Annyian javasoltátok, hogy az Etele térre érdemes elzarándokolni, ha kiváló fagyit akarok nyalni, hogy bevágtam magam az autóba, és ellátogattam a Erdős és Fiai cukrászdába.

Te atya-úr-isten.

Na de ne szaladjunk ennyire előre. Pihi, nagy levegő. A sarkon megpillantjuk az üzletet, a madarak csivitelnek, az emberek tölcsérrel a kezükben jönnek szembe. Mi is beállunk a sorba, kivárjuk, kérünk egy csokit, meg amit sokan szeretnek, legyen mondjuk az epres sajttorta. Abból baj nem lehet.

Eleve a kiszolgálás nagyon bejött. Mosolygós fiatal kiszolgáló kente a tölcsérbe a méretes adagokat a fagyiból, és annyira magától értetődően közvetlen volt, ami ritkaság. Büszke volt a fagyira, hogy adhatja az embereknek. Saját magunk készítjük, Budaörsön van a műhely, onnan hozzuk ide - mondja.

Nagy műgonddal haraptam egyet a csokiból, de ahogy megpróbáltam volna koncentrálni a kakaóra, valami visszatartott. Valami nagyobb figyelmet követelt magának, egy olyan tényező, amivel eddig nem kellett ilyen mennyiségben számolni. A krémesség.

Ebben a fagyiban a krémesség korábban nem ismert mértékben üt arcon. Ez a 100 százalék. Vagy az origó. A fagyi állaga ettől olyan selymes lesz, hogy ha történetesen egyetlen ízt sem érzékelnék, akkor is élvezném.

Pedig az íz is kiváló. Mondtam itt már olyanokat a csokifagyikra, hogy milkás, meg cote d'or-os, hogy mindenki érezze a különbséget - ha ezt akarnám jellemezni, egy adag bonbont mondanék. Kézműves bonbont, jófajtát, rózsavölgyit mondjuk.

A sajttorta meg egyenesen eszméletlen. A kekszdarabkák, amiket belecsempésztek a fent leírt krémességbe, tökéletesen állnak ellen a fogaknak, roppannak is, mállnak is. A sajt csak olyan mértékben van jelen, mint a sajttortákban egyébként, nem kell érett camembert-t vizionálni, csak a lágyságot adja, ráadásul a gyümölcsök benne tovább lágyítják, gazdagítják az ízt. Mutatok valamit, amire jó ránézni fagyizás közben:

Kikukucskált a gyümölcs.

Még nem végeztem az adagommal, már visszamentem, és vettem vagy fél kilót mindenféle fagyiból, és siettem haza vele. Évi nagy Vári cukrászda-rajongó - én is -, de ezt meg kellett mutatnom neki. Mert nálam átvette az első helyet.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy 210 forint egy gombóc (pontosabban kenés), ami Budapesten alacsonynak számít, a kézműves fagyik piacán meg főleg, akkor érezzük, hogy kibillen a mérleg. Az előny serpenyője koppant az asztalon.

Tényleg, kóstoljátok meg. Utazzatok, megéri. Ha meg Győr felől jöttök vonattal, itt szálljatok le.

Pár nappal később a sütijüket is megkóstoltam, a fagyihoz méltó minőség, a minőségez képest kifejezetten olcsón. A kedvencem lett ez az ezerlapos krémes 250 forintért, zseniális. Rajongó lettem!

A legjobb budapesti fagyi nyomában 2 nagyobb térképen való megjelenítése

update: Kiemelnék egy kommentet. Remélem mindenkinek bejött a tipp:)