Teljesen véletlenül futottam bele a Nagymama boltjába, az egyik szombaton köröztünk Évivel a Vérmező környékén, kerestünk egy bizonyos csoki outletet (mi mást is kereshetne szombatonként az ember). A Dérynénél befordultunk a Pauler utcába, és ott láttuk meg a szépen faragott cégért. Belesve az ajtón pedig kolbászokat, húsokat, zöldségeket, gyümölcsöket, házi készítésű szószokat és hasonlókat láttunk.

Bátortalanul beléptünk, a két tulajdonos (Judit és Csaba, mint a bemutatkozás után kiderült), aki épp pakolta el a teljes kínálatot, örömmel fogadott, és elkezdtünk beszélgetni. Judit elmondta, hogy 2003-ban zöldségesként kezdték, aztán egyre bővítették a boltot. Olyan elhivatottságot láttam a szemében, ahogy beszélt, hogy rögtön éreztem, a Nagymama boltja igazi szerelemgyerek számukra.

Másfél éve, egészen pontosan 2011. április negyedikén ujjongtunk itt a blogon a felújított Március 15. tér miatt: a városnak egy szerethető és modern köztere jött létre, amit az emberek elkezdtek belakni. Korábban elhagyatott volt a környék, amin mindenki csak átrohant, de a felújított tér átadása után ez a helyzet gyakorlatilag azonnal megváltozott, előbb tucatnyian, utóbb százak jelentek meg rajta, és idén nyár végére úgy lett a budapestiek egyik kedvenc találkozóhelye, hogy szolgáltatásokkal nincs különösebbek telezsúfolva a tér.

Csak a nemsokára Bábelként megnyitó, átmenetileg Terasz néven futó helyen lehetett némi műfű társaságában méregdrágán fogyasztani, de a tömegeket egészen biztosan nem ez a hely, hanem a tér maga vonzotta.

Ami sajnos meg is látszott a különféle tereptárgyakon, főleg a padokon, ezeket ugyanis egyszerűen kiültek az emberek. Pedig itt nem volt akkora deszkázás, mint mondjuk az Erzsébet tér környékén, volt viszont gyorsan mozgó tömeg, meg néhány változó évszak, eső, hó, aminek a jelek szerint a padok kevésbé tudtak ellenállni, mint ahogy az elvárható lett volna. Az eredeti képeimen is látszik, hogy elfelejtették védőbevonattal ellátni őket:

Aminek meg is lett az eredménye:

A padok egyszerűen feladták, ami másfél év után nem kis teljesítmény, viszont a történet mégis happy enddel végződik: Steinbach Kornél hívta fel rá a figyelmünket, hogy nekiálltak a cserének és szebb, strapabíróbb padokat kezdték el felszerelni a teret.

A munkával mostanra lényegében végeztek is, és persze önmagában nincs nagy jelentősége néhány fadarab átcsavarozásának, de vegyük észre a lényeget: az évtizedes gyakorlattal szakítva ezúttal nemcsak egy tér kialakításának szentelnek figyelmet, hanem az állapot fenntartásának is. Hiába újítanak ugyanis fel valamit milliárdokból, ha utána hagyják elrohadni azt, mint például a Gödör környékét. A Március 15. térre a jelek szerint vigyáznak, így az évtizedeken át megőrizheti eredeti minőségét, miközben összességében biztosan kevesebbet kell költeni rá a folyamatos állagmegóvással, mintha tízévente kellene nagy generált végezni.

A Gödör (nekem ez marad a neve) tökéletes példa arra, hogy a városnak időnként jót tehetnek a grandiózus nem-építkezések is. A nem-Nemzeti, a nem-buszállomás és a nem-bazársor helyén egy friss, lüktető városközpont alakult ki, ahol éjszakánként utánozhatatlan a hangulat, ami a közeli Szent István térre is átgyűrűzött lassan.

Ádám küldött nekünk egy saját készítésű videót, ami megpróbálja visszaadni ezt az érzést. Fogadjátok szeretettel:

Főleg a háttér jellegzetes. Hol járunk?

Nehézség: 4/5

A poszt este frissül a válasszal.

A fotót ezúttal is a checkmybudapest.blogspot.hu fotósának, Anitának köszönjük.

Megfejtés: a képen a háttérben valóban a Szervita téri parkolóház látható, a kép viszont a Szomory Dezső téren készült. Ezért is utaltam a címben segítségként a fehér színre: egyrészt a Fehérhajó utca ágazik ki innen, másrészt Szomory Dezső Weisz Mór néven született. Köszi a megfejtéseket.

E heti hirdetőnk a Mastercard, aki a címben is olvasható érdekes kísérletre invitált minket.

Múlt héten írtam arról, hogy a Mastercard ördögi ajánlattal állt elő: próbáljak egy hétig készpénz nélkül élni, cserébe ők fedezik az egy hét alatt felmerülő költségeimet. Már láttam magam előtt, ahogy átveszem a Porsche 911-est a szalonban, majd ráállok vele a jachtomra, ami majd utánam hozza a kocsit a dominikai nyaralómba, de hamar kiderült, hogy alapvetően a kis összegű költésekre kitalált Paypass matricát és a Mastercard Mobile-t kell használnom, és nem kapok kimeríthetetlen keretet.

Egyet biztosan elmondhatok egy hét után: lehet élni hagyományos fizetőeszközök nélkül. Egy hétig nem használhattam sem a bankkártyámat, sem készpénzt, mégis itt vagyok veletek, nem haltam éhen, nem fogytam le, bár jelentősen változtatnom kellett az életstílusomon, és nem mindig jó irányba. 

Például mivel nem volt náluk paypass-elfogadó terminál, egy hétig ki kellett húznom a listámról a kedvenc pékségemet, ami a hét végére tök magától csődbe ment és örökre bezárt. Csak remélem, hogy nem azért, mert egy hétig máshol vásároltam. De gond volt a kedvenc virágosommal, éttermeimmel, süteményeseimmel, hiába volt nálam a mobilra ragasztott plasztiklap, amit ötezer forint alatti költésnél elég elhúzni a terminál előtt, és már ki is fizetted a számlát, ha egyszer nem volt sehol kompatibilis terminál.

Vagyis nem ott, ahol addig jártam. A gyorséttermekben például örömmel fogadtak, és passzol is a sebességre koncentráló fizetési módhoz ez az étkezési forma. Igaz, egy-két nap után már eléggé megterhelő tud lenni a McDonald's vagy a Burger King, sőt még az is, ha ezeket váltogatod egymással, de náluk legalább tudtam fizetni a paypass-kártyával.

Az élelmiszerboltokkal is gondban voltam, a kis sarki üzletek jelentős része kapásból kiesett, akármelyik Tescóban jártam, csak ígéretet kaptam a paypass-pénztárak felszerelésére, de akkor még nem helyezték őket üzembe (azóta állítólag már túlestek rajta), de érdekes módon a CBA Prima üzletek és egyes Spar áruházak végül megoldást jelentették a problémára. Ezeknél csak elhúzod a kártyát, aztán már mész is, 5000 forint alatt villámgyors a fizetés, felette meg olyan, mint egy normál kártyával, PIN kódos, csak semmit sem kell dugdosni.

Vagy ott a G-Roby, ahol viszont már nem a paypass-kártyával, hanem a Mastercard Mobile-alkalmazással fizettem. Ez az okostelefonon futó program eléggé leegyszerűsíti a folyamatokat: a webshopban összeállítod, hogy mire van szükséged, majd a fizetésnél beütöd a telefonszámodat. Egy pillanattal később már meg is érkezik az üzenet a telefonra, majd elindul automatikusan a program, ahol kiválaszthatod, hogy melyik számlaszámodról akarsz fizetni (ha többet is regisztráltál), majd a hatjegyű kódod megadása után már meg is történik a fizetés. Otthonról, a kanapén ücsörögve tudod megvenni a felvágottakat, tejtermékeket, és nem kell ellenőrzőkódokkal, netes felületekkel bajlódnod, tök egyszerű az egész.

A hét közepére megoldást találtam arra a problémára is, hogy a legtöbb jó étteremben nem tudok paypass-szel fizetni, mégis szerettem volna jókat enni a teszthét is. Kiderült ugyanis, hogy például a Bónusz Brigádnál simán lehet a Mastercard Mobile-lal fizetni (ugyanaz a rendszer, mint a G-Roby-nál), így vettem is kettőt a Nobu félárú ajánlatából, és az alkucégen keresztül sikerült átugrani azt a problémát, hogy az éttermekben nem tudtam volna a két technológia egyikével sem fizetni. Persze továbbra is megmaradt a borravaló problémája, hiszen hiába hadonásztam volna a mobilommal vagy a paypass-matricámmal, a pincér a nyakamba öntötte volna a kaját, ha nem kap jattot, de pont ezért is jó, hogy a Nobuban a 12 százalékos szervizdíj például rendszerint benne van a Bónusz Brigád ajánlatában.

Szóval eltelt az egy hét, túléltem és magamnak is bizonyítottam, hogy simán lehet élni a legújabb technológiákkal. Lemondásokkal jár, és végtelenül örültem, hogy nem ment tönkre az autóm vagy a mosógépem, így nem kerültem feloldhatatlan konfliktusba (Háló, mosógépszerelő? Tudok Önnél paypass-matricával fizetni? Ühüm... És Mastercard Mobile appal?), de amúgy persze nem kötelező csak ezeket használni: szükség van még a készpénzre és a bankkártyára is. Viszont az tökéletesen látszik, hogy a paypass-matricának és az alkalmazásnak is van tere, szerepe, és ahol ezekkel tudok fizetni, ott sokkal egyszerűbb, kényelmesebb dolgom van, mint bármilyen más eszközzel.

Az írás támogatója a Mastercard.