English

Egy nap a városban

Drága ebéd a legmenőbb helyen: Onyx

Magyarósi Csaba 2011 május 23.

Hát eljött ez is, véget ért az Olcsó ebéd, menő helyen sorozat. November eleje óta pusztítottuk nagy lelkesedéssel a legjobb budapesti ebédmenüket, most viszont ideje egy kis szünetet tartani, mert itt a nyár, és ennek örömére új sorozatba kezdünk: a legjobb reggelizős helyeket járjuk végig.

Legalább őszig tehát nélkülöznötök kell az ebédmenüs sorozatot, de nincs értelme elérzékenyülni, főleg, hogy méltó lezárást találtunk ki: múlt héten már írtunk az egyik budapesti Michelin-csillagos étterem, a Costes ebédjéről, ezen a héten meg sorra kerül a másiké, az Onyxé.

A hely belső kialakítása remek, mindig is tetszett, amikor a hagyományost a modernnel keverik, pont, ahogy a konyhán, ahol a hagyományos magyar ízek korszerű megfelelőit készítik hibátlan minőségben.

A kiszolgálás tökéletes, a pincérek egy nagyobb asztaltársaságnak is egyszerre, úgy értem, ugyanabban a másodpercben szervírozzák az ebédet, és folyamatosan foglalkoznak a vendéggel, de épp, csak amennyire az igényli: nekem is meséltek az esti degusztációs menükről, amikor azonban megszólalt a telefonom, a másodperc törtrésze alatt eltűntek.

Várakozás közben a ház péksüteményeiből és vajából ehetünk, ezek egyébként már önmagukban is figyelemre méltók: a kenyérhéj finoman ropog, a tészta fantasztikus, a sütemények olyanok, amilyeneket a nagymamánk tudott volna sütni, ha Michelin-csillagos képességei lettek volna.

A vajtök krémleves glazírozott borjú pofával tökéletesen tiszta zöldségízekkel támad, úgy könnyű, természetes, hogy közben sűrű, ami pedig a nehézség érzetét kelti, ezért minden nyelés meglepetés. A borjú pofa szinte csak mikroszkopikus méretű, de hibátlanul készítették el a húst.

Második fogásnak házi nyúlgerinc filét kértem spetzle-vel, paradicsommal és fáva babbal. Ennek az ételnek a ritmikája tetszett. Érdekes módon a hús volt a leginkább semleges a tányéron, visszafogott, tiszta ízével a háttérben maradt a nyúl, meg a szósz. A spetzle ezzel szemben markáns volt, erőteljes. A bab megint a tányér Svájcát játszotta, míg a paradicsom karakteresen támadta meg az ízlelőbimbókat. Gyönyörűen átgondolt, igényes fogás.

A desszert rum baba rebarbara levessel és yuzus-vanília ganache-sal volt. Nekem a rebarbara leves mennyisége kissé eltúlzottnak tűnt, előfordult, hogy annak az íze dominált az összes többi összetevőhöz képest, de ha ügyesen játszottam a számba a falatokat, hibátlan keretet kapott a desszerttel az ebédem.

És akkor számoljunk a sorozat egyik legdrágább helyén: az ásványvíz 590 forint volt, a három fogás 3990. Erre jön még rá a 15 százalékos szervizdíj, így a számlán 5267 forint szerepelt.

Nem olcsó, de hát mégiscsak Michelin-csillag, meg nézhetjük úgy is, hogy ez mindössze húsz euró: Nyugat-Európában ennyiért legfeljebb csak egy közepes ebédet kapsz egy jelentéktelen étteremben, nem egy kiválót a régió egyik legjobbjában.

Ennyi volt a sorozat, ősszel talán folytatjuk, de készüljetek, mert rövidesen új szériával kezdünk, amiben feltárjuk előttetek a legjobb reggelizős helyeket!

Ha érdekelnek a színvonalas ebédelőhelyek, vagy csak szeretnéd megtudni, hogy mit érdemes megnézni Budapesten, hova érdemes ellátogatni, csatlakozz a facebookos csoportunkhoz, ahonnan az Egy nap a városban minden fontos írásáról értesülsz.

süti beállítások módosítása