Persze, mindig izgalmas. A könyvünkben a Szerda fejezetben sorolok fel egy rakás olyan élményt, ami bizonyítja, hogy a város minden évszakban hihetetlen meglepetésekre képes.

De egyértelmű, hogy az alábbi tényezők mindig felpezsdítik a várost:

1. Hosszabb nappalok

2. Biciklizési lehetőség, így közlekedve is szerves részei maradunk az utcának.

Ha például kedvünk szottyan, a Múzeum körúton egy jobbost nyomva már bent is vagyunk a múzeumkertben, ahol a lépcsőn ücsörgést már egy fokkal kényelmesebb alkalmatosságokon végezhetjük.

Vagy olyan útvonalakra tévedünk, ahová autóval vagy tömegközlekedéssel soha, így a Rózsa - Szófia utca sarkán egy ilyen filmes díszletbe botlunk:

3. Fűben fetrengő emberek

Mindhárom egymástól függetlenül is növeli a szabadságérzetünket, a vízparti fűben fetrengés ráadásul azon kevés pillanatok egyike - a másik kettő az evés és a vécén üldögélés -, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor magvas gondolatok születnek, nem egyszer egész életünkre szóló döntéseket hozunk meg ilyenkor. Megfogjuk a kezét a mellettünk ülőnek (a vécén ilyet ne tegyünk), beindul egy komoly románc. Felhívjuk a főnökünket, hogy holnaptól nem megyünk be dolgozni, hogy inkább megvalósítsuk a saját álmainkat. Ésatöbbi.

Nemrég pedig megnyitott a Bálna teraszrésze, ami a napközben továbbra is elhagyatott pláza Duna felőli homlokzatát esténként egy nyüzsgő, szuper közösségi térré alakítja. Innen fantasztikus naplementéket nézhetünk végig, ha szerencsénk van, vagy előre foglalunk asztalt mondjuk a sarki Esetleg bisztróba, akkor akár nyugágyból.

Állatira jó itt feküdni. Itt majdnem pont olyan Budapest, mint amilyennek elképzeljük, és amilyennek 2020-ig állítólag akár meg is valósulhatna (több feltételes módot nem bírtam beletömni): nincs rakpart-forgalom köztünk és a víz között, igaz, nem a Budapestre tervezett úszó szigetek, és nem is Hamburg-mintára föld alá terelés miatt, hanem mert eleve elkanyarodik itt a forgalom. Mindegy, érezni lehet a különbséget. Van fílingje, zamata, finesze.

Ha fázol, a bisztróból hoznak ki takarót. Akiknek nem jutott hely a kijelölt részen, a törpikéknek készült miniasztaloknál vagy nyugágyakon, az simán a fűre telepedik le.

Számukra egyébként a hollandok találtak ki egy kihagyhatatlan terméket, alig várom, hogy itthon is kapható legyen valami hasonló (aki megvalósítja, számíthat nálunk egy kis népszerűsítésre):

Egy ilyennel soha többé nem kellene nézni, hogy hol van üres ülőhely. Bármelyik teraszon leheveredhetnél.

Szóval a Bálna terasza fantasztikus hely. Kicsit ront az élményen, hogy az Esetleg felszolgálója nagyjából a kamionos csárdák hangulatát idézi feltűnő rágózásával és a kevésbé szofisztikált kifejezésmódjával, viszont szerencsére sokat nem találkozol vele, mert lassú. Úgyhogy érdemes beleszámolni a rendelésekbe, hogy nagyjából fél óránként látod, akármi is van. Ezt betudjuk annak a jelenségnek, amiről korábban is írtunk már: a helyek rengeteget küzdenek, mire találnak egy megfelelő munkavállalót.

Budapestet ilyen egzotikusnak szeretjük. Itt szokatlan helyen találkoznak szokatlan jelenségek, amikből néha kellemetlen, néha viszont zseniális élményeink adódnak.

Egyszóval: szevasz, tavasz. Jó, hogy jöttél.