update: a poszt utóléletéről itt olvashattok
Amerikai gyorskaja: mindenkinek beugrik a Budapesten az elmúlt években egyre jobb minőségre és elismerésre törő hamburger. Pedig vannak még kiaknázatlan lehetőségek, amiket egy nemrég nyílt budapesti helyen két nagy csoportba sorolnak:
Amerikai palacsinta...
...és gofri.
Igazából mindegyikből lehet kapni itt-ott, de a WOW nagyjából csak ezeket kínálja (a poszt írása óta a kínálat kiegészült más ételekkel is). A fenti képek az ott kapott ételekről készültek, és noha egyáltalán nem voltak rosszak, nem jutottam el velük a gasztromennyországba. Főleg a gofrival nem.
Két dolog miatt írok mégis róluk. Az egyik a hangulat.
Teljesen felvillanyoztak ugyanis néhány egyszerű trükkel. A helyet az 50-es évek Amerikájának szellemében rendezték be, van kockás padló, meg Wurlitzer, a hangfalakból meg az a tipikus, háború utáni, életet ünneplő, felszabadult zene szól, Elvis Presley korából, néhány évvel a Beales és a Rolling Stones előtt (ha nem bánjátok, hogy kontinenst ugrok a mondaton belül). Mosolyogva ültem a helyemre, miután egy címlaplánynak felöltözött, kedves pin-up girl mutatta nekem az utat.
Amikor pedig kikértem a vaníliás kólámat és az epres turmixomat, amikben túlburjánzott a cukor, nagy ívben téve az óvatos, megfontolt táplálkozásra, kizárólag az ízek felerősítésére figyelve, már a fogam is kilátszott a vigyortól. Na nem mintha a vaníliás kóla (ez inkább Dr. Pepper) úgy önmagában valami jó dolog lenne, az ízét úgy tudnám leírni, mint a benzingőz és a vattacukor keresztezését, de átadta azt a gyermeki kort, aminek a szüleink korát mindig is elképzeljük, akár az Egyesült Államokban, akár Magyarországon vagyunk. Ahol a felnőttek még tudták játszótérnek használni az életet - vagy ha Magyarországról beszélünk, azt, amit engedtek nekik.
A turmix viszont a felhőtlen öröm volt, a másik, amiért írok a helyről. Fogalmam sincs, mennyit adott hozzá az élvezetéhez a belőlem feltörő öröm, és mennyit a tuttifrutti ízű fagyi, mondjuk hogy fele-fele. De ezzel leöblíteni a három palacsintából elkészített, baconnel, tojással és újhagymával megvadított Brooklynt, vagy az áfonyás-sajtos-lekváros gofrit nagy élmény volt.
Csak a rend kedvéért mondom, hogy a helyen édes és sós palacsinták, valamint édes és sós gofrik is vannak, az áfonyás-sajtos-lekváros gofri pedig az utóbbiak közé volt besorolva.
Az asztalokon egyébként kedvcsináló leírásokat olvasunk az ötvenes évek Amerikájáról (a szöveg kicsit olyan, mintha ebből a prezentációból írtak volna át egy részt), a Cadillacről és Marilyn Monroe-ról, a falon pedig egy csomó ismert név a rockabilly, a hollywoodi sztárok és a divat világából.
A hely tehát felér egy mini utazással, fél órányi elvonulással a valóságból, helyenként ugyan kissé olcsó megoldásokkal, és a modern gasztronómiába nehezebben illő kajákkal, de olyan cukormázas hedonizmussal, amit érdemes egyszer feleleveníteni.
A sós palacsinták 890 és 1390 forint között mozognak, a gofrikat is nagyjából hasonló árfekvésben találjuk. Én simán bevágtam egy adag palacsintára egy fél gofrit is úgy, hogy nem voltam éhes, szóval nem mondható kimondottan olcsónak a hely. A fullos élményért, a koláért, Cadillac Eldorado turmixért, és a két kajáért összesen 4120 forintot fizettem, amiért azért vannak jobb ajánlatok a városban, de azután nem feltétlenül képzeled azt, hogy a 66-os úton döngetsz hazafelé az M3-as helyett.
Akit egyébként érdekel jobban az ötvenes évek Amerikája, itt talál a sztárok és a bulik világánál igazibb, remek fotókat.
WOW American Retro Diner
Cím: 1065 Budapest, Nagymező u. 37-39
Nyitva: H-V 08:00 - 22:00
Disclaimer: A helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a fogyasztást pedig saját zsebből fizettük, mert mi még mindig ilyen srácok vagyunk.