Menőnek beállítani a környezetvédelmet, menőtlennek a túlfogyasztást - ezt már nagyon sokan el szerették volna érni, egy csapásra átalakítani az emberek szemléletét, hogy környezetet védő magatartás legyen a követendő példa. Ez az erőfeszítés általában mosolygásra késztet, hiszen kevés olyan eszköz áll rendelkezésre, amivel kikényszeríthető a másképp gondolkozás, de szerencsére vannak hosszabb távú eszközök is. Nemrég találkoztam egy hasonló kísérlettel.

A Gozsdu udvarban járva botlottam bele a június végéig nyitva tartó Tudatos Vásárlók Áruházába, ahol belépve egy egészen különös látvány fogadott. Láttam, hogy itt vásárolni nem fogok, ez inkább egy kiállításféle, ami megmutatja, hogyan lehet csökkenteni az energiafelhasználásunkat, sokféle értelemben.

Balra mindjárt a leghasznosabbnak ítélt termékek találhatóak, aztán egy beszélgetős sarok használt autógumiból rongyból, rossz mosógépből készült ülőalkalmatosságokkal, mindegyiken rajta a cetli, miért jobb választás ez, mint vásárolni egy újat.

Középen található az a rész, ami nekem a legjobban tetszik, itt hónapokra bontották az évet, minden hónap egy-egy láda, amin feltüntették, az adott időszakban melyik zöldség és gyümölcs friss, melyik ment ki a szezonból, és melyek azok, amiket inkább már eltenni érdemes.

Aztán jön a bicikliszekció, a multifunkciós régitelefonok hasznosságának kiemelése, a zuhanyzás favorizálása és egyéb vízmegtartó módszerek, valamint a másik kedvencem, a menő kukta.

Az e-gyertya hirdetését a hagyományos gyertyával szemben egyáltalán nem értettem, mert egyrészt ki éget még gyertyát szükségből, másrészt ha mégis gyertyát gyújtok a hangulat miatt, akkor az égjen már rendesen, arohadtéletbe.

Időnként kicsit olyan érzésem volt nézegetve a feliratokat, mintha a nagymamám fejében jártam volna - ő a takarékosság és újrahasznosítás egyik olimpiai bajnoka -, ezeket úgy tálalva, hogy viccesnek, menőnek hasson, így megcélozva a fiatalabb generációt. Fogadnak osztályokat, a gyerekeket végigvezetik, beszéltetik, kérdezgetik, és bár ők biztosan nem fogják elhinni, hogy a régitelefon menő, azért pár rácsodálkozásuk lehet. Például hogy a paradicsom eredetileg nyáron terem.

Kimaradt a kiállításról az én szívem csücske, a minőségi áruk keresése akár kicsit drágábban. Az a jelenség, hogy a legolcsóbb termékek csak elsőre tűnnek jó üzletnek, élelmiszerek esetén ez a szegényesebb ízen kívül sokszor nem megfelelő mesterséges szerekkel, a termőterület rossz kihasználásával, az állatok horrortartásával járnak, és sokszor még az igényt sem látom ennek elkerülésére. Pedig a legolcsóbb sokszor a legdrágább. Szóval voltak kiállított darabok, amivel egyetértettem, volt, amikkel nem, és volt, amiket hiányoltam.

Noha úgy gondolhatnánk, hogy ezek a kísérletezések, oktatások hatás nélkül suhannak át az agyunkon, valójában apránként igenis befolyással vannak a közösségre. Mint a jó reklám, ha mindenhol azt látod, nem tudod kikerülni, akkor már elérte a hatását.

A bejárati táblát olvasva felbukkant a Kétfarkú Kutya Párt neve, akik olyan jól elszórakoztattak minket a parlamenti választásokkor, valamint az is kiderült, hogy ez a kiállítás uniós támogatással jött létre. Ekkor eszembe jutott, hogy megkérdezlek titeket: csak nekem tűnik disszonánsnak egy gazdasági növekedést célul kitűző rendszer részvétele egy olyan projektben, ami épp a fogyasztást szorítaná vissza, bezárná az orrszőrnyírógyárakat, csökkentené a költekezést, száműzné a fogyasztók által hasznosnak gondolt termékeket?