A Borjourtól megszokhattuk, hogy különleges helyekre szervez borkóstolókat, ezzel adva még egy kis izgalmat az egyébként is kellemes időtöltéshez. A mostani eset is ilyen: van egy nagy múltú, nemrég felújított szálloda, amit egyébként is legendák öveznek: itt készült először a rigójancsi sütemény. Rigó Jancsi cigányprímás kérésére, aki szerelme, Clara Ward számára kérte az itteni cukrásztól az édességet. A hölgy egyébként Chimay herceg felesége volt nem sokkal korábban, amíg a sütinevű János le nem csapta a kezéről. Így néztek ki ők:

Tegyük hozzá, Clara az önsorsrontás magasiskoláját mutatta be, mert miután Jancsival seggére vertek vagy nyolcmillió dollárnak, megszökött egy olasz pincérrel. Aztán egy portással. Aztán fotómodellnek állt, mert kitagadták az örökségből és elapadt a pénzcsap.

Na mindegy, a lényeg, hogy ismét nyitva a Hotel Nemzeti, Blaha Lujza, Rigó János és még számos híresség egykori törzshelye. Itt állt, amikor a Nemzeti Színház magasodott előtte, és itt állt akkor is, amikor abból már csak egy darabka volt látható (előtérben a Nemzeti Színház maradvány, háttérben a Hotel Nemzeti):

forrás: fortepan.hu, Gesztesi Albert

Tavaly decemberben pedig újra kinyitott.

Adja magát, hogy ha a Borjour rendez itt valamit, akkor az egy rigójancsival súlyosbított borkóstoló lesz, és bingó. A résztvevők így egyszerre ismerkednek meg a sütemény történetével, kapnak egy szerelmi történetet, kulináris élményt, egyszerre két nagyágyúval, plusz körbenézhetnek a szállóban. Bár a csoki és a bor nálam a tipikus "kösz, de ez már túlzás" esete, olyan, mint tavasszal az ötödik kiló eper egy ültő helyemben, de mindig nekiszaladok, hátha. Most is így tettem.

A hotel belső terei picit klausztrofób érzést keltenek. Szeretne ugyanolyan nagyvonalú lenni, mint a Hotel Royal, de nincsenek meg hozzá a lehetőségei. Az alacsony, kis termekben a nagyvonalú díszek miatt kisebbnek látszik a tér, mint amekkora valójában.

Egyébként gyönyörű dolgokat láthatunk, az emeletek viszonylag alacsony szobaszáma pedig családiassá teszi a légkört.

De vissza a kóstolóhoz. A borokat a Szent Tamás Pincészet hozta, aminek nagyon örültem - az egyik emlékezetes tökéletesfalat-élményem is az egyik furmintjukhoz kapcsolódik. Sajnos ez a rendezvény kivételesen egy vezetett kóstoló volt, vagyis annyit ittunk, amennyit töltöttek, nem volt sok palack, így ha nem voltál szemfüles, lemaradtál.

Én is így jártam az utolsó, Király dűlőről szüretelt késői szüretelésűről, ekkor már a rigójancsikat kóstoltam hátul:

Balról jobbra a Sugar shop, a Horváth Cukrászda, az Álomcuki cukormentes nevezője, a Hotel Nemzeti saját rigójancsija (tehát a címvédő) és a Váci Desszert Szalon verziója ugyanarra a témára. Látható, hogy egyedül a Horváth Cukrászda készült hagyományos rigójancsival (pedig ez a Hotel Nemzeti feladata lehetett volna), a többiek mind újraértelmezték a süteményt. Viszont még így is azt mondom, hogy nálam a szálloda édessége nyert, izgalmas, ropogós csokirétegekkel, vékony, eltünedező tésztaréteggel, remek krémmel, tökéletes hőmérsékleten tálalva. De tetszett a Sugar shop sütije is, hasonló erényekkel szállt ringbe, mint a helyi cucc.

Azért mégiscsak főként a borokért jöttem, ezekről is mondok pár szót. A kedvencem a Percze furmint volt 2011-ből, olyan izgalmas illattal, hogy öt percig csak szagolgattam. Volt benne minden, a mádi kövek illatától elkezdve (állítják szakértők, hogy azt nem lehet szagolni, pedig lehet), egy jó adag trópusi gyümölcsön keresztül egészen a kifejlődőben lévő, még izgalmasabb, a palackban még fejlődő illatokig. A bor ugyanis még túl korán lett kinyitva, ennek még kell legalább három év a felnőttkorig, jelenleg az íze is legfeljebb tinédzser. És még így sem lógott ki a viszonylag magas alkohol. Szóval ha valami évfordulót ünnepelnétek 3-5 év múlva, érdemes most beszerezni egy palackkal, és valami állandó hőmérsékleten (nem hűtőszekrény!) tárolni. A hárslevelűjük nagyon elegánsra sikeredett egyébként, a Nyulászó szobiszörpös-édeskés illata is tetszett, de egyértelműen a Percze lesz az, amire emlékezni fogok még sokáig.

A sarokban egyébként Brill pálinkákat is kínáltak, ezt nem kóstoltam. Az már tényleg durva lett volna, egy napra egy kakaó-bor kombó bőven elég a hedonizmusból. Újra elkönyveltem magamban, hogy a sütemények a borokkal engem túlságosan megterhelnek, de végül találtam két kedvencet, amiért érdemes volt szenvedni.

Rigójancsit egyébként lehet kapni a szálloda éttermében folyamatosan, 1190 forintért. Tekintve, hogy az ebédmenü sem kerül sokkal többe, egyáltalán nem nevezhető olcsónak. Viszont tényleg jó.

A szállodában ráadásul kulturális eseményeket és művészeti klubot szerveznek, jelenleg is megtekinthető Barakonyi Zsombor kiállítása Budapest arcairól. Friss hír, hogy a szálló megkapta a vendégek értékelése alapján a Tripadvisor kiváló minősítését 2013-ra.

Egy közeli körút-csendélettel zárom a posztot.