Másfél éve, egészen pontosan 2011. április negyedikén ujjongtunk itt a blogon a felújított Március 15. tér miatt: a városnak egy szerethető és modern köztere jött létre, amit az emberek elkezdtek belakni. Korábban elhagyatott volt a környék, amin mindenki csak átrohant, de a felújított tér átadása után ez a helyzet gyakorlatilag azonnal megváltozott, előbb tucatnyian, utóbb százak jelentek meg rajta, és idén nyár végére úgy lett a budapestiek egyik kedvenc találkozóhelye, hogy szolgáltatásokkal nincs különösebbek telezsúfolva a tér.
Csak a nemsokára Bábelként megnyitó, átmenetileg Terasz néven futó helyen lehetett némi műfű társaságában méregdrágán fogyasztani, de a tömegeket egészen biztosan nem ez a hely, hanem a tér maga vonzotta.
Ami sajnos meg is látszott a különféle tereptárgyakon, főleg a padokon, ezeket ugyanis egyszerűen kiültek az emberek. Pedig itt nem volt akkora deszkázás, mint mondjuk az Erzsébet tér környékén, volt viszont gyorsan mozgó tömeg, meg néhány változó évszak, eső, hó, aminek a jelek szerint a padok kevésbé tudtak ellenállni, mint ahogy az elvárható lett volna. Az eredeti képeimen is látszik, hogy elfelejtették védőbevonattal ellátni őket:
Aminek meg is lett az eredménye:
A padok egyszerűen feladták, ami másfél év után nem kis teljesítmény, viszont a történet mégis happy enddel végződik: Steinbach Kornél hívta fel rá a figyelmünket, hogy nekiálltak a cserének és szebb, strapabíróbb padokat kezdték el felszerelni a teret.
A munkával mostanra lényegében végeztek is, és persze önmagában nincs nagy jelentősége néhány fadarab átcsavarozásának, de vegyük észre a lényeget: az évtizedes gyakorlattal szakítva ezúttal nemcsak egy tér kialakításának szentelnek figyelmet, hanem az állapot fenntartásának is. Hiába újítanak ugyanis fel valamit milliárdokból, ha utána hagyják elrohadni azt, mint például a Gödör környékét. A Március 15. térre a jelek szerint vigyáznak, így az évtizedeken át megőrizheti eredeti minőségét, miközben összességében biztosan kevesebbet kell költeni rá a folyamatos állagmegóvással, mintha tízévente kellene nagy generált végezni.