Teljesen véletlenül futottam bele a Nagymama boltjába, az egyik szombaton köröztünk Évivel a Vérmező környékén, kerestünk egy bizonyos csoki outletet (mi mást is kereshetne szombatonként az ember). A Dérynénél befordultunk a Pauler utcába, és ott láttuk meg a szépen faragott cégért. Belesve az ajtón pedig kolbászokat, húsokat, zöldségeket, gyümölcsöket, házi készítésű szószokat és hasonlókat láttunk.
Bátortalanul beléptünk, a két tulajdonos (Judit és Csaba, mint a bemutatkozás után kiderült), aki épp pakolta el a teljes kínálatot, örömmel fogadott, és elkezdtünk beszélgetni. Judit elmondta, hogy 2003-ban zöldségesként kezdték, aztán egyre bővítették a boltot. Olyan elhivatottságot láttam a szemében, ahogy beszélt, hogy rögtön éreztem, a Nagymama boltja igazi szerelemgyerek számukra.
Judit beszélt a húsokról, megkínált egy-egy kóstolófalattal, ebből vágott, abból mutatott, és mesélte, milyen nehéz volt jó és megbízható beszállítókat találni. Hogy elzavarták a kolbászt szállító emberüket, mert zsírtól csöpögve adta át a szálakat, és ők úgy érezték, becsapják a vevőt, ha nem kellően kiszárítva teszik a mérlegre. Sok esetben nekik kellett leutazni egy vidéki tanyára, átvenni a tojást, húst, tejtermékeket, mert az ottaniak nem akartak felutazni Budapestre. Na, ezt nevezem házinak. Közben fantasztikus szalámikat, kolbászokat, krémeket kóstolunk, beleettünk a szőlőbe, a csokoládékba. Két idegen beesik záráskor a boltba, ők meg abbahagyják a pakolást, és végigetetik őket az egész üzlettel. Már rég vágytam egy ilyen törzshelyre magamnak.
Meg egyáltalán a bepakolás. A hűtőpultból minden egyes nap egyenként beraknak mindent a hűtőkamrába. Aztán reggel elő. Ez naponta két óra plusz munka, de megteszik, mert szerintük a máshol bevett "letakarom fóliával, jó lesz az holnap is" nem elfogadható hozzáállás.
Na, de akkor kóstoljatok velem. A disznósajt még annál is jobb, mint amit az emlékeimben nagypapám készített gyerekkoromban, pedig eddig még csak megközelítőt sem ettem:
Francia, holland, magyar és egyéb sajtok, szintén kóstolással választottam ki egy Klosterkäse-t.
Narancsos-pörkölt diós csokoládé moszkauer, valami félelmetesen finom, ebből is vettem:
Az asztalon kikészítve egy törzsvásárlónak a csirke (na jó, ezt nem kóstoltam). Vidékről utazik fel ezért, pedig nem olcsó itt a nyers hús sem. Viszont sokat válogattak Juditék, amíg megtalálták a "nem agyonantibiotikumozott, tápos-ketreces", hanem a szabadon tartott, kapirgálós csirkék forrását.
Vettem még vargányakrémet is, ez is remek volt pirítóssal.
Kértem kóstolót a túróból, a tejfölből, és meglepetésemre mindegyiknek intenzív íze volt. Pedig túróból tényleg szinte lehetetlen ilyet találni.
Serrano sonkák Spanyolországból:
Savanyúság, én szárított paradicsomot vettem, ez is kitűnő volt:
Zsírok, májasok, kacsa, borjú, mangalica:
Ha a gyümölcs már teljesen érett, és elkezdene romlani a minősége, rögtön fél- harmadáron adják.
Nincs fotóm arról a tíz tojásról, amit náluk vettem, de nem lehetett lecsukni a tojásos doboz tetejét, akkorák voltak.
Ezek mellé ingyen tanácsokat kapsz, hogyan tudod az élelmiszeripar visszásságait kikerülni, mire kell figyelni. Ráadásul Judit tudta azt, ami nekem nagyon fontos: hogy honnan jönnek a termékek. Ki készíti őket, milyen körülmények között, és az állatokat hogy tartják. Mivel etetik őket, hogy néz ki az ól. Mert ők elmondásuk szerint négy-öt évig kutatták fel az általuk legjobbnak ítélt beszállítókat, személyesen ismerkedtek meg velük, és a saját szemükkel látják, honnan érkezik az áru. Ez nekem a legfontosabb szempont.
Persze ez bizalmi kérdés. Lehet azt mondani, hogy nem hiszel az eladónak, és akkor keresel egy másik üzletet. Engem meggyőzött Judit és Csaba, és visszajárok majd Budára bevásárolni.
Viszont ez nem olcsó mulatság. A kolbász és a májas 5000 forintról indul, a szalámik és krémek 6-8000 forintos kilóáron mozognak. Nagyjából elmondható, hogy 5 és 9000 forint között találunk mindent, úgyhogy egy bevásárlással gyorsan tízezer forint fölött találhatjuk magunkat. Péntektől viszont tíz százalék kedvezmény van mindenre, igaz, ekkor már a kínálat is szerényebb a hét első feléhez képest. De nekem ez is szimpatikus: ebből látom, hogy a következő héten tényleg frissen kapok mindent.
Ha arra jártok, ugorjatok be, ha másért nem, hogy Judit végigkóstoltasson titeket. Én eddig akármibe haraptam ott, csendben maradtam, szóval nem hiszem, hogy egyáltalán lehetséges melléfogni bármivel az üzletben.