English

Egy nap a városban

Hamvich: a város legjobb spanyol szendvicsei

Magyarósi Csaba 2017 április 05.
Címkék: gasztro

Spanyolországban jellemzően fantasztikus alapanyagokból készítenek rettenetes szendvicseket. Fognak egy remek péksüteményt és beleraknak valami egészen utánozhatatlant: vagy rántott tintahalat, de nem ezt a gumiszerű szörnyet, amit itthon lehet kapni, hanem a frissen fogott, frissen bundázott verziót, vagy sonkát, de spanyol sonkát, opcionálisan bellottát, aminek az előállítása valamivel pepecselősebb, mint a Sixtus-kápolnáé.

És kész.

Nincs a szendvicsben sajt, krém, zöldség, bármi, csak a péksüti, meg az az egy összetevő, amiről elnevezték a szendvicset.

Bármennyire is jó benne minden, a végeredmény száraz, egyszerűen hiányérzeted van, miközben eszed.

Reggelizőhelyeken és dél felé haladva azért már elkezdék pimpelni a kaját, a kedvencem az, amikor fognak egy félbevágott paradicsomot, és azt szétkenik a fokhagymával bedörzsölt kenyéren, na erre már bizonyos helyeken tudsz sonkát és sajtot kérni és a végeredmény összehasonlíthatatlanul jobb, mint a natúr verziónál.

De egész Spanyolországban nem ettem olyan jó szendvicset, mint a spanyol alapanyagokra építő Hamvich-nél Budapesten. Sőt, úgy általában szendvicsből is kevés ilyen jót ettem eddig.

dsc07511.JPG

dsc07513.JPG

A koncepció egyébként az, hogy hoznak mindenféle jó sonkát, chorizót Spanyolországból és ezeket változatos módon beletömik egy szendvicsbe. Én a Hamvich deluxe-t választottam, vagy valami ilyesmi volt a neve, és 24 hónapos iberico sonka mellett volt benne a már említett trutymákolt paradicsom, rukola, mindenféle jóság belepakolva egy aszalt paradicsomos ciabattába (életemben nem írtam még olyan mondatot, amihez ilyen sokszor kellett megnéznem egy-egy szó helyesírását) és a végeredmény tényleg szenzációsan jó lett.

dsc07521.JPG

dsc07522.JPG

Friss, de intenzív is, illetve jelzőhalmozás helyett inkább csak annyi, hogy eszeveszett finom.

Van még vagy harmincféle szendvicsük, tuti kipróbálom azokat is, bár tény, hogy a keddi próba után szerdán visszatértem, és megint ugyanazt a szendvicset ettem, mert annyira jó volt. Azért ha van tapasztalatotok, hogy mit érdemes kipróbálni, csak bátran!

Hamvich
Budapest, Hercegprímás u. 19, 1051
06303345314
H-P: 7:30-18:45

Frissítő tavaszi dzsúzok: Fű

Magyarósi Csaba 2017 április 04.
Címkék: gasztro

Fogalmam sincs, miért, de imádom leírni azt a szót, hogy dzsúz.

Mondjuk ennek semmi köze a cikkhez, szóval vissza a Fűhöz.

Ezt a helyet én annak ellenére ismerem évek óta, hogy csak néhány hónapja nyílt. Ennek oka, hogy a hely tulajdonosa, Jennifer, vitt már egy tök hasonló helyet Újlipótvárosban, a Tütü lébárt, amiről annak idején meg is írtam nektek, hogy de jó, oda kell járni influenza ellen, nekem legalábbis tök sokat segített a kezdődő megfázásomban az az izmos-gyomros forró gyümölcskoktél, amit készítettek.

De a Tütü valamiért bezárt, egy ideig nem volt Jennifer sehol (illetve dehogynem, mert tart léböjtkúrákat, meg mindenhol népszerűsíti az egészséges életmódot, bár azon kívül nem is nagyon kell csinálnia semmit, hogy jelen van, mert ő maga a két lábon járó PR az egészséges életmód mellett), aztán hirtelen megnyitotta a Fű nevű helyet Budán és azóta újra egyensúly van az univerzumban.

Persze van egy rakás egészséges hely már a városban, de Jenniferék valahogy képesek erre a jelenségre rátenni még egy lapáttal, például amikor kérsz egy búzafű shotot és közlik, hogy akkor mennek kaszálni.

És tényleg: fognak egy kis eszközt, ott előtted lekaszálják (oké, levágják) a frissen növő búzafüvet és abból készítik el az italod. És a végeredmény mindig meglepő, már abból a szempontból, hogy rettenetes nevű alapanyagokkal dolgoznak, amikkel kapcsolatban kétség sincs benned: tuti egészséges mindegyik, de emberi fogyasztásra tökéletes alkalmatlanok, legalábbis amíg még érzel bármilyen ízt (mondjuk a legmélyebb influenza közepén jöhet).

Viszont a Fűben pontosan tudják, hogy milyen további egészséges alapanyagot kell hozzáadni a szuperegészségeshez, hogy a végén fogyasztható legyen. A búzafűhöz például almalevet adnak, és a végeredmény máris nem valami kecskeital, hanem egy kimondottan jó kis shot. És így tovább.

Négyféle italt is próbáltam, mindegyik nagyon jó volt, és nem tudom, hogy ezért-e, de az egész héten át tartó megfázásom másnapra csillapodott, már azt hittem, el is múlt magától, de harmadnapra megint visszatért, szóval hajlamos vagyok azt hinni, hogy tényleg a dzsúzok (DZSÚZOK!!) segítettek kicsit.

Próbáljátok ki, ja, és a Fű a Tütühöz hasonlóan Város Hőse hely, szóval aki támogatja az éhező gyerekeket, ajándék búzafű shotot kap a turmixok mellé.

Fű Jiuce Bár
Budapest, Retek utca 5.
06304922502
H-P: 10-18
Sz: 10-15

Mit keresnek tyúkok a belvárosban?

Magyarósi Csaba 2017 március 31.

Ádámmal még tavaly ősszel határoztuk el, hogy rendszertelen időközönként nekivágunk mindenféle terv nélkül Budapestnek és megnézzük, mit dob a gép. Ádám ugyanis hisz abban, hogy mindig valami izgalmasat, jót, sőt, nem egyszerűen hisz ebben, hanem konkrétan tudja.

Tegnap került sor az első fordulóra, rögtön lecsaptunk a Bartók Béla útra, amiről már régóta tudjuk, hogy tele van felfedezésre váró helyekkel, de azért minket is meglepett, hogy mennyi mindenbe botlottunk bele néhány óra alatt.

A napról készítettünk egy videót, a következő hetekben cikkekben részletesebben is beszámolunk majd az eseményekről, addig is itt a kedvcsináló:

Francia desszertek Újlipótban: Chouchou

Magyarósi Csaba 2017 március 30.

Jó tíz éve az volt, hogy akárhová nyitottál be, jó eséllyel bunkó pincérek fogattak, néhány perc várakozás után eléd raktak valami hányadék ételt, a végén elkértek egy rakás pénzt, aztán kifelé az ajtón még seggbe is rúgtak.

Ehhez képest jelentett nagy előrelépést a kábé tíz éve elindult gasztroforradalom, ami öt éve már masszívan kezdett beérni: tele volt a város olyan szigetekkel, ahol minőségi ételeket, szolgáltatást kaptál, akkor már csak azért lehetett panaszkodni, mert az általános színvonal alacsony volt, csak egy-egy kiemelkedő hely villantott nagyot, de ha tetszőlegesen beléptél valahová, megint jött a seggberúgás.

Akkor azt mondtuk, hogy oké, hogy néha Michelin-csillag, helyütt bib gourmand, de bárcsak az lenne, hogy akárhol próbálkozunk, eszünk valami tisztességesen jót.

És most, 2017-ben kábé itt tartunk. Oké, nem akárhol, de tíz év alatt pont akkorát változott a világ, hogy ha elkerülöd a leggyanúsabb helyeket, elég jó eséllyel rendes ételt kapsz, kábé hasonló hibaszázalékkal, mint Párizsban, Firenzében vagy mondjuk Sanghajban.

És így jutottunk el az újlipótvárosi Chouchou-hoz, ami egy nemrég nyílt édességbolt, vagy desszertező, vagy mi a műfaji meghatározás, egyébként pont szemben a környék másik nagy cukrászdájával (harmadik próbálkozás), az Édességlaborral, szóval ezek ketten itt létrehoztak egy kis Köveskált (ahol úgy van három jó étterem egy icipici faluban, hogy azok még erősítik is egymást).

dsc07172.JPG

Legalábbis valamelyik hely valamelyik tulajdonosa azt nyilatkozta valami lapban, hogy nem félnek a konkurenciától, inkább abban bíznak, hogy együtt létrehoztak egy kis édességerőteret.

A hely beltere nincs túltolva, méretben meg pláne nem, beférnek vagy hatan kényelmesen.

dsc07174.JPG

Ha mázlid van, le tudsz ülni és akkor már rendelhetsz is a sütikből: átlagosan 550-790 forintba kerülnek, szóval nem olcsók, de azért van ennél drágább hely is a városban.

dsc07169.JPG

Úgy készüljetek, hogy fejenként egy, maximum kettő desszert tud elfogyni, elég nagy kihívás ezeket betolni, nem mintha bármi gond lenne az ízükkel, de nem légies édességek ezek, hanem komoly csokitámadások.

Viszont mi mindent megteszünk az olvasókért, szóval elkezdtük halálra zabálni magunkat:

Én tudom, hogy ez nem a verduni csata, de ennyi édességet betolni akkor is emberfeletti teljesítmény volt. Viszont remek élmény: a Chouchou desszertjei franciásan visszafogottak, semmi sem gejl, semmi túlzás, minden finoman visszafogott, de jó minőségű. És itt el is értünk oda, ahonnan ez a cikk indult: nem itt ettem életem legjobb desszertjeit. De ha innen indulna minden, ha ez lenne az általános, már meg is érkeztünk volna oda, ahova tartunk. Persze árban egy tisztességes desszert sosem fog tudni versenyezni az ipari hulladékból összerakott, felfújt, 200 forintos szeletekkel, de 5-600 forintért időnként már lehet itt enni olyan édességet, amiért megéri kétszer kihagyni a hitvány verziót.

És az, hogy nem a belvárosban, hanem Újlipótban, csak úgy mellesleg ilyen helyek nyílnak, az tök jó hír.

Chouchou
Budapest, Hegedűs Gyula utca 23.
K-P: 12-19
Szo: 11-17

Egy budapesti vállalkozás beindítása - Az alkalmazottak

szucsadam 2017 március 28.
Címkék: vállalkozás

Posztsorozatunkban arról írunk, hogyan lehet beindítani egy budapesti vállalkozást. Megmutatjuk, mit kell tenned, hogyan kell tervezned, és mire számíthatsz, ha a fővárosban nyitnál egy új helyet. Akik eddig alkalmazottak voltak, így belelátnak, milyen kockázatokkal jár a vállalkozás, akik pedig vállalkoznak, segíthetnek a posztokon, kommenteken, emaileken keresztül, hogy mások is vállaljanak kockázatot, mert - sokszor - megéri.

Néhány éve még kiröhögtek volna, ha azt mondom: a sikeres vállalkozáshoz vezető út egyik legneuralgikusabb pontja, hogy találj néhány megfelelő alkalmazottat. Vagy egyáltalán, olyat, aki hajlandó dolgozni.

Tavaly foglalkoztam már a témával ebben a posztban. Az állításom: nem az a baj, hogy nem lehet olcsón jó munkaerőt találni. A helyzet az, hogy hiába ígérsz fölé az elvárt jövedelmének, a legtöbb állásra jelentkező még így sem jelenik meg a próbanapon, eltűnnek, és a telefonjukat sem veszi fel többé nekünk. A különös viselkedés épp a pályakezdők körében mutatkozik meg, akiknek elvileg most kéne igazán odatenni magukat. Én legalábbis így emlékszem pályakezdőként saját magamra.

Több helyről is megerősítették a siralmas helyzetet a gasztronómiai vállalkozások esetében:

  • az álláshirdetésedre jelentkezik 30-40 ember
  • nem nagyon válogathatsz (mindjárt meglátod, miért), ezért tényleg csak a tuti buktákat szanálod ki. Ha azonban jól előszűr egy profi HR-es, akkor marad legfeljebb 15-20 önéletrajzod. Mindegyiküket behívod interjúra.
  • Ebből 10 ember jön el a személyes interjúra
  • a 10-ből 3 ember jelenik meg a próbanapon
  • még szerencse, hogy akik a próbanapra eljönnek, többnyire maradnak is, remélhetőleg legalább három-négy hónapot
  • aztán mehet az egész elölről.

Persze van megoldás. Nem, sajnos nem az agysebészi elvárható bér. Itt írtam egy posztot arról, hogy a bérek mekkora hányadát adják ki a bevételeknek (a legnagyobb részét), és beleláttam, mennyit tud keresni egy kicsit is elhivatott, a munkájára igényes pék, felszolgáló, a jobb helyeken. Nincs okuk a panaszra. 

A megoldás ennél sokkal bonyolultabb. A megoldáshoz a Zinget hozom fel példaként, mert azt látom, hogy példa értékű, amit ők művelnek ezen a területen. Már évekkel ezelőtt ráéreztek a munkaerőpiaci válságra, és nagyon sokat dolgoztak, hogy mára egy összetartó, erős csapatot hozzanak létre, akik szeretnek ott dolgozni, ahol.

Lássuk a sztorit, a kezdetektől.

A Zing egy lakókocsiként indult, talán emlékeztek rá. Összesen hatan voltak a cégben, sütötte a húst a két ügyvezető is, egész nap együtt voltak, mindenki tudott mindenről, minden egyszerűnek tűnt. Legalábbis munkaerő-szempontból.

947016_344119282380711_694672205_n_1.jpg

Aztán jött még egy kocsi, és még egy. A Király utcai egység, aztán még három. Ma a Zingnek 120 alkalmazottja van. És 120 embernél semmi sem működik úgy, mint hatnál. Nem is válogathatsz ki olyan gondossággal egyszerre huszonöt embert, mint amilyen gondossággal az indulásra toborzol négyet. A fizetést emelheted, ameddig az áraid engedik, aztán alternatív megoldásokat keresel. Lássuk, mit találtak ki a zingesek.

Például, hogy a jattot teljes egészében odaadod az alkalmazottaknak. Természetesnek tűnik, de a magyar piacon nem ez az általános gyakorlat.

A dolgozóknak maximális beleszólása van a munkaidő-beosztásba, amíg mindig megvan a megfelelő számú ember. Így ha valaki diák, és csak hétvégén tud dolgozni, az is megoldható.

Bevezeted a teljesítmény alapú bónuszokat. Meghatározod, hogy az adott étteremnek mi az elvárt napi bevétele, azon felül megosztod a nyereséget a dolgozókkal.

Kiírsz napi versenyeket, adott termék értékesítési számait határozod meg. Az e fölött teljesítő emberek és helyek szintén bónuszt kapnak. Ezzel megtöröd a munka monotonitását.

Külön díjazod a Tripadvisoron, Google-ön legtöbb jó értékelést begyűjtő helyeket

Támogatod a dolgozók jogosítványszerzését: előre kifizeted nekik a teljes összeget, és apránként kéred vissza a 80-90 százalékát, a többit te állod. Ha a munkavállalónak a munkájához kell a kocsi, akkor kifizeted a teljes jogsi árát.

Amíg idáig eljutsz, párszor megütöd a bokádat. A Zing vezetői is megtették, volt, hogy támogatták a tanulását egy újonnan érkezőnek, aki a papír birtokában már lépett is le a cégtől. Legközelebb óvatosabb leszel, és persze kialakul a természetesen belülről fakadó bizalom helyett egy óvatosság az első időkben. 

Ahogy egyre több alkalmazottad van, természetesen te kiállsz a pult mögül. Sőt, ki kell nevezned vezetőket is, akik magasabb bérért cserébe felügyelik az adott egység munkáját. Aztán, ha már sok egységed van, kinevezel területi vezetőket is. A Zing méreténél már ilyen a hierarchia: ügyvezető - területi vezető - étteremvezető - művezető - sztaff. Igen, jól látjátok, öt szintű hierarchia, egy hamburger-láncnál.

dsc01185_copy.JPG

Amit még a siker titkának tart a tulajdonos Eszti és Ádám, hogy a vezetőket a sztaff közül emelik ki. Bár ez sem könnyű: nagyon kevés az elhivatott fiatal, és még akkor sem akarnak több felelősséget felvállalni több pénzért, ha a képességeik abszolút megvannak hozzá. Van, hogy sokáig kell könyörögni nekik, hogy beadják a derekukat (persze pár hónappal később már élvezik a dolgot).

És ami elsőre apróságnak tűnik, mégis nagyon fontos: mindenki elmondhatja a véleményét, és értékeli a vele együtt dolgozókat. Az ügyvezetők a területi vezetőket, ők az étteremvezetőket, ők a művezetőket, ők a sztaffot. És a sztaff bárkit, akivel együtt dolgozik, sőt, a céget is. Ezek az értékelések rendszeresek, név nélküliek, és az ügyvezetők mindig gondosan beépítik őket a soron következő meetingekbe.

Apropó, meeting. Képzeljétek, ebből mennyi van. Eszti és Ádám pedig fontosnak tartja, hogy mindenki úgy érezze a cégnél, hogy van rá idejük, le tudnak ülni akár egyesével az emberekkel, ha valami gondjuk van. Ha pedig örülnek valaminek, azt is látják: jól csinálnak valamit. A legtöbb pozitív értékelés a legutóbbi felmérésen: jó légkör, jó fizetés, jófej főnökök, lehet fejlődni, biztonságban érzik magukat, hiszen növekszik a cég, és amire nem számítottak:

jó érzés minőségi kaját eladni moslék helyett.

Igenis, ez is fontos a dolgozóknak. 

zing_2.jpg

Van még egy fontos kérdés, ami 120 embernél felmerül: Pisti el akar menni jövő héttől, kell egy kasszás a helyére. Ki legyen az?

10-20 alkalmazottnál a válasz automatikusan jön, hiszen fejben tartod a dolgokat. Itt már nem, és a Zingnél pont ezért vezették be az e-learninget. A tananyagok interneten elérhetőek, a tesztek ugyanott kitölthetőek. Aki szeretne feljebb lépni, elvégzi a következő tanfolyamot (persze tréninget is szerveznek neki előtte), így a rendszer egy kasszás teszt sikeres elvégzése után az adott személyt már potenciális kasszásként mutatja. Így Pisti helyére máris lehet válogatni a jelöltek közül, sőt azt is látni, ki hányadikra, és hány ponttal teljesítette a tesztet.

A Zingre jellemző folyamatos fejlődés egyébként itt is tetten érhető: már a fentiek is olyan szintű szervezettséget mutatnak, ami egy hamburgerező esetében szinte elképzelhetetlen Magyarországon. De ők továbbmennek: belső marketing rendszert dolgoznak ki, vagyis a dolgozóikra mint ügyfelekre tekintenek, és megpróbálják úgy formázni a céget, hogy a leginkább kielégítsék az igényeiket.

Nekem felmerült, hogy ha ennyire megbecsülik a dolgozókat, akik tudják, milyen nehéz jó munkaerőt találni, az a visszájára is fordulhat: nagyon elkapatják magukat a munkavállalók. Eszter elmondta, hogy egy picit érezhető ilyen hatás, de nagyon fontos, hogy eközben végig tartsd magad az elveidhez. Ha valaki a cég megítélését veszélyeztető módon viselkedik, akármilyen ígéretes volt, el kell küldeni. Borzasztó nehéz ez az egyensúlyozás.

Elvileg végére ért a budapesti vállalkozásokat bemutató sorozatunk. Az eddigi részeket az alábbi linkeken érheted el. Ha van még témajavaslatod egy +1-es részre, posztban írd meg, megpróbálom feldolgozni.

Az ötlettől a bérleti szerződésig

Cégforma és hivatalos szarakodások

Az üzleti terv elkészítése

A Jó Termék titka - hamburger

A Jó Termék titka - kenyér

A Jó Termék titka - fagyi

A kivitelezés nehézségei

A marketing és a PR jelentősége

Hogyan vegyél fel alkamazottat?

süti beállítások módosítása