Hadd kezdjem azzal, hogy az Egy nap a városban blogon nem lehet ételkritikát venni: ebben a kérdésben nincs mozgástér, hetente több olyan levelet is kapunk, amiben valaki hatalmas pénzkötegekkel hadonászva próbál rávenni minket arra, hogy szépeken írjunk a menüről, de a magyar blogok meglepően nagy hányadával szemben nálunk ilyesmire esély sincs (szóval ne is keressen senki hasonlóval).

A felkéréseket azzal ütjük el, hogy szponzorált írás formájában bemutatóanyagot tudunk ugyan készíteni a helyről, de az ételekről nem fogunk írni. Így indult ez az együttműködés is, szigorúan tisztáztuk, hogy csak a belteret és a koncepciót fogjuk ismertetni… aztán megkóstoltuk a tésztákat.

Na de ne ugorjunk ennyire előre, beszéljünk arról a bizonyos beltérről és koncepcióról. A Bellozzo tulajdonosai évtizedek óta érdekeltek mindenféle éttermi projektben, konkrétan ők üzemeltetik Magyarországon a Burger Kingeket, aztán egy nap úgy döntöttek, hogy indítanak egy saját étteremláncot Budapestről.

Érted!

Ez, amit itt látsz, lehet, hogy egy nap ott lesz a világ több tucat országában, és az egész tőlünk indul el. A tulajdonosi háttér ugyan nemzetközi, de ha sikerülnek a tervek, ez lesz az első olyan nagy lánc, ami Budapesten startolt  (ha már a City Grillnek nem jött össze).

A beltér egyébként tényleg izgalmas, én nagyon díjazom, hogy sikerült elszakadni a kötelező zöld-fehér-pirostól, kék az uralkodó színárnyalat, amit hátul melegebb fények világítanak meg, a legtökösebbek viszont az olasz életérzést szellemes módon megmutató, saját készítésű poszterek a falakon.

A koncepció tök átlátható: vannak a pizzák, vannak a tészták. Belépéskor választasz egy fogást, amit előtted készítenek el, aztán néhány perc múlva már ehetsz is.

Igen, kicsit olyan, mint a Vapiano, amit szóba is hoztam az étterembemutató közben és amikor a tulajdonosok sem tagadták a hasonlóságokat, kezdtem aggódni: a Vapiano remek hely, de nem a szenvedélyes, hanem a tisztességes értelemben. Kicsit olyan, mint Németország, precíz, hibátlan, nem tudsz belekötni, de mondjuk a földön sem fetrengsz tőle örömödben.

Aztán elkezdtünk beszélni az alapanyagokról, és kiderült, hogy amit csak lehet, Olaszországból hoznak, igen, még a lisztet is, ami tűnhet persze öncélú sznobizmusnak, de ha már ettél olasz lisztből készült pizzát, meg nem olasz lisztből készült pizzát, akkor megérted, hogy ez miért fontos.

Miközben beszélgettünk, elkezdték összedobni a fogásokat, csak hogy szemléltessék, milyenek lesznek az ételek, én meg mondtam, hogy jó, persze, megkóstolom, de írni ezekről úgysem fogok.

Aztán két perccel később ott gőzölgött előttem a bolognai, amit beszélgetés közben a villámra szúrtam, gyorsan bedobtam a számba, és… és hirtelen nagyon ismerős volt az íz gondolkoztam, hogy honnan is, aztán beugrott, hogy néhány éve elkészítettem a Bűvös Szakácson talált eredeti bolognai receptet, amiben az a spéci, hogy mindenféle különleges fűszer kell bele és 6,5 órán keresztül kell főzni, és épp el akartam mondani a felfedezésem, amikor a Bellozzo egyik vezetője mosolyogva megjegyezte, hogy:

Ez a ragu 6,5 órán keresztül készül.

És olyan is, köze nincs semmihez, amit itthon különféle jó-rossz helyeken kapsz, még Olaszországban is nagyon ritkán futhatsz bele hasonlóan összetett ízbe. Aztán egymás után jöttek a további fogások és mindegyik remek volt, mindegyik annyival több, mint amire számítottam, mindegyik annyira nem német, hogy amikor befutott végül a gorgonzolás tészta is, ami megtalálta a tökéletes egyensúlyt ezzel a könnyen túl tolakodóvá váló, vagy eljellegtelenedő sajttal, elkezdtem követelni a recept megalkotójának a nevét.

Nem mondták el.

De annyit sikerült kiszednem belőlük, hogy a legjobb olasz éttermeket összegyűjtő toplistánk élmezőnyéből szereztek meg valakit, aki hónapokig dolgozott azon, hogy a fogások akkor is tökéletesek legyenek, ha a végső ecsetvonásokra csak néhány perc jut. És a sztori működik, a nekünk felszolgált ételekkel ugyanis nem bűvészkedtek órákig, szintidő alatt megérkeztek az asztalunkhoz, a sok-sok órás előkészülettel járó receptet meg tökéletesítették és sztenderdizálták, hogy mindig minden ugyanolyan jó legyen.

Ma este volt egy kis sajtóesemény, holnaptól élesben is lehet tesztelni, hogy olyan jók-e a fogások, ahogy én tapasztaltam a bemutatón. Ha nincs változás, akkor szerintem simán lenyomhatja a budapesti étterem a 35 országban üzemelő Vapianót, ami tök jó választás abban az esetben, ha gyorsan akarsz valami tisztességes olaszt enni, de a Bellozzo sokkal közelebb jár a tökös olasz ízekhez, mint a konkurense.

A hely tehát holnaptól látogatható az Oktogonon, a Burger King mellett.