Az Urbanistán jelentek meg a BKK alábbi látványtervei, amik a Ferenciek tere felújítása miatt különösen aktuálisak lettek. Az autósok persze azonnal szívinfarktust kapnak a kétszer egy sávtól, miközben én autós vagyok, de belvárosi és biciklis is egyúttal, úgyhogy inkább örülök az autópályát felváltó hangulatos Rákóczi út, a felújított Blaha, meg a többi láttán. És fél szemmel észreveszem azokat az adatokat is, amik szerint az itt átmenő forgalom 80 százaléka nem Budapesten kívülről jön Budapestre és tovább, hanem szimplán a budai hegyekből jár át Pestre, őket tehát rendes tömegközlekedéssel bőven ki lehetne szolgálni. 

Lehet, meg kell is vitatkozni a parkolóhelyekről, az elkerülő útvonalakról, a tömegközlekedés állapotáról, de hogy jobb érzés lenne budapestinek lenni, ha ez megvalósulna, az biztos.

Jamaica a jamaicaiaké! 

További csodás képek az Urbanistán.

Úgy volt, hogy sétáltunk mindenfele, cél nélkül, bár két nappal a BeerCo-ról megjelent írás után mindenképp meg akartam nézni, hogyan áll a hely, és örömmel láttam, hogy ami korábban tök üres volt, az hirtelen megtelt élettel:

Amúgy tényleg csak lődörögtünk, meg fáztunk, fázni meg nem jó, akkor már inkább a múlt, gondoltuk, és benéztünk a Közértbe, a Deák térre. A hely decemberben nyílt a pályaudvar épületében, közel ahhoz, ahol a Fröccsterasz van a nyáron, és az italpultot, amennyire tudom, ugyanazok viszik.

A hely különben a múltból él. Viszonylag következetesen sikerült odabent végigkenni a falat, a menüt, a berendezési tárgyakat a nyolcvanas évekkel, és csak néhány helyes sejlik fel a retró mögül a 2013. Szendrő Péter a kellő áhítattal nyúlt az 1949-es modern, funkcionális épület belső tereihez, így az tökéletesen szerethető lett:

Főleg, hogy több történt a múlt szimpla újraépítésénél, mert ugye egy teszem azt 1978-as szórakozóhely átemelve a jelenbe mindenképp retró lenne, de esély van rá, hogy ocsmány is egyben. A Közért viszont úgy lett múltidéző, hogy közben szerethető, bár a sok piros fény miatt lehetetlen normális ételfotót készíteni:

Jól látjátok, az ott egy párizsis zsömle. Van ilyen is. Háromszáz forint, a párizsi marhából készült, nem egy steak, de a legjobb, ami a mezőnyben van. Finom, friss a zsemle, a pultnál a néni megesküdött rá, hogy fél óránál tovább semmi sem áll, és jutott három pirosarany-pötty is a hús és a zsemle közé. Jó.

Egyébként van mindenféle kaja, oldalas, csülök tormával és savanyú káposztával, az ilyen többszörösen telített zsírok egy tisztességes bebaszás után tényleg jobban jönnek, mint valami posírozott mellű szárnyas, vagy valami konfitált gyökér.

Italokból erős a Márka üdítő-vonal, de este elszabadul a pokol: péntek eleve a házibulik napja, ilyenkor a koncepció szerint mindig más a házigazda, a "pajtás", aki fogadja a vendégeket, amitől elvileg személyesebb lesz az egész (majd csekkoljuk), és ilyenkor lehet kérni kevertet is, amit a Közértesek állítanak össze úgy, hogy egy lépcsőn ülve is elbírj vele, és garantáltan ne hányd össze a padlót.

Szóval van koncepció, jó a megvalósítás, rendben vannak az árak, a Közért ajánlott.

Közért
Budapest, Erzsébet tér 13
0630651 3120
H-Cs: 16:00-02:00
P-V: 16:00-04:00

Sokan hajlamosak már januárban elkeseredni, amiért nem is volt igazi tél, hógolyózásról meg talán csak egyszer volt szó, pedig az igazi mínuszok mindig februárban érkeznek, ezt már évek óta tudom. És tessék, be is jött: odakint csupa hó minden, ma mínusz 6 Celsius-fok lesz a mélypont, de a következő napokban sem lesz sokkal jobb a helyzet, és bár napközben előfordulnak majd pluszok is, közben esik majd a hó, ami először megolvad, éjszaka meg odafagy.

Az Időkép szerint erre érdemes számítani a következő napokban:

És ha csapadék lesz, meg fagy, akkor csúszni fognak az utak is, és abból születnek az olyan sztorik, mint amit a M1-nek sikerült rögzítenie a Bogár utcában, körülbelül itt:

Az alapprobléma az volt, hogy túlságosan csúszott az út, ezért egymásba ment egy rakás autó. Ilyenkor persze lehet anyázni a hókotrókat, hogy merre járnak, ha szükség lenne rájuk, de a videó közepén megkapjuk a (haha) csattanós választ, ugyanis a narancssárga teherautó nagy sebességgel, irányíthatatlanul belezúg a többi autóba.

A sztori azért nem ennyire vicces, mert a sofőr sokkot kapott, de attól még továbbra is igen látványos:

És ha már hókotrás, meg hasonlók, pár hete Mesterházi Dávid kollégámmal lefilmeztük az FKF legfejlettebb hókotróját, itt a csúcsgépről készített Attraktor-videónk, aminek a végén én is vezetem a 12 ezer köbcentis motorral szerelt szörnyet. Csak hogy tudjátok, hogyan megy a budapesti utak tisztítása:

Vigyázzatok az utakon.

Szerintem először csak nézzétek meg:

New York Biotopes from Lena Steinkühler on Vimeo.

Az alkotó kísérőszövege:

A "New York biotópok" című főiskolai diplomamunkám középpontjában absztrakt növények és lények állnak, amik megváltoztatják a formájukat az elégtelen élettér miatt, és alkalmazkodnak a New York-i metropolisz környezetéhez. Ez egy olyan átalakulás, ahol az újonnan kifejlett vegetáció magába olvasztja a város egyes elemeit, és a saját céljaira hasznosítja azokat. Ezek az lények és növények részben mechanikusak, részben organikusak, és egyre jobban elszaporodnak a városban, így megtöltve azt élettel.

Az ötletem egy film volt, ami a New York-i metropoliszt olyan növényzettel telíti meg, ami alkalmazkodik a technológia egyenes vonalaihoz és az adott körülményekhez. Ez a struktúrákhoz és formákhoz való asszimiláció. Ezek a biotópok a környezetükhöz igazodnak a formáikkal, viszont a jelenlétük is formálja az újonnan kifejlesztett környezetüket. Más szóval egy szimbiotikus együttélés kezdődik.

Persze azt senki sem gondolja komolyan, hogy lámpaoszlop alakú növények irányítják majd a forgalmat. Ez inkább egy továbbgondolása a városi léthez való alkalmazkodásnak, nagyon játékos, nagyon szórakoztató és pozitív formában. El tudtam volna nézegetni még nagyon sokáig, még sokkal több ötlettel.

Kösz a tippet, Lesley.

A Szerb utcán haladva egyszer csak erre lehetünk figyelmesek:

Zoom in:

Na hát ha ez Budapest legjobb forró csokija, akkor ki kell próbálni. Eszembe jutott, hogy közületek valaki ajánlotta is ezt a helyet korábban, kiemelve, hogy a Chocoroomban már fél nyolctól lehet kávézni. Meg hogy jó a forró csoki, de azt nem gondoltam, hogy ilyen babérokra tör. Befelé.

Belépve különös perspektívából láthatjuk a helyet, kicsit úgy tűnik, hogy a lejutásra szolgáló tér nagyobb, mint maga a kávézó. És odalent sem érezzük másként: összesen hat asztalhoz ülhetnek a vendégek.

A légkör annyira családias, hogy már-már az az érzésünk, egy magánlakásba jutottunk, és a pult mögött az itt lakó tulajdonos szolgál ki. Erre utal a privát feliratú ajtó, és a használatra váró, bekapcsolt tévé Xbox-szal:

Meg a polcon sorakozó könyvek, amiből össze lehet legózni egy ember teljes életútját: Hetvenhét magyar népmese, néhány sci-fi, Shaw: Az átjáró, egy Nick Hornby, Kockaházikó, Gyermekjóga, Anyák évkönyve, Gyógyulás a természetben, és végül A mesélő kert egy kis Daniel Steellel.

A feszengés legkisebb nyoma nélkül vártam tehát a kérdést, mit innék. Különös módon nem is lepődtem meg, amikor a tulajdonos-felszolgáló leült velem szemben, hogy elmesélje, milyen forró csokijaik vannak. Merthogy az itallapra már hetek óta vár, a régi meg így nem sokat ér, szóban meg mégis jobb. Szóval, van fehér csoki, tejcsoki, meg 52, 60 és 75 százalékos étcsoki. A 60 százalékos holland. Miután megvan, melyik csokit innád, jöhet az ízesítés. Az olyan egyértelmű választástól, mint a pisztácia, narancs, mogyoró, fahéj, egészen el lehet jutni a rózsabors-wasabi-kínai ötfűszer világába is. Málnásat kértem, nem szabad egyből a mélyvízbe ugrani.

Nemsokára megkaptam: