"Ezeknek a Borjour kóstolóknak az ára mindig nagyon rendben van" - mondta Viktor, miközben sorban álltunk a pénztárnál. Én épp a tornyokban kipakolt könyvet forgattam a kezemben, és helyeseltem. A könyv ára 2200 forint. A rendezvényre 2500 forintért mehetsz be, ezért cserébe megkóstolhatsz 10 bort (valójában sokkal többet, de erről később), és kapsz egy példányt a könyvből. Fair enough.
Borjour rendezvényekről már többször írtam, de ez különleges alkalom volt. Sebi (Nagy Sebestyén borszakíró, a Borjour borkóstolók egyik szervezője) ugyanis egy könyvvel, egészen pontosan a "123 bor jövő nyárig" cíművel készült a karácsonyi őrületre, és persze ismerőseként engem is elhívott az eseményre. Ez volt a könyv bemutatója, szokás szerint kötetlen formában, bort kóstolva, személyesen beszélgethettünk a szerzővel, ha akartunk.
A helyszín az Ybl Palota, ami kétszer is szerepelt már a Budapest legszebb lépcsőházai sorozatunkban, ezen belül is két terem. A sorban állóknak többféle kóstolólapot osztogatnak, egyrészt hogy ne mindenki ugyanazt a tíz bort kapja (hiszen a könyvben szereplő összes bort kibontották), másrészt hogy ne ugyanannál az asztalnál tömörüljenek az emberek. És tényleg bejött: nyolcvan ember észrevétlenül eloszlott a térben, egymás lapját lesve pedig úgy cserélgethettük a bort, mint az autós kártyákat az általános iskolában.
Én iszonyú szomjasan érkeztem, életemben nem futottam annyit egyhuzamban, mint a kóstoló előtt az edzőteremben. Valami nyakatekert gondolatmenettel viszont arra jutottam, hogy jó lesz nekem a borral oltani a szomjat, így elvándoroltam az első helyszínig, és csak itt vettem észre, mennyire belehúztam a tutiba. Az első kóstoló ugyanis a Champagne Duval Leroy Brut névre hallgatott, egy igazi nagyágyú a pezsgők világában. Már ami a még éppen elérhető kategóriát jelenti nekem, 11 500 forint ugyanis egy palack. Nem mennék bele az elemzésbe, a kenyérhéjba meg a zöldalmába, rohadt jó volt inni. Mármint kortyolni - ezt a részt mindig kihagyják, pedig fontos. A buborékok természetesen krémesen tűnnek el a szájpadláson, ahogy kell, de minden királyi méltósága ellenére jobbágymércével mérve is átment a teszten. Nem mondom, hogy vizespohárba vele, de azért utántöltöttem volna még párszor a poharamat. Ehelyett inkább elkezdtem lapozni a könyvet.
Sebi hat kategóriát definiál, olyanokat mint a Max2, a kétezer forint alatti borokat, vagy a Smart, ami a smart-buyer kategóriának kínál palackokat. Akik szeretnek meglepően olcsón vásárolni meglepően jókat, kikerülve a marketing-felárat. Egy kézikönyv, nagyjából oldalanként egy borral, képpel, és egy rövid szöveggel. Mellette az ár, és hogy melyik kereskedésben lehet megvásárolni: Bortársaság, Zwack, Veritas, IFDT, Wineage. Egy metszet és útmutató a jelenleg Magyarországon kapható kínálatból a nagyobb kereskedéseknél.
Természetesen fellapoztam Sebi könyvét az épp kóstolt champagne-nál is, és egy ilyen mondatrész hívta fel magára a figyelmem: "Küzdős, borostás, "szeress, ha mersz" stílusú egyéniség". A későbbi boroknál is visszaköszönt ez az asszociációkat és metaforákat is előszeretettel használó, de nem avíttas stílus, amivel megpróbálja a szerző a lehető legkevesebb karakterbe a lehető legtöbb információt sűríteni. "Szikár, sauvignonos nagyképűsködés", "pont kellően behúzott karmok", "dübörgő, bajuszát pödrő SBl" és hasonlók. Ha csak úgy olvasgatod, sokszor nem is tudod, mire céloz, de amikor belekortyolsz, megérted. Használható tehát ajándék beszerzésére is, megtudni, kinek mikor miért azt vásároljuk, de igazán akkor jó ez a könyv, ha tényleg végigiszod. Ha tényleg megkóstolod ezt a 123 bort nyárig, vagy legalább kiválasztasz belőle 20-30-at, és kiegészíted a leírást a saját észrevételeiddel. Azoknak ajánlom, akik szeretnek kóstolni, van már annyi gyakorlatuk, hogy megértik Sebi laza stílusú jegyzeteit, viszont nem akarják túltudománykodni ezt a dolgot.
Én már találtam pár új kedvencet a kóstolón, például Ráspi 2008-as Kopárját a zelleres-levesfűszeres illatával, a Palacios Petalos Bierzo 2008-as gombás-ázott avaros világát vagy az Arboleda Syrah vasízű gyantáit. Miután végigkóstoltam a tíz tételt, és eltelt három óra, kilenckor beindult a szabad rablás. Vagyis a nyitott palackokat kifacsartuk, bárki bármiből kérhetett. A kollektív lealjasodás (vagyis minden borkóstoló legmulatságosabb jeleneteinek gyűjteményének) első jelei előtt elhagytam a rendezvényt, csupa jó érzéssel, Viktor cimborám viszont még ottmaradt, mert ő ezekben a rendezvényekben katasztrofaturizmust lát. Esetleg kommentben várjuk tőle a best of jeleneteket.
