Annabelláék a belvárosban kerestek valami olcsó, normális méretű lakást: ezekből a feltételekből következett, hogy csak valami élhetetlen rom jöhet szóba. Hosszú kutatás után meg is találták álmaik lakását, ami valamivel nyomorúságosabban nézett ki, mint egy észak-koreai szennyvíztelep:
A lakás egyébként szenzációs helyen volt, a Kammermayer tér közelében, amit mindenki a Gerlóczyról ismer, nekem sok más okból is ez a kedvenc környékem Budapesten, ráadásul a luk abból az udvarban nyílt, amiről már írtam nektek néhány éve, annyira megtetszett a dzsungelszerű hangulata.
Szóval: van egy lepratelepszerű, 41 négyzetméteres rom tízmillióért. Mit teszel?
A: leöntöd benzinnel, felgyújtod és elrohansz
B: belsőépítész vagy és azonnal megörülsz a játéklehetőségeknek, amiket a lakás kínál.
A fenti kép alapján és nem gondoltam volna, hogy bármit lehet vele kezdeni, de a lakberendezőként is dolgozó Annabella és építésszervezőként dolgozó férje belevágtak a munkába, és a végeredmény valami egészen szenzációs lett.
Nézzétek csak a galériában a képeket:
Fotók innen.
A sarokpontok:
- bátran szétvertek, átalakítottak mindent, falakat mozgattak át, építettek fel, ajtókat falaztak be és nyitottak, a végeredmény szinte semmiben sem emlékeztet a kiindulási alapra
- fantasztikusan jó arányban vegyítették a különböző forrásból származó bútorokat: annyira ügyesen egészíti ki egymást az olcsó IKEA és a bontásból kinyert szintén olcsó ajtó, bútor, ősi rom, hogy a végeredmény se nem kommersz, se nem ósdi és se nem blóvli, hanem egyszerre praktikus, letisztult és hangulatos és drágának tűnő.
- mindezt kiegészítették olyan remek ötletek, mint a vasrúdba és lépcsőkbe épített világítás, és így tovább.
A végeredmény egy gyönyörű, hangulatos, szerethető lakás, amire nem is költöttek vészesen sokat. Annabella az ötleteivel rengeteget spórolt, ráadásul a lakberendezőként kialakított végeredmény össze sem hasonlítható azzal, ha magunktól estünk volna neki a feladatnak. Én csak kifestettem volna. Ők nem:
És akkor a matek: a 41 négyzetméteres lakás a belváros közepén 10 millióba került, erre költöttek még 6,5 milliót, de ebbe nemcsak a felújítás, hanem már a bútorok, berendezési tárgyak, konyhai eszközök is belefértek. Ez a felújítási ár négyzetméterenként 150 ezer forintot jelent, ami nem extrém magas ahhoz képest, hogy egy teljesen berendezett lakás lett a projekt vége, dugóhúzóval, meg mindennel, ahhoz képest meg végképp nem, hogy összességében 16,5 millióért garázst kapsz a környéken, nem egy gyönyörű, szerethető otthont.
Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. Annabellát is.
És ha neked is menő lakásod van, alig várjuk, hogy a sorozatunkban bemutathassuk. Küldj levelet erre a mailcímre, és felvesszük veled a kapcsolatot.