhát (nem rossz), kacsaburgert (izgalmas) és vajhalat medvehagyma risottóval, ami viszont egyszerűen fantasztikus étel, amikor nem ilyet rendeltem, akkor is beleettem a mellettem ülő tányérjába, mert valakit mindig sikerült rábeszélnem:

A desszertek is kiválóak, a vaníliafagylaltos, karamellizált banános palacsinta vagy a sorbet abszolút kedvenc, a tiramisu mondjuk csak az átlagnál érezhetően jobb.

Az üdítő persze drága, 800 forinttól indul a minden, de mi szoktunk kérni egy kancsó vizet is, amit viszont ingyen kihoznak. Akárhogy is, a Marriott szombaton vállalja azt, amit ígért: nincsenek titkos költségek és különösebb erőfeszítés nélkül ki tudod hozni annyiból az ebéded, amennyibe a menü kerül, nincs szó arról, hogy kénytelen vagy költeni például palackozott vízre, ami, ugye, előfordul, hogy üvegenként 1800 forintba kerül a város jobb éttermeiben. Kapsz viszont egy szuper környezetet, odafigyelést és néhány szenzációsan jó fogást: különösebb aggodalom nélkül írom le, hogy ez most a legjobb ár-érték-arányú ebéd szombatonként a városban.

update: lapzárta után érkezett, hogy a menü ára heteken belül 2000-ről 2500-ra nő, de még úgy is nagyon megéri.

Marriott
1052 Budapest, Apáczai Csere János utca 4.
Sz: 12:00-15:00
0617373777

Annabelláék a belvárosban kerestek valami olcsó, normális méretű lakást: ezekből a feltételekből következett, hogy csak valami élhetetlen rom jöhet szóba. Hosszú kutatás után meg is találták álmaik lakását, ami valamivel nyomorúságosabban nézett ki, mint egy észak-koreai szennyvíztelep:

A lakás egyébként szenzációs helyen volt, a Kammermayer tér közelében, amit mindenki a Gerlóczyról ismer, nekem sok más okból is ez a kedvenc környékem Budapesten, ráadásul a luk abból az udvarban nyílt, amiről már írtam nektek néhány éve, annyira megtetszett a dzsungelszerű hangulata.

Szóval: van egy lepratelepszerű, 41 négyzetméteres rom tízmillióért. Mit teszel?

A: leöntöd benzinnel, felgyújtod és elrohansz
B: belsőépítész vagy és azonnal megörülsz a játéklehetőségeknek, amiket a lakás kínál.

A fenti kép alapján és nem gondoltam volna, hogy bármit lehet vele kezdeni, de a lakberendezőként is dolgozó Annabella és építésszervezőként dolgozó férje belevágtak a munkába, és a végeredmény valami egészen szenzációs lett.

Nézzétek csak a galériában a képeket:

Fotók innen.

A sarokpontok:

- bátran szétvertek, átalakítottak mindent, falakat mozgattak át, építettek fel, ajtókat falaztak be és nyitottak, a végeredmény szinte semmiben sem emlékeztet a kiindulási alapra

- fantasztikusan jó arányban vegyítették a különböző forrásból származó bútorokat: annyira ügyesen egészíti ki egymást az olcsó IKEA és a bontásból kinyert szintén olcsó ajtó, bútor, ősi rom, hogy a végeredmény se nem kommersz, se nem ósdi és se nem blóvli, hanem egyszerre praktikus, letisztult és hangulatos és drágának tűnő.

- mindezt kiegészítették olyan remek ötletek, mint a vasrúdba és lépcsőkbe épített világítás, és így tovább.

A végeredmény egy gyönyörű, hangulatos, szerethető lakás, amire nem is költöttek vészesen sokat. Annabella az ötleteivel rengeteget spórolt,  ráadásul a lakberendezőként kialakított végeredmény össze sem hasonlítható azzal, ha magunktól estünk volna neki a feladatnak. Én csak kifestettem volna. Ők nem:

És akkor a matek: a 41 négyzetméteres lakás a belváros közepén 10 millióba került, erre költöttek még 6,5 milliót, de ebbe nemcsak a felújítás, hanem már a bútorok, berendezési tárgyak, konyhai eszközök is belefértek. Ez a felújítási ár négyzetméterenként 150 ezer forintot jelent, ami nem extrém magas ahhoz képest, hogy egy teljesen berendezett lakás lett a projekt vége, dugóhúzóval, meg mindennel, ahhoz képest meg végképp nem, hogy összességében 16,5 millióért garázst kapsz a környéken, nem egy gyönyörű, szerethető otthont.

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. Annabellát is.

És ha neked is menő lakásod van, alig várjuk, hogy a sorozatunkban bemutathassuk. Küldj levelet erre a mailcímre, és felvesszük veled a kapcsolatot.