English

Egy nap a városban

Baraka: ilyen lenne a kagyló íze, ha a tengerből egyenest a szádba dobnák

Magyarósi Csaba 2015 május 05.
Címkék: gasztro

Judit szólt, hogy nyílt egy új étterem a belvárosban, ami igazából régi, de ott, ahol most van, új, és hogy ő foglalkozik a pr-jával, és hogy tuti hely, bízzak benne, tudja, hogy nem szoktam meghívásra igent mondani, de ezt most meg kell néznem, még senki sem fedezte fel, ilyencsakegyszervanazéletben.

Hát elmentem.

A Baraka a Dorottya utcában van, a belváros közepén, pedig már akkor sem volt rossz helyen, amikor még az Andrássy úton volt. Állítólag körülbelül három évig készült az enteriőr, ami látszik is rajta, a jópofa, könnyed bár után egy romantikus kis gömbölyded társalgó következik, ahol a kandallóban gyertyafény világít, utána következik a tökéletes ellentétként értelmezhető étterem a sötét színekkel és a szögletes vonalakkal, különös tekintettel az Apple-kockára emlékeztető konyhával. Ilyesmit nem sok helyen látsz:

dsc05069_1280.jpg

dsc05070_1280.jpg

dsc05073_1280.jpg

dsc05076_1280.jpg

Az étlap kellően rövid és izgalmas, itt a kakaós ravioli úgy zuhan a ragacsos indonéz rizs karjaiba, hogy a misoba sütött atlanti tőkehal és a gyömbéres mangalica csak döbbenten figyeli a beteges románcot. 

Nagyon sok az ötlet, nagyon sok a tengeri étel, ami általában sok jót ígér. 

Kezdjük az olyan részletekkel, mint a zsömle! Az éttermet egy házaspár vezeti, egy torta hozta össze őket, amit a férfi készített (a nők szívéhez is simán vezet tehát út az emésztőszervrendszeren keresztül). És hiába nőttek azóta nagyra, a férj továbbra is imád sütögetni, szóval az összes péksüteményt, amit a Barakában fogyasztasz, ő készíti, például ezt a remek zsemlét is:

dsc05081_1280.jpg

Vagy az üdvözlőfalatnak kihozott, szenzációsan ázsiai eszenciának, ennek a hamburgerszerű izének a keretes szerkezetét is:

dsc05085_1280.jpg

Ezután befutott a hízott máj bonbon, vaníliás tokaji meringue, cékla és málna:

dsc05088_1280.jpg

Őrületesen fantáziadús tányér, ahol a krémszerű májbonbon tökéletes lágyságát ellensúlyozza a porrá zúzott habcsók, amibe forgatták, ezen csavarnak egyet az édes ostyák, és amikor már azt hiszed, nem tud tovább pörögni az étel, befut a céklalé, ami behozza az édes-savanyú-vonalat is, ha valaki esetleg hiányolta volna. 

Evés közben kábé így érezték magukat az ízlelőbimbóim, nagyon szórakoztató volt:

xey110cf3vtgczbpkmbdd5x2a2pugxap37s4.gif

A másik előétel, amit kóstoltam:  Szt. Jakab kagyló, yuzu és iró, konfitált paradicsom, kandírozott tojás. Mostanában egyre gyakrabban találkozom olyan tengeri izékkel a tányéromon, amiknél nem a minél jobb fűszerezés, elkészítés a cél, mert ez már csak az eszköz, a cél az, hogy úgy érezd, mintha semmit sem csináltak volna az alapanyaggal. Tökéletesen frissnek tűnő kagylók, tintahalak kerültek mostanában elém, és ennek a folyamatnak a betetőzése ez a fogás, ami olyan, mintha a kagylót épp csak kikapta volna valaki a tengerből, és egyenest a szádba hajította volna. A köretek is csak ehhez az érzéshez asszisztálnak, ha szereti valaki a halakat, imádja majd ezt az előételt:

dsc05091_1280.jpg

A folytatás, a fehér garnéla, kellevéllel, gyömbérrel, csilivel, karottával eggyel trükkösebb: valamilyen spéci módszerrel itt is sikerült elérni, hogy a rák frissebbnek tűnjön, mint akármi, amit életemben ettem, ez az egyik legjobb rák, amit eddig kóstoltam. De a körítés itt már cifrázza ezt az élményt, például a karottával beszórt répa (értsd: répás répa), meg a többi alapanyag olyan váratlanul izgalmas hatást kelt, hogy csak fontolva, óvatosan, apró falatonként fogyasztod el az ételt. Ilyesmiről szól a csúcskonyha.

dsc05094_1280.jpg

Végül jött a csodálatos desszert, egyenesen a tulajdonos kezei közül, ez a passiógyümölcsös lezárás, amiről csak azért nem írok többet, mert a desszertekről általában nem tudok többet írni. Ezt kóstold, ha arra jársz:

dsc05101_1280.jpg

A Baraka nem olcsó, három fogásra ital nélkül érdemes legalább 12 ezer forintot szánni, de másként nézve nyugat-európában egy sima, trükkmentes étteremben is elköltesz ennyit, és attól még, hogy a Baraka Budapesten van, nem lesznek olcsóbb a technológiák és az alapanyagok, sőt. Ezzel együtt az étterem viszonylag keveseknek lesz a természetes választása, amikor este nyolckor az üres hűtőt bámulva felmerül a kérdés, hogy hova kéne beugrani enni valamit. De ünnepi alkalmakra nagyon ajánlott hely.

Baraka
Dorottya utca 6
H-Szo: 11:30-15, 18-23
003612000817  

A legjobb budapesti falfestmények egy térképen

simon mondja 2015 május 04.
Címkék: városkép

Sokszor írtunk már arról, hogy színesedik a belváros. Romos, kopott tűzfalak kapnak új külsőt, nagy forgalmú tereken jelennek meg mindenféle óriásgrafikák, amik most jópofán színesítik az alapvetően még mindig kopott téglafalakkal rojtozott belvárost (utóbbit egyébként imádják a turisták az apokaliptikus jelleg miatt).

A falfestmények ellepték a várost, ami azért is baromi jó hír, mert alapvetően hajlunk a pesszimizmusra, és sokat segít ezen az állapoton egy-egy jobban sikerült óriáskép. A történet lassan tíz éve kezdődött, de csak nemrégiben pörgött fel igazán, amikor 2008-ban elindult a Színes Város Projekt, illetve amikor 2010-ben a Neopaint Works megkezdte TűzfalRehab keretében a belvárosi tűzfalak kifestését. Azóta lépten-nyomon színes festményekre bukkanhatunk Budapesten.

A művészek legálisan, az önkormányzatokkal és a lakókkal együttműködve alkotják meg a képeket, mi meg azon kapjuk magunkat, hogy tudjuk, mi az a street art, és hogy milyen az, amikor a művészet kimegy az utcákra. Oda, ahová eleve való.

Egyébként pont ez volt a célja a Színes Város Csoport tagjainak: Vasarely nyomán az utcára vinni a művészetet, hogy mindenki számára elérhetővé váljon. Ők nemcsak alkotnak, hanem az utódok kineveléséről is gondoskodnak, pályázatokat írnak ki fiatal, kezdő csoportoknak, így egyre több felület szépülhet meg az átfestés során. A Színes Város nemcsak tűzfalakat dekorál, hanem újrahasznosított anyagokból köztéri szobrokat is felállít, hogy általuk élhetőbbé váljon a város. A tavaly őszi újlipótvárosi képük mellé meg zöld falat telepítettek, így előbb utóbb vadszőlő fogja borítani a művet, így a természet kapcsolatba lép a festménnyel. Szeretnek interaktív alkotásokat is készíteni, így akár a járókelők is tovább alakíthatják a végeredményt, mint például az Erzsébet téri interaktív tábla esetében.

A Színes Város munkáinak galériáját itt találjátok:

A Neopaint Works neve is a tűzfalakkal fonódott össze (nem csak a villamoshálózat fonódik). TűzfalRehab című projektjük, amelyet a Trilakkal közösen visznek 2010 óta, idén Summa Artium díjban részesült. Törzshelyük Erzsébetváros, a legtöbb munkájukkal ott futhattok össze, de az ő nevükhöz köthetők a Szentlélek téri hév képe is. A Neopaint tagjai inkább egyszerűbben értelmezhető képekkel dekorálják a lepukkant falakat, bemutatják Budapest régi arcát, vagy éppen tájképet festenek egy játszótér mögé. Nem csoda, hogy a legtöbben imádják a munkáikat. Olyannyira, hogy külföldi felkéréseket is kapnak: legutóbb Németországban dolgoztak, és Terry Richardson amerikai fotós párizsi kiállításán is közreműködtek.

A Neopaint festményeiről a galéria itt van:

Szóval érdemes nyitott szemmel járni a városban és örülni annak, hogy az egyébként valóban zavarba ejtően izgalmas tűzfalak helyütt kiszínesedtek. 

És akkor egy kis segítség a helyszínekhez: összeszedtük nektek mindkét csapat fontosabb munkáit egy térképen, hogy ennek a segítségével indulhassatok utcai portyára, ha egyszer a köztéri művészetek után kutatva nyakatokba vennétek a várost:

 

(Tamási Rebeka vendégszerzőnk cikke)

Egy rakás újdonság az Egy nap a városban blogon!

Magyarósi Csaba 2015 április 30.

Idén lesz ötéves az Egy nap a városban blog, öt éve keressük fel és értékeljük nektek a legjobb helyeket szinte mindig észrevétlenül érkezve, és ugyanúgy távozva, a kettő közt meg tesztelve és fizetve.

Nem is gondolnátok, hogy milyen kevés blog működik így Magyarországon.

Na de: a lényeg, hogy körülbelül egy éve indítottunk egy rakás jópofa fejlesztést, és ezek tökre nem előre kiszámítva, de nagyjából egyszerre fognak beérni: alig néhány hónapos különbséggel elérhető lesz mindegyik.

Viszont nem akarjuk megvárni, amíg az utolsó is befut, szóval a már meglévőket elérhetővé tettük az oldalon, hogy használatba vehessétek, amit lehet.

A titok ott van eldugva a logótól jobbra, ezek mögött a gombok mögött:

screen_shot_2015-04-30_at_12_29_28.png

A Túrák mögött a csapatépítő ajánlatainkat érhetitek el, ha csapat, Budapest és eredeti ötlet, akkor kattints oda, jó lesz.

Aztán jön a Meglepetés gomb: ennek az elhelyezésével felkészültünk egy olyan új szolgáltatásra, a Város hősére, ami várhatóan májusban startol, és amire büszkébbek vagyunk, mint eddig bármire. Szerintünk imádni fogjátok, mert olyan lehetőséget ad a kezetekbe, amire korábban még sosem gondoltatok. Spoiler: a gomb mögé kerülő funkciótól  sokkal jobban érzitek majd magatokat a bőrötökben.

A következő gomb a Lakás, emögött a közelmúltban elindított, Menő lakásom szolgáltatás leírása található: ha olyan szép otthont szeretnél, amilyeneket a blog egyik legnépszerűbb sorozatában szoktunk bemutatni, kattints és a kedvenc belsőépítészeinkből és a legmegbízhatóbb építésszervezőből álló csapatunk segíteni fog neked.

A Rólunk menüpont meg csak egy rólunk menüpont.

De: van ott egy új zászló is, a brit: elindult ugyanis az Egy nap a városban angol nyelvű oldala (ez meg itt hozzá a facebook). Elindult már többször, váltott csapattal, de sosem tudott rendszeressé válni a fordítás, ezért nem is nagyon beszéltünk róla. Nemrég azonban összeálltunk a Helpers-szel, akik fantasztikus minőségben készítik el a cikkeink angol nyelvű verzióit: jobbak, mint az eredetiek. Egyelőre csak a korábbi anyagok fordítása készült el, de jövő héttől az aktuálisan felkerülő cikkekből is lesz angol verzió egy-két nap késéssel, szóval ha egy külföldi ismerősödnek akarod megmutatni, hogy mit érdemes megnézni Budapesten, és egy olyan oldalról akarod küldeni a linket, amelyik az olvasóit, és nem az éttermeket akarja kiszolgálni, bele lehet csapni a lecsóba.

Elsőre ennyi. Egy hónapon belül aktivizálódik a Meglepetés menüpont, ami fantasztikus lesz, ráadásul akkor mindjárt két nagy bejelentést is teszünk, de az év során még számos őrületes dolog várható.

A terveink szerint az ötödik évünk lesz messze a legjobb. Köszönjük, hogy ennyien vagytok velünk, nagyon lelkesen igyekszünk megszolgálni a bizalmat.

Mégis megnyithat a Figaro

Magyarósi Csaba 2015 április 30.

Kerületi szinten bőven túlmutató botrány volt az elmúlt kábé két hétben a Figaro körül.

Aki nem hallott még a helyről: ez egy szuper családias hangulatú kerti kocsma Újlipótvárosban, amit a szomszédos apró kis kávézó tulajdonosai alakítottak ki egy emberi hulladékkal és bélsárral fedett közparkból.

Igazi kis tündérsztori.

Botrány akkor lett, amikor nemrég bezárt a Figaro, az üzemeltető tájékoztatása szerint azért, mert a kerületből valaki szemet vetett a területre, ezért nem hosszabbították meg a működési engedélyét. És tényleg: a hely bezárt, a park elvesztette hangulatát, Mordorrá vált.

 

Elég szörnyű sztori, de mi azért felhívtuk a 13. kerületet is, hogy mondjanak már valamit az ügyben, hátha nem olyan sötét az ügy, amilyennek elsőre tűnik.

Kezdjük a jó hírrel:

a Figaro napokon belül megnyithat.

És akkor a kerület álláspontja: az üzemeltetőnek állítólag október 15-től április 15-ig volt ideje arra, hogy benyújtsa a területfoglaláshoz szükséges papírokat (a park ugyanis 13. kerületi tulajdon). Ezek közt társasházi hozzájárulási nyilatkozatok szerepelnek, annak vállalása, hogy a hely betartja az érvényes előírásokat az arculati elemekre, csupa olyan dokumentumról van szó, amit a hivatalok szerint több tucatnyi újlipótvárosi hely hiánytalanul benyújtott határidőig.

A Figaro azonban nem.

Most viszont pótolták a papírokat, így napokon belül megnyithatják a kertet és addig üzemeltethetik is, amíg betartják az előírásokat, állítólag.

Nem állítom, hogy nincs világösszeesküvés és a médiavisszhangtól megriadt gyáva gyíklénycsapat az ügy mögött, de ami a felszínen látszik, az egészen egyszerűnek is követhetőnek tűnik.

Ennyi a sztori, mire visszajön a jó idő, elvileg megint mehetünk inni a Figaróba!

Megnyitotta a második Pékműhelyet Józsi a Bartók Béla úton

szucsadam 2015 április 29.
Címkék: gasztro kenyér pék

Józsit nem kell bemutatni itt a blogon. Ő az, akinek először csak a kakaós csigájával találkoztam egy kisboltban, aztán kinyomoztam az email-címét. Szóval csak nagy nehezen értem el még 2013 elején, akkor még nem is volt saját boltja. Aztán megnyitott a Pékműhely, aztán a Kedveskrém fagyigyára, és most tovább terjeszkedik. A Bartók Béla útra, első körben.

Józsi pedig nem szakított a hagyománnyal: most is alig lehet megtalálni az üzletét, csakúgy, ahogy annak idején a Batthyány utcai boltra is alig bukkantunk rá. Egyetlen tábla sincs ugyanis a bejárat felett, az ajtón, sehol.

p1270728.JPG

p1270726.JPG

p1270704.JPG

Odabent egy vevő épp azt kérdezte tőle, hogy valami szóróanyagot tud-e adni, mire Józsi a szokásos félmosolyával válaszolt: "nem, az nincs, minek?". És ez nem nagyképűség, hanem egyfajta régimódi boltos mentalitás. 

Machete don't text. Józsi don't marketing.

Amikor kivette az üzletet, a főbérlő kissé homlokráncolva kérdezte, hogy jól meggondolta-e, mert a környéken van már két pékség. De mivel Józsi don't marketing, csak épp kiváló kenyereket süt, így megvonta a vállát. Lesz, ami lesz. Ő jól fogja érezni magát.

Az új hely nagyobb, ami a kenyereknek is jó hír: végre tudnak rongy alatt is pihenni eleget a tészták, nincs folyton a nyomás az emberen, hogy sütni kell, eladni kell, hogy elférjenek, ahogy a Batthyányban. A kovász ládákban áll a sarokban:

p1270711.JPG

Egy hatalmas dagasztógép is áll a fal mellett, és az üvegfalú látványműhelyen keresztül láthatjuk is, hogy működik:

Persze a napi extra kenyeret Józsi saját kezűleg veszi kezelésbe:

Ez egy csokoládés-mazsolás-vörösboros kenyér. Kábé két óra múlva készen van, szóval aki akar, még ma ehet is belőle. Én meg addig beteszem ide a stációit, képekben:

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása