Amerikai gyorskaja: mindenkinek beugrik a Budapesten az elmúlt években egyre jobb minőségre és elismerésre törő hamburger. Pedig vannak még kiaknázatlan lehetőségek, amiket egy nemrég nyílt budapesti helyen két nagy csoportba sorolnak:
Amerikai palacsinta...
...és gofri.
Igazából mindegyikből lehet kapni itt-ott, de a WOW nagyjából csak ezeket kínálja (a poszt írása óta a kínálat kiegészült más ételekkel is). A fenti képek az ott kapott ételekről készültek, és noha egyáltalán nem voltak rosszak, nem jutottam el velük a gasztromennyországba. Főleg a gofrival nem.
Két dolog miatt írok mégis róluk. Az egyik a hangulat.
Teljesen felvillanyoztak ugyanis néhány egyszerű trükkel. A helyet az 50-es évek Amerikájának szellemében rendezték be, van kockás padló, meg Wurlitzer, a hangfalakból meg az a tipikus, háború utáni, életet ünneplő, felszabadult zene szól, Elvis Presley korából, néhány évvel a Beales és a Rolling Stones előtt (ha nem bánjátok, hogy kontinenst ugrok a mondaton belül). Mosolyogva ültem a helyemre, miután egy címlaplánynak felöltözött, kedves pin-up girl mutatta nekem az utat.
Néhány éve még az volt az állítás, hogy reggelizőhelyet nyitottál, mert nem volt szokás reggelizni Budapesten. Még ma is viszonylag sok helyről hallom, hogy ez egy ilyen úri izé, unatkozó dúsgazdag kismamáknak, közel-keleti sejkeknek és évszázadok alatt felhalmozott vagyont tékozló őrgrófoknak való marhaság, mert rendes embernek az ilyesmire se pénze, se ideje.
Közben persze egy reggeli továbbra sem feltétlenül drágább, mint egy doboz cigi, az időtényezőt meg tessék elmagyarázni a munkába igyekvő párizsiaknak, akik minden reggel megtöltik a kávézókat még a blokkolóóra kattanása előtt.
Persze, korábban kell felkelned, ha munka előtt enni akarsz még valamit, viszont innentől kezdve ez már sokkal inkább ébresztőóra, mint idő kérdése (és oké, nyilván persze van egy rakás olyan helyzet, például amikor munka előtt gyerekekkel rohansz iskolába, óvodába, hogy nem jön ki a matek, de ne a kivételekre hozzunk szabályt - és ebbe a kivételbe tartozik az új étterem is, mert a 8:30-as nyitással viszont tényleg csak a kismamáknak, sejkeknek és tékozló őrgrófoknak opció, nem munkába igyekvő embereknek).
Lényeg, hogy ma már illik csavarni valamit a koncepción, mert úgy elterjedtek a reggelizőhelyek, hogy a reggeli nem állítás önmagában többé, és erre érzett rá az Eggoist is, amikor az elég fura név mellé egy tök jó alapötletet raktak: náluk mindennek köze lesz valahogy a tojáshoz. Méghozzá a YouTyúk tojásaihoz, amiket nem nagyüzemekben izzadtak ki magukból ipari tojógépek, hanem mindenféle házaknál a boldog tyúkok.
És ez a természetbarát alapötlet folytatódik a környezetbarát evőeszközökben, aztán nagyjából itt a vége, már abban az értelemben, hogy nincs túltolva semmi, a srácok szeretik a környezetet és a boldog tyúkokat, van egy rakás jó tojásunk, készítenek belőle finom és olcsó reggelit, és kész. Viszonylag megnyugtató a nemzetközi stábmeetingeket felhizlalt gondolatvilágú éttermek után egy ilyen kedvesen szimpla helyet találni, ami kicsi kívül, kicsi belül és ahol tényleg meg kell izzadnod azért, hogy ezer forint fölött kajálj:
Én nyilván kikértem a legdrágábbat, a pezsgős reggelit, és az a helyzet, hogy 1380-ért szerintem sehol sem reggelizhetsz jobbat, vagy menőbbet most Budapesten.
A péksütemény szuper, a rákent szósz kiváló, a kaviárt nyilván nem Kaszpi-tengeri vizából fejték, de tök oké, a tojást jól készítették el, és ott vannak még azok a furcsa színű lencsék, na az a “tojáskaviár”: felfoghatatlanul bonyolult eljárás során tojásból készítik, de az íze egyszerűen szuper. Az eper ebben a mennyiségben már túlzás, én a felét ettem meg a szendvicshez, a másik felét meg a végén a maradék pezsgőhöz és így már tökéletes volt: pezsgőztem, kaviároztam, jól is laktam és kijöttem 1380-ból, de ha nem valami beképzelt majmot játszottam volna, nyolcszázból is bekajálhattam volna.
Isten hozta az Eggoistot Budapesten, jó, hogy megjött.
Eggoist Bp, 1075, Holló utca 3-9 H-Szo: 8:30-23:00
Persze, mindig izgalmas. A könyvünkben a Szerda fejezetben sorolok fel egy rakás olyan élményt, ami bizonyítja, hogy a város minden évszakban hihetetlen meglepetésekre képes.
De egyértelmű, hogy az alábbi tényezők mindig felpezsdítik a várost:
1. Hosszabb nappalok
2. Biciklizési lehetőség, így közlekedve is szerves részei maradunk az utcának.
Ha például kedvünk szottyan, a Múzeum körúton egy jobbost nyomva már bent is vagyunk a múzeumkertben, ahol a lépcsőn ücsörgést már egy fokkal kényelmesebb alkalmatosságokon végezhetjük.
Vagy olyan útvonalakra tévedünk, ahová autóval vagy tömegközlekedéssel soha, így a Rózsa - Szófia utca sarkán egy ilyen filmes díszletbe botlunk:
3. Fűben fetrengő emberek
Mindhárom egymástól függetlenül is növeli a szabadságérzetünket, a vízparti fűben fetrengés ráadásul azon kevés pillanatok egyike - a másik kettő az evés és a vécén üldögélés -, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor magvas gondolatok születnek, nem egyszer egész életünkre szóló döntéseket hozunk meg ilyenkor. Megfogjuk a kezét a mellettünk ülőnek (a vécén ilyet ne tegyünk), beindul egy komoly románc. Felhívjuk a főnökünket, hogy holnaptól nem megyünk be dolgozni, hogy inkább megvalósítsuk a saját álmainkat. Ésatöbbi.
Nemrég pedig megnyitott a Bálna teraszrésze, ami a napközben továbbra is elhagyatott pláza Duna felőli homlokzatát esténként egy nyüzsgő, szuper közösségi térré alakítja. Innen fantasztikus naplementéket nézhetünk végig, ha szerencsénk van, vagy előre foglalunk asztalt mondjuk a sarki Esetleg bisztróba, akkor akár nyugágyból.
Állatira jó itt feküdni. Itt majdnem pont olyan Budapest, mint amilyennek elképzeljük, és amilyennek 2020-ig állítólag akár meg is valósulhatna (több feltételes módot nem bírtam beletömni): nincs rakpart-forgalom köztünk és a víz között, igaz, nem a Budapestre tervezett úszó szigetek, és nem is Hamburg-mintára föld alá terelés miatt, hanem mert eleve elkanyarodik itt a forgalom. Mindegy, érezni lehet a különbséget. Van fílingje, zamata, finesze.
Ha fázol, a bisztróból hoznak ki takarót. Akiknek nem jutott hely a kijelölt részen, a törpikéknek készült miniasztaloknál vagy nyugágyakon, az simán a fűre telepedik le.
Számukra egyébként a hollandok találtak ki egy kihagyhatatlan terméket, alig várom, hogy itthon is kapható legyen valami hasonló (aki megvalósítja, számíthat nálunk egy kis népszerűsítésre):
Egy ilyennel soha többé nem kellene nézni, hogy hol van üres ülőhely. Bármelyik teraszon leheveredhetnél.
Szóval a Bálna terasza fantasztikus hely. Kicsit ront az élményen, hogy az Esetleg felszolgálója nagyjából a kamionos csárdák hangulatát idézi feltűnő rágózásával és a kevésbé szofisztikált kifejezésmódjával, viszont szerencsére sokat nem találkozol vele, mert lassú. Úgyhogy érdemes beleszámolni a rendelésekbe, hogy nagyjából fél óránként látod, akármi is van. Ezt betudjuk annak a jelenségnek, amiről korábban is írtunk már: a helyek rengeteget küzdenek, mire találnak egy megfelelő munkavállalót.
Budapestet ilyen egzotikusnak szeretjük. Itt szokatlan helyen találkoznak szokatlan jelenségek, amikből néha kellemetlen, néha viszont zseniális élményeink adódnak.
Tavaly ősszel indítottuk el a Város Hőse projektet. Akik valamiért még mindig nem tudják, mi ez, azoknak egy mondatban: támogatod az éhező gyermekeket havi 3750/5000/7500 forinttal, cserébe kedvezménnyel ehetsz Budapest legmenőbb helyein, így a támogatásod össze hó végére visszakerül a tárcába és a gyerekek is jól laknak.
Mindenki nyer.
Miután kielemezünk minden adatot, várható egy cikk, ami részletesen beszámol a befolyt összegekről grafikonokkal, táblázatokkal, hogy lássátok, hol tartunk. Mindenesetre havi szinten közel másfél millió forintot jótékonykodtok össze, ami csodálatos dolog és ennek megfelelően folyamatosan vonják be a településeket a programba. Előző hónapban Balatonfőkajár, Kaba, Veszprém és Galgaguta településekre vitt a segítségetekkel élelmiszert 120 gyermeknek a Gyermekétkeztetési Alapítvány, nélkületek ők éheztek volna.
A gyerekek minden hétvégi és iskolaszüneti napra kapnak ételt, a csomagokban van készétel konzerv (paradicsomos húsgombóc, lencsefőzelék, pulykahús falatok zöldborsóval, krumplifőzelék pörkölttel, sárgaborsó főzelék, babgulyás, székelykáposzta, lecsós tarhonya, zöldbabfőzelék pörkölttel, rakott káposzta, tökfőzelék kolbásszal), tészta, tésztaszósz. A csomagokat általában öt-hat hétvégére szállítjuk le, és minden pénteken megkapják a gyerekek a hétvégére járó ételt is.
De olyan ügyesen támogattok, hogy április végén további három települést lehet bevonni a csomagba, így 210 főre tő a támogatott gyermekek száma (a GYEA akkor von be egy új települést, ha összejön az egész évre vonatkozó adomány, tehát ha a program ma leáll, ez a 210 gyermek már akkor is kapja egy teljes évig az élelmiszert.)
Az általatok támogatott településen élő gyermekek fotója a mai nap során már meg is kell, hogy jelenjen az alkalmazásotokban, egyébként róluk van szó:
És ahogy ígértük, megérkeztek az üzenetek, amiket a támogatott gyerekek küldtek nektek:
És akkor a további hírek. Elkészült a csodálatos weblapunk is Bölcskei Mónika és Boros Zoltán munkájának köszönhetően, akik a jó cél érdekében tök ingyen rakták össze a remek oldalt: itt összegyűjtve láthatjátok a támogató helyeket, illetve azt, hogy miként állunk az éhezés elleni harcban. Van még tennivaló, de elkezdtünk valamit.
Ha még nem csatlakoztál, csatlakozz most, megmentesz egy gyermeket az éhezéstől, igazi Hős leszel úgy, hogy a kiadás biztosan nem viseli meg a költségvetésed a kedvezmények miatt: havi 0-1000 forintból már megváltoztathatod a világot! Részletek itt.
1: A Butifarring Barcelona egyik kézműves gyorséttermi menősége
2: Ez a hely nyitott egy éttermet Budapesten
Összeáll? A gasztronómiai Csomolungma Barcelona egyik kedvence Budapesten. Oké, talán túlzás, hogy a kedvence, de ismert és népszerű intézmény, ahol viszonylag alacsony árakon tudsz mindenféle botifarrát, katalán kolbászt enni hot-dog módra, szóval a cuccot péksüteménybe pakolják, meglocsolják szószokkal és Olé!
Az eredeti Butifarring néhány éve nyílt Barcelonában, azonnal közönségkedvenc lett, aztán idén januárban nyitottak egy új helyet, ezúttal már Budapesten, ahová kábé mindent otthonról hoztak: a Josper faszenes grill-kemence-kombótól egészen a spéci kolbászokig, legalábbis ezt mesélte a hely egyetlen alkalmazottja.
Az árak meglepően jók, 990-1490-ig vannak a szendvicsek, a krumpli 590-be kerül, utóbbit kötelező rendelni, mindjárt elmondom, miért. Szóval kiválasztod, hogy milyen kolbásszal kéred, meg hogy milyen szószt kérsz bele, a cuccot összerakják, betolják a faszenes sütőbe és néhány perccel később megkapod ezt:
Úr István!
A péksütemény pont jó, a kéksajtos kolbász benne viszont tényleg ötcsillagos és mindez nem valami tolakodó, mindent elnyomó szósszal, hanem egy teljesen barátságos aiolival van megöntözve, plusz egy kis rukolával megszórva.
Ez talán a legkevésbé normasértő módon finom gyorskaja a városban, annyira harmonikusan remek, hogy azok is élvezik majd, akik valami spécire vágynak, de azok is, akik félnek a karakteres fogásoktól, ami a gyorskaják sajátja egyébként.
És ott van a főtt-sült krumpli, ami annyira ötcsillagosan jóra készül a kemencében, hogy semmiképp se hagyjátok ki.
A Butifarring remekül világít rá arra, hogy egy hatalmas univerzum létezik a fagyasztott sült krumplin kívül, de még a friss sült krumplinál is vannak nagyobb izgalmak ebben a mezőnyben, ez például egy kis aiolival meglocsolva a szendviccsel konkurálóan jó fogás.
