Amióta aktívan biciklizem Budapesten (de lélekben örök autós maradok, aki korábban bringás volt), eleve nagyobb lelkesedéssel figyelem azokat a híreket, amik a bicikliseknek szólnak, ráadásul ez a tematika most találkozik a másik szívügyemmel: a főváros képének átszabásával. Pontosabban azzal a koncepcióval, amit a "Budapest lehet e legmenőbb város a térségben"-címmel közöltünk az Egy nap a városban blogon, és aminek több mint tízezer like-ot szereztünk.

A lényeg: a projekt mögött álló Szeretem Budapestet mozgalom már korábban is jelezte, hogy kéne egy bringás-gyalogos híd a városba, méghozzá a Vigadó és a Várkert bazár közé, most azonban részletes tervekkel is előállt a szervezet. És ami még fontosabb, amitől komoly izgalmi állapotba kerül minden budapesti: alaposan kidolgozott látványtervekkel.

Az építmény helyét viszonylag könnyű volt megtalálni: már 1566-ban volt itt hajóhíd, ami évszázadokon át biztosított összeköttetést Buda és Pest között, éppen ezért a város szövete is úgy alakult ki, hogy megkíván ott egy hidat.

Visszatértem a nászutamról, és szó sincs arról, hogy a házasság kegyetlenné tett volna, de most akkor is lezárom az Olcsó ebéd menő helyen sorozatot. Nem azért, mert már nem maradt több jó hely a városban, tucatjával akadnak remek ebédmenüt kínáló éttermek, de nyáron valami másnak adjuk át a helyet, hogy ősz végén visszatérjünk a tavaly novemberben elkezdett témához.

Összesen 16 jó étteremről írtunk, ami így elsőre nem is tűnik valami soknak, de az biztos, hogy az ajánlásainkat követve már nem jöttök zavarba, ha megfizethető, ha szuperelegáns, ha különleges, vagy épp hangulatos éttermet kerestek a pesti belvárosban. Leginkább ugyanis erre a területre koncentráltunk, Budára csak egyszer merészkedtünk át (majd ősztől javítjuk ezt a hiányosságot), és Pesten is csak egyszer hagytuk el a Nagykörút vonalát (és mennyire megérte).

Következzen a legfontosabb: a gyűjtőtérkép, amin rajta van az összes tesztelt, és írásra érdemesnek ítélt étterem, ezt nyomtassátok ki, és vigyétek magatokkal, még jobb lenne, ha beletetováltatnátok a bőrötökbe, ez az Egy nap a városban blog első hagyatéka, ami a Vissza a jövőbe Almanachjával egyenértékű fontos kordokumentum:

View Olcsó ebéd menő helyen in a larger map

Azért néhány helyet külön ki is emelnék. Például az Arazt, ahol az egyik legjobb ár-érték-arányú ebédet ettük. Vagy a Rubent, ahol meg már megdöbbentően olcsón adtak egészen jó ételt. Vagy a Gerlóczy-t, ami továbbra is a város egyik leghangulatosabb pontján kínálja az ebédet. Az Olimpiát, ami ugyan kiesik a belvárosból, de a még elfogadható árkategórián belül (tehát a két Michelin-csillagost nem számolva) a legkiválóbb fogásokat adta. Vagy ott a Klassz, ami árához képest legalább két kategóriával minőségibb környezetet kínál.

Lényeg, hogy ha tehetitek, nyáron is kerüljétek a gyorséttermeket, meg az olcsónak tűnő vállalati menzákat, mert ha a belvárosban van dolgotok, néhány perc sétával találtok olyan helyeket, ahol 1000-1500 forint közt elképesztően jókat lehet enni. A sorozat őszi folytatásáig meg készüljetek, mert jövő héten elmerülünk a legjobb budapesti reggelizőshelyek varázslatos (karneváli. színpompás. örvényszerű. magával ragadó) forgatagában.

Nemrég egy Mercedes-túrán vettem részt a Deluxe Magazint képviselve, beültették az újságírókat 11 autóba, köztük a legújabb CLS-be és SLK-ba, és irány Olaszország. Erről nem is ejtenék több szót, nem az ilyen sajtóutak leírása a blog célja, meg nem is az autótesztelés.

Egyetlen momentum miatt írok mégis, ez pedig egy étterem, amire Trento közelében bukkantunk rá, és valami félelmetes ebéddel várt.

Az alaphangulatot az adta meg, hogy a Toblino felé tartva le kellett parkolnom, hogy nyugodtan megcsodáljam ezt:

Menőnek beállítani a környezetvédelmet, menőtlennek a túlfogyasztást - ezt már nagyon sokan el szerették volna érni, egy csapásra átalakítani az emberek szemléletét, hogy környezetet védő magatartás legyen a követendő példa. Ez az erőfeszítés általában mosolygásra késztet, hiszen kevés olyan eszköz áll rendelkezésre, amivel kikényszeríthető a másképp gondolkozás, de szerencsére vannak hosszabb távú eszközök is. Nemrég találkoztam egy hasonló kísérlettel.

Már csak pár simítás van hátra, meg a takarítás, de kijelenthetjük, hogy a Kiskörút ennél már nem lehetne közelebb az átadáshoz. Néhány munkásember az árnyékban, pár homokkupac és a teherautóba cementet pakoló dolgos kezek fellelhetőek, ami inkább már csak esztétikai zavar, pár gyeptégla és elektromos szerelés maradt el. Tegnap már a biciklisek is átvették a Happy Mass alkalmával, szóval ezt vehetjük egyfajta ünnepélyes szertartásnak is. Körbejártam autóval és gyalog is, lássuk.