A Március 15. tér felújítása volt az egyik legnagyobb meglepetés nekünk az utóbbi években. Nem gondoltuk volna, hogy még az átépítés után is picit elkülönülő placc így megtelik élettel, hogy birtokba veszik az emberek, és megteszik vele azt, ami minden tér létrejöttének értelme: feltöltik élettel.

Egyik este arrafelé sétálgattunk Évivel, és a Ferenciek tere felé tartva lekanyarodtunk ide. Nem számoltunk vele, hogy le is ülünk, amíg meg nem láttuk ezt:

A Piarista Gimnázium felőli oldalon két kis bódéban kínálják a jóságokat, de nem is ez az érdekes, hanem az egészet otthonosabbá tévő műfű borítás. Persze mondhatjátok, hogy minek a mű, amikor ott az igazi. Viszont az asztalokat nem tehetik ki a zöldbe, így meg mégis megvan egy a magasabb komfortérzet. Jópofa, na.

A pincértől megtudtam, hogy ők tulajdonképpen a Bábel (most Terasznak hívják a helyet), és azért költöztek ide ki, hogy addig se unatkozzanak, amíg megnyílik újra az étterem. Egyébként pont itt, a Március 15. téren. Addig pedig, az ősz hidegebb verziójának beköszöntéig (ami október közepére várnak) itt szolgálják ki a vendégeket. Szendvicsekkel, salátákkal, snackekkel, mindig változó ételsorral. Olcsónak nem mondhatóak, 1200-1500 forint alatt még ezeket az egyszerű ételeket sem kapjuk meg.

Szóval leültünk, egy dinnyés limonádé és egy málna smoothie mellől figyeltük azt az elképesztő mennyiségű embert, aki a Korzó felől egyrészt a Piarista köz, másrészt a híd alatti, sajnos még mindig  sötét, rossz szagú parkoló irányába özönlik. Néztük a Gellért-hegyet, az Erzsébet hidat, úgy általában bárhová nézhettünk, jó volt a szemnek.

Kicsit olyan, mintha egy új helyen lennék, Budapestet nézem, de egy eddig ismeretlen nézőpontból. Arra gondoltam, a város egy új terének születését nézhettük itt végig (az előzőt inkább ne tekintsük annak), és most azt is figyelemmel kísérhetjük, hogy lakjuk be ezt a területet, hogyan válik magától értetődően ismert, és ezerszer körbegyalogolt része a városnak, és hogy mennyire kellenek nekünk az ilyenek.

Ezt szerettem volna csak megosztani veletek, semmi nagy gondolat vagy gasztronómiai különlegesség, csak még egy hely, egy egyre inkább belakott tér, ahol a kellemesen hűvös estéket élvezhetjük majd a nyár végén.