Judit szólt, hogy nyílt egy új étterem a belvárosban, ami igazából régi, de ott, ahol most van, új, és hogy ő foglalkozik a pr-jával, és hogy tuti hely, bízzak benne, tudja, hogy nem szoktam meghívásra igent mondani, de ezt most meg kell néznem, még senki sem fedezte fel, ilyencsakegyszervanazéletben.
Hát elmentem.
A Baraka a Dorottya utcában van, a belváros közepén, pedig már akkor sem volt rossz helyen, amikor még az Andrássy úton volt. Állítólag körülbelül három évig készült az enteriőr, ami látszik is rajta, a jópofa, könnyed bár után egy romantikus kis gömbölyded társalgó következik, ahol a kandallóban gyertyafény világít, utána következik a tökéletes ellentétként értelmezhető étterem a sötét színekkel és a szögletes vonalakkal, különös tekintettel az Apple-kockára emlékeztető konyhával. Ilyesmit nem sok helyen látsz:
Az étlap kellően rövid és izgalmas, itt a kakaós ravioli úgy zuhan a ragacsos indonéz rizs karjaiba, hogy a misoba sütött atlanti tőkehal és a gyömbéres mangalica csak döbbenten figyeli a beteges románcot.
Nagyon sok az ötlet, nagyon sok a tengeri étel, ami általában sok jót ígér.
Kezdjük az olyan részletekkel, mint a zsömle! Az éttermet egy házaspár vezeti, egy torta hozta össze őket, amit a férfi készített (a nők szívéhez is simán vezet tehát út az emésztőszervrendszeren keresztül). És hiába nőttek azóta nagyra, a férj továbbra is imád sütögetni, szóval az összes péksüteményt, amit a Barakában fogyasztasz, ő készíti, például ezt a remek zsemlét is:
Vagy az üdvözlőfalatnak kihozott, szenzációsan ázsiai eszenciának, ennek a hamburgerszerű izének a keretes szerkezetét is:
Ezután befutott a hízott máj bonbon, vaníliás tokaji meringue, cékla és málna:
Őrületesen fantáziadús tányér, ahol a krémszerű májbonbon tökéletes lágyságát ellensúlyozza a porrá zúzott habcsók, amibe forgatták, ezen csavarnak egyet az édes ostyák, és amikor már azt hiszed, nem tud tovább pörögni az étel, befut a céklalé, ami behozza az édes-savanyú-vonalat is, ha valaki esetleg hiányolta volna.
Evés közben kábé így érezték magukat az ízlelőbimbóim, nagyon szórakoztató volt:
A másik előétel, amit kóstoltam: Szt. Jakab kagyló, yuzu és iró, konfitált paradicsom, kandírozott tojás. Mostanában egyre gyakrabban találkozom olyan tengeri izékkel a tányéromon, amiknél nem a minél jobb fűszerezés, elkészítés a cél, mert ez már csak az eszköz, a cél az, hogy úgy érezd, mintha semmit sem csináltak volna az alapanyaggal. Tökéletesen frissnek tűnő kagylók, tintahalak kerültek mostanában elém, és ennek a folyamatnak a betetőzése ez a fogás, ami olyan, mintha a kagylót épp csak kikapta volna valaki a tengerből, és egyenest a szádba hajította volna. A köretek is csak ehhez az érzéshez asszisztálnak, ha szereti valaki a halakat, imádja majd ezt az előételt:
A folytatás, a fehér garnéla, kellevéllel, gyömbérrel, csilivel, karottával eggyel trükkösebb: valamilyen spéci módszerrel itt is sikerült elérni, hogy a rák frissebbnek tűnjön, mint akármi, amit életemben ettem, ez az egyik legjobb rák, amit eddig kóstoltam. De a körítés itt már cifrázza ezt az élményt, például a karottával beszórt répa (értsd: répás répa), meg a többi alapanyag olyan váratlanul izgalmas hatást kelt, hogy csak fontolva, óvatosan, apró falatonként fogyasztod el az ételt. Ilyesmiről szól a csúcskonyha.
Végül jött a csodálatos desszert, egyenesen a tulajdonos kezei közül, ez a passiógyümölcsös lezárás, amiről csak azért nem írok többet, mert a desszertekről általában nem tudok többet írni. Ezt kóstold, ha arra jársz:
A Baraka nem olcsó, három fogásra ital nélkül érdemes legalább 12 ezer forintot szánni, de másként nézve nyugat-európában egy sima, trükkmentes étteremben is elköltesz ennyit, és attól még, hogy a Baraka Budapesten van, nem lesznek olcsóbb a technológiák és az alapanyagok, sőt. Ezzel együtt az étterem viszonylag keveseknek lesz a természetes választása, amikor este nyolckor az üres hűtőt bámulva felmerül a kérdés, hogy hova kéne beugrani enni valamit. De ünnepi alkalmakra nagyon ajánlott hely.
Baraka
Dorottya utca 6
H-Szo: 11:30-15, 18-23
003612000817