Múlt pénteken jelent meg a legjobb olasz éttermeket összegyűjtő toplistánk első fele (25-11), ma pedig megérkezett a Top 10 is. Ebbe a blokkba már csak az igazán nagyágyúk fértek be, olyan éttermek, amik nemcsak egy családias trattoria szintén állják meg a helyüket, hanem egy komolyabb összevetésben is. Az élen meg olyan éttermek, amik mindent kihoznak a tésztából, amit emberileg lehetséges.
Nézzük a Top 10-et:
A város kötelező olaszainak egyike, itt már akkor ehető ételt szolgáltak fel, amikor a legtöbb budapesti étteremben még úgy jártál a legjobban, ha a bejáratnál leszúrtak egy tőrrel. Azóta persze nagyot változott a világ, és bár kiderült, hogy a Toscana minősége stabil, már nincs akkora előnye, mint néhány éve volt: épp csak befért a top 10-be. A tészták ára jellemzően háromezer forint körül jár, mi borjúhússal töltött zöld raviolit kértünk tejszínes gorgonzola mártásban. Számolni kell vele, hogy az adag csak óvatosan elég a jóllakáshoz, de az étel amúgy remek: jó a tészta, a borjúhús nem tolakodó, de karakteres, ügyesen egészíti ki a szintén csak jellegzetesre, de nem brutálisra főzött gorgonzolamártást, ismerve az alapanyagot, a visszafogottság már önmagában bravúr. A parmezán a tészta tetején friss reszelés, a fűszernövény viszont szárítottnak tűnt, de legalábbis nem volt friss. A kiszolgálás jó, 12 százalék szervizdíjat számolnak fel, de erre figyelmeztetnek, ha borravalót akarnál adni. Összességében vállalható, izgalmas étel, azonban az ár kicsit magas az összhatáshoz képest.
Íz: 10/7
Ár: 10/4
9: Alessio
Nyugis étterem Budán, a Pasaréti úton, ami tavasszal a legjobb arcát mutatja: az üvegburán keresztül ömlik be a fény, de még klíma nélkül sem érzed magad szaunában, a hangulat kellemes, a kiszolgálás figyelmes, érezni lehet, hogy sok a törzsvendég, akik majdnem minden alkalomra az Alessiót választják. Érthető. A tésztakínálat változatos, a jó előjelek miatt mertünk tengeri alapanyagokkal dúsított fogást kérni (bár hétfőnként, Budapesten nagy merészség az ilyesmi, mert többnyire kedden és szombaton jön friss szállítmány), a fehérboros papardelle vaslapon sült calamarival és garnélával olvasva és ránézésre is ígéretes volt, kóstolva azonban kicsit csalódás. Pedig az alapanyagok nagyon jók, a calamari egész frissnek tűnt (a rák viszont kicsit fáradt volt), a tészta remek, ruganyos, jól főzve, csak a túlságosan híg szószban kicsit túlázott, és az elvárhatónál kevésbé sikerült karakteresre a végeredmény. Sem az étlapos jelzett csípősséget nem éreztem, sem azt a hatást, amit ezektől az alapanyagoktól vártam. Ezzel együtt az Alessio csak a magas elvárásoknak nem tudott maradéktalanul megfelelni, így is az egyik legjobb olasz Budapesten, pláne Budán.
Íz: 10/7
Ár: 10/6
Ritkán kecsegtet sikerekkel, ha a Nagykörúton megyünk be egy étterembe. A Trattoria Venezia üdítő kivétel. Belépéskor egyből arra gondoltam, hogy ez a Taverna Dionysos, csak nem görög, hanem olasz kiadásban: egy giccses kis falucskát építettek be a falakon belülre, tetőkkel, ablakokkal, jó hangulattal. A konyha is ugyanaz a vonal: örömteli, ízletes, szépen tálalt, mégis hajlik a hedonizmusra. Minden étterem büszke lehet arra, ha sok évnyi működés után még tud tartani egy ilyen frissességet, és nem unja bele magát a hétköznapokba. És nem is drága a hely: egy tányér leves például 610 forint (rég láttam ilyet), de a tészták ára is tök oké.
Íz: 10/7
Ár: 10/8
Ilyen állat nincs: magas minőség, de van házhoz szállítás is, persze fél óra utazás után már semminek sem olyan az íze, viszont ha pizzát akarsz otthonra, őket hívd, csodálatos dolgok készülnek az étterem közepén található kemencében. Most viszont tésztát teszteltünk, tejszínes tagliolinit vargányagombával és friss Toscan kolbásszal. A környezet a szokásos mediterrán terrakotta, a pincérek közepesen lelkesek, az étel gyönyörű, ez volt az egyik leggusztább fogás, amit a teszt alatt kihoztak elénk. Szerencsére jó is volt, az egyik legjobb, a tészta ötcsillagos, az elkészítés módja úgyszintén, az alapanyagokat meg olyan ügyes arányban keverték, hogy minden falat óriási élmény volt. Szervizdíj van, de erre az Il Terzo Cerchióban is figyelmeztetnek a pincérek, ráadásul ebédkor rendszeresen 20 százalék kedvezményt adnak, úgyhogy kevesebbet fizettünk, mint amire számítottunk. Vacsorakor viszont az étlapi árak játszanak, szóval átlagoltunk: kevéssel benéztünk árban a Trattoria Toscana alá.
Íz: 10/7
Ár: 10/5
6: La Botte
Egy normális budapesti csak egészen véletlenül keveredik a Váci utcába, és csak akkor hajlandó ott enni, ha fegyvert tartanak a fejéhez: annyi lehúzós, bankautomatához kísérős sztorit ismerünk innen, hogy eszünkbe se jutna találomra beülni valahova. A La Bojtéba sem csak úgy tévedtünk el, azért mentünk ide, mert ajánlottátok, bár voltak félelmeink a lokáció miatt, és ez az érzés akkor sem múlt el, amikor beléptünk a kockás terítős pincehelyiségbe. Aztán kiderült, hogy a pincérek nem gépfegyveres orkok, hanem kedves fickók, ahogy jöttek a vendégek, megtelt olasz szavakkal a beltér, és nem sokkal később megérkezett a fekete ravioli lazaccal és sáfrányos fekete kagyló mártással, és teljes lett a döbbenet: ez az étel kiváló volt. 2800-ért meg különösen. Nem úgy jó, hogy ehető, hanem úgy, hogy a legjobbak között van Budapesten. A tészta ruganyossága, a lazac és a kagyló frissessége, a koncepció, aminek a mentén ezt összerakták, és a végső íz mind kiemelkedőre sikerült. Ha van hely a Váci utcában, ahova érdemes benézni, ez egészen biztosan köztük van.
Íz: 10/7
Ár: 10/5
Valamiért nem bíztam igazán ebben az étteremben, nem olvastam róla elég jó kritikát, nem meséltek róla sokat a barátok, de rajta volt a listán, ki kellett próbálni. Aztán meglepődtem, megint. A hely ott van a vár alatt, ilyenkor tavasszal remek móka kiülni az árnyékos teraszra. A pincérek figyelmesek és az étterem beltere is hangulatos, szóval télen is bőven vállalható a környezet. És az étel! Parajos raviolit kértem rákhússal töltve, paradicsomos mascarpone krémmel, és a teszt egyik legizgalmasabb, legjobban átgondolt fogását kaptam. A tészta tökéletesre főzve, a rákhús belül értelmezhető, értékelhető, a paradicsomos marscarpone jó ütemben hozza működésbe a konstrukciót és az ipari mennyiségű rukkola az étel tetején remek keretet ad a történetnek.
Íz: 10/7
Ár: 10/5
4: Porcellino
A budaiak egyik kedvenc olasz étterme, ahová nem lehet csak úgy beállítani, mert egy sima péntek este is lehet telt ház, annak ellenére, hogy sok az asztal. A menü hosszú, de izgalmas, a kiszolgálás pont olyan figyelmes, mint az ilyen, budai hegyekben lakókat vonzó éttermekben megszokott, ami viszont a mi szempontunkból érdekesebb, az a tészta: a vajhal pármai morzsában, zelleres tésztával, lazackaviárral és tejszínes-citromos mártással az egyik legizgalmasabb, legmenőbb fogás volt a teljes mezőnyben. Mert voltak tökéletesen kifinomult tészták például az élen, amik tökéletesen megmutatják, hogy mennyi van ebben a műfajban, de a Porcellino tányérja úgy volt remek minőségű, jó alapanyagokból, jó technikákkal összerakott fogás, hogy közben évek múlva is emlékszel az ízére, annyira karakteres és izgalmas volt. Most is meg tudnám enni. Bármikor. Kár, hogy csak heti ajánlat volt, étlapra vele!
Íz: 10/9
Ár: 10/4
A város egyik legismertebb olasz étterme, nem véletlenül: Gianni óriási médiaarc, aki pontosan tudja, hogyan kell népszerűsíteni a vendéglőjét, és már akkor is mindenki erről a helyről beszélt, amikor a gasztroforradalmat még hírből sem ismerték. Okkal: a hely ugyanis nemcsak a profi marketinggépezet miatt lett népszerű, hanem a jó kiszolgálás és az egészen színvonalas konyha miatt is, ami annak ellenére is ontja magából a jobbnál-jobb fogásokat, hogy az étlap zavarba ejtően hosszú, a vendégek száma meg mindig magas: hétköznap délben sem árt foglalnod, ha biztosra akarsz menni. És amit adnak, az különlegesen jó, nem a haute cuisine-i fennkölt értelemben, hanem az odacsapós, fantáziadús módon: a fülecsketésztába bújtatott toszkániai rosticciana ragu a hibátlan minőség mellett a teszt egyik legjellegzetesebb fogása is volt, márpedig ez a kettő ritkán szokott találkozni. Látszólag egyértelmű a hely koncepciója: nézzük meg, mit szeret az átlag olasz, és hozzuk ki abból a maximumot. Sikerült, méghozzá nem is a legmagasabb áron, a 2850 forintos fogás ugyanis a középmezőny tetején foglalt helyet.
Íz: 10/9
Ár: 10/6
2: Krizia
Óriási meglepetés, nem is értem, hogy nem jutottunk még el ide. Talán azért, mert alig észrevehető az étterem, egy központi helyen, de forgalom elől kieső utcában egy kis cégér alatt vezet le a lépcső a szuterénbe. Viszont odalent olyan minőséget kapunk a tányérunkba, olyan ízletes falatokat, hogy valami elképesztő. A könnyebb versenyzők közül egy sütőtökkel töltött raviolit kértünk, aztán belecsaptunk a lecsóba: egy libamájjal töltött tortellinit rendeltünk, szarvasgombás vargánya szósszal. Mindkettőhöz hihetetlen érzékkel nyúltak, ugyanolyan ügyesen bántak a sütőtökkel, mint a szarvasgombával. A tészta tökéletes volt, minden falat egy ízbomba, libazsírban, olívaolajban tocsogó remekmű. És mindehhez jó kis olasz popzenék szólnak a hangfalakból. Kis disclaimer: sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy a Krizia vagy a Fauso's nyerje a tesztet, olyan fantasztikus volt mindkettőben a tesztelt étel. Végül újra megkóstoltuk mindegyiket, és akkor sem jutottunk előrébb: ha csak az ízre koncentrálsz, mindkettő fokozhatatlan magasságokban jár. Végül dönteni kellett valahogy, így a külsőségek miatt a Krizia szorult a második helyre, illetve azért, mert a Fausto's konyhájában a játékosság miatt több tartalékot látunk, de aki egyszerűen csak egy fokozhatatlanul zseniális tésztát akar enni, az a libamájas tortellinivel nem tud mellényúlni. Plusz itt nem 1800 a víz, mint a másik étteremben, hanem 400, és borokat is kapsz már decinként 600-ért, míg a Fausto's-ban inkább háromszor ennyiért.
Íz: 10/10
Ár: 10/5
Faustónak két étterme is van, közös a bejárat, aztán balra van a háziasabb trattoria, a csúcskonyhás ristorante meg jobbra. És itt aztán nincs kérdés a kvalitivel kapcsolatban, odabent minden a legjobb minőségű, a környezet elegáns, és még úgy is három pincér áll a pult előtt szinte folyamatosan a vendégek kívánságait lesve, hogy összesen három asztalnál ettünk, amikor teszteltem. És amit kértünk: Ravioli őzraguval töltve, sütőtökkrémmel és pirított dióval. Az ár elég magas, 3500 forintba kerül az egy tál étel, erre jön még a kötelező szervizdíj meg a kétezer forint körüli folyadék (akár vizet, akár bármi mást kérsz), ráadásul az adag sem túl nagy, de ahogy már írtuk, ez csúcsétterem, amit nem az alacsony árakról, vagy az elcsomagolós mennyiségről, hanem a szenzációs ízekről lehet megismerni. És ez a Fausto's-ban a helyén van: ha van bármilyen felső limitje a tésztáknak, akkor itt kétség kívül elérték azt. Ennél többet nem lehet kihozni a műfajból, tökéletes az ízek harmóniája, az étel egyszerre izgalmas és átgondolt, a tészta minősége, főzési ideje, a töltelék textúrája, a mellé adott apró kis tök és diódarabok együttesen remekül mutatnak rá arra, hogy mennyi játéklehetőség van a tésztában. Kétség kívül a legjobb tésztaétel a mezőnyben a Kriziáé mellett, egy hangyányival több játékossággal.
Íz: 10/10
Ár: 10/4
A Gusti Mediterraneo, a cikk támogatója 100.000 Ft értékű termékcsomagot ajánl fel a győztes étteremnek, amelyet az saját igényei szerint állíthat össze. Ennyi alapanyagból sok jó olasz ételt lehet majd készíteni!