Teljesen lemaradtam a "milyen zenét hallgatnak a nagyvárosok"-mozgalomról, ami lényegében arról szól, hogy Lisszabon, Párizs, New York meg a többi szomszéd utcáin leszólítanak fülhallgatós embereket és megkérdik tőlük, hogy milyen dal szól épp a lejátszójukból.

Ma viszont levelet kaptam a magyar verzió elkészítőitől, de bevallom őszintén, amikor elkezdtem nézni a videót, egyszerűen nem értettem, hogy mi értelme van ennek az egésznek.

Aztán az első perc végén elkezdett érdekelni a dolog, a második perctől meg kimondottan élveztem: egyrészt megismerjük a város multikulti arcát, méghozzá a tömörség és mélység eddig nem ismert közös halmazában, másrészt meg egy pillanatra beköltözhetünk ezeknek az embereknek a fejébe: az utcaképet látva és a lejátszott dalt meghallgatva néhány másodpercig az a hangulat járhat át minket, mint a videóban szereplő személyeket.

Amúgy meg üdv Sz.Zs-nek, akit felismertem a videóban.

Jó szórakozást:

Nyomj egy like-ot, ha tetszik!

A Sarki fűszeres Budapest kötelező helyeinek egyike, amennyiben folyton azt lehet hallani, hogy az újlipótvárosi éttermet egyszerűen nem lehet kihagyni. Mert jó kaját adnak reggel, délben, este, szuper a hangulat, a törzsközönség, mert már majdnem Dunapark, csak kevésbé modoros, mert csak. Éppen ezért náluk kezdtem a hetemet.

A hangulat tényleg kiváló, a Pozsonyi út amúgy is Budapest legkellemesebb környékeinek egyike. A kicsi, franciás zug valójában nem is étterem, inkább egy élelmiszerbolt, ahol el is készítik, amit árulnak. A croissant-juk állítólag hibátlan, de olyat már máshol is ettünk, a körözött elfogyott, az angol reggeli szintén megvolt, úgyhogy az elég spéci grillezett főtt sonkás összeállítást kértem ki frissen facsar narancslével.

Ezt:

A sonka mellett zakuszka van, ami lényegében a román ajvár: mindenféle zöldségek vannak egyberobbantva, kicsit olyan, mintha pasztává főznénk a lecsót. A sonkára valamilyen ecetes mártás került, inkább csak díszítésnek, de azért lendületbe hozta a fogást, ami, igazatok van, nem túl nagy: két szelet sonkától, egy kis zakuszkától meg két kiflitől nehéz jóllakni (utóbbiaktól egyébként nem voltam elájulva), itt valahogy mégis sikerült: meglepően laktató a Sarki fűszeres reggelije. Nem annyira izgalmas, mint vártam, nem annyira felkavaró, mint lehetne, mert alapvetően lássuk be, csak megsütöttek két szelet főtt sonkát és kinyitottak egy jó konzervet, de a Pozsonyi út hangulatával együtt kiválóan indult a napom.

A számla azért már nálam is kiverte a biztosítékot, mert a reggeliért elkért 1250 forint és a 840 forintos narancslé, tehát az összesen 2090 forintos számla azért már tényleg sok ezekért a tételekért, de alapvetően tényleg rendben van a hely. Legközelebb azért inkább a vajas-lekváros croissant fogom megkóstolni forró csokoládéval, bár 1170 forintért az sem kifejezetten olcsó.

Ez egy drága hely, na.

A sorozat számunkra is hihetetlen sikereket ért el, és most már egy különszámot is megért: ma nem egy budapesti lépcsőházat látogatunk meg, hanem egy két győri példányt Magyarósi Péter jóvoltából. A névegyezés nem a véletlen műve, Csaba édesapjáról van szó.

Nem is pofázok tovább, kiemeltem néhány fotót, alul pedig egy galéria az összes képről, enjoy.

Király utcában egy várra néző lépcsőház:

Én a Nagymező utcában és a Rózsák terén figyeltem fel rájuk, annyira illettek a környezetükbe, látszott, hogy már régóta ott állnak. Külsőre fel sem tűnik a funkciójuk, elegáns, régi villamoskocsinak tűnnek, innen is a nevük: zöld villamos. Ezek Budapest nyilvános wc-inek királykisasszonyai.

Nem találtam itthon irodalmat a zöld villamosokhoz, nagymamámat kérdeztem, aki szerint a második világháború után szaporodtak el, de az elnevezésre, a zöld villamosra ő egyáltalán nem emlékszik. Korábban állítólag az Andrássy út elején is ilyenek álltak, ott aztán lesüllyesztették a föld alá a wc-ket.

Ma a Fővárosi Csatornázási Művek üzemelteti ezeket a "villamosokat" (összesen 44 nyilvános wc-t tartanak fenn a városban), amiket szerintem nem sokan használhatnak. Ahol mégis - például a Budai Vár bejáratánál, a parkolónál álló példány esetében -, ott azért a kellemetlen szagok odacsapnak a mosolygós élménynek, de sebaj.

Utánajártam kicsit a neten, hol találhatóak még ilyen zöld villamosok, valaki például egy Facebook-oldalt is szentelt a témának. Az itt található helyszíneket kiegészítve, és a fotókat megkeresve elkészítettem a saját kis felmérésemet ezekről. Aki tud még, jelezze.

Rózsák tere (via Norc.hu)

Nagymező utca

Ferenc tér

Lövölde tér

Budai várban a Lovas úton

Szt János kórház

Halászbástya (nincs kép)

Ahogy Budapesten egyre magasabb csúcsokra tör a gasztronómia vertikális metropolisza, úgy lesz egyre több jó étterem, jó borbár, egyre több kóstoló és borvacsora a városban. Csak kapkodom a fejem. Egyre több helyen adják elénk a bort úgy és annyiért, ahogyan és amennyiért mi és a bor megérdemeljük.

A nagy borzsúrok mellett egyre több a kis kiszerelésben megrendezett kóstoló is, ahol tíz-húsz ember fér el, és a borász ide ellátogatva tart előadást a borairól. Tegnap a Vinoport borbár hasonló színekben megrendezett kóstolóján voltam, amit nem a szervezettsége vagy a hangulata miatt emelnék ki elsősorban, bevallom, az ár volt a döntő tényező: 2900 forint volt a "belépő", amiből 2000 forintot a kóstoló után bármelyik palackra le lehetett vásárolni. Lefordítva: vettünk egy üveg bort, erre rászámoltak 900 forintot, cserébe annyit kóstoltunk, amennyi belénk fért.