E heti hirdetőnk a Mastercard, akik a címben is olvasható érdekes kísérletre invitáltak minket.

Amihez gyorsan tegyük hozzá, hogy ugyan tényleg pénz nélkül élek, de nem nulla forintból. Csak pénz nem hagyja majd el a kezemet. Történt ugyanis, hogy megkeresett a Mastercard két új termékével, a paypass matricával és az okosmobilokra fejlesztett alkalmazásával, és arra kért, hogy próbáljak meg egy teljes hétig csak ezekkel élni. Ha éhen halok, éhen halok, legalább egy tapasztalattal több.

Röviden leírom, hogy melyik-mire jó: a paypass matrica lényegében egy apró kártya, amit az OTP, Raiffeisen vagy Takarékbanktól tudsz igényelni. Ha nagy nehezen megjön a cucc (az OTP viccesen lassan működik), ráragaszthatod a mobilodra vagy a telefonodra a kártyát, és ötezer forintos vásárlások alatt mindenféle PIN-kódok bepötyögése, meg aláírások nélkül tudsz fizetni vele. Odamész a pénztárhoz, elhúzod a kártyát/pénztárcát/mobilt a terminál előtt, és már mész is tovább.

Amióta vagy háromezer éve kiöntötték a világ első pénzérméjét Lüdiában, nem volt ilyen egyszerű a fizetés. Persze van azért szűk keresztmetszet is: például, hogy nincs még mindenhol paypass-kompatibilis terminál. Megnéztem a Mastercard honlapján, illetve a mobilra letölthető programban is, és a környékemen csak egy gyerekcipő-üzletet, egy kisgépáruházat és egy biotechnikai vállalatot talált, ezekkel viszont nehéz jóllakni. További probléma: ötezres fizetés felett itt is menthetetlenül jön a PIN-kód-pötyögés. Viszont ha csak leugrasz a boltba tejért, vagy bármi másért, elhúzod a kártyád, aztán csá.

A másik jóság, amit én személy szerint még jobban szeretek, mert annyira csúcstechnikás, az a Mastercard Mobile. Az alkalmazást androidos, Windows Phone-os és iOS-es okosmobilra is le tudod tölteni. Letöltés után már csak be kell regisztrálnod a programba a bankkártyádat, ami egy kábé négylépcsős és négyperces folyamat, meg kell adnod egy hatjegyű pinkódot, és innentől kezdve tényleg a mobiloddal tudsz fizetni. Nem a mobilodra ragasztott plasztiklappal, vagy a mobilszámláddal, amire utólag kell rátöltened a pénzt, nem: az alkalmazással a telefon közvetlen kapcsolatba kerül a bankszámláddal és fizetéskor onnan szedi le a monyit.

Ezt a szolgáltatást egyébként már hónapok óta használom, például számlák kifizetésére, és minden alkalommal vigyorogni kezdek, amikor látom, hogy a technika mennyire meg tudja könnyíteni az életem. Csak annyi a dolgunk, hogy a számla mellé adott, zizis izének tűnő QR-kódot beolvastatjuk a mobil kamerájával, és már meg is jelenik a sárga csekk digitalizált változata a készülék kijelzőjén.

Pont úgy néz ki, mint a papírlap, ugyanaz az összeg rajta, ugyanazok az adatok, csak nem kell bemenned vele a postára, vagy bénáznod vele a netbankban, hanem két gombnyomással el tudod intézni a fizetést. Nyilván ennek csak akkor van értelme, ha már az összes csekk QR-kóddal jön, hiszen amíg csak egyetlen számla miatt is el kell vonszolnunk magunkat a postára, addig befizethetnénk akár ott az összeset. És ha ehhez hozzávesszük, hogy az összes csekkem közül csak a T-Mobile-é Mastercard-kompatibilis, akkor látszik, hogy van még hova fejlődni, de az irány jó.

Viszont az alkalmazás nemcsak számlabefizetésre, hanem boltban és neten vásáslásra is jó, szóval most megpróbálok egy hétig ezekkel élni Budapesten. Egy hét pénz nélkül a városban.

Ha hirtelen sokkal kevesebb kajás meg színházas posztot láttok itt tőlem, esetleg végtelenül lefogyva láttok az utcán, egy gyerekcipővel és némi biotechnikai segédeszközzel a hónom alatt, akkor tudni fogjátok, hogy nem sikerült a kísérlet, az idő még nem érett meg a pénz nélküli világra.

De lehet, hogy egy hét múlva kiderül, hogy eldobhatjuk a pénztárcát, és egyetlen mobillal a zsebünkben akármilyen akadályt legyőzhetünk.

Az írás támogatója a Mastercard.