A Szerb utcán haladva egyszer csak erre lehetünk figyelmesek:
Zoom in:
Na hát ha ez Budapest legjobb forró csokija, akkor ki kell próbálni. Eszembe jutott, hogy közületek valaki ajánlotta is ezt a helyet korábban, kiemelve, hogy a Chocoroomban már fél nyolctól lehet kávézni. Meg hogy jó a forró csoki, de azt nem gondoltam, hogy ilyen babérokra tör. Befelé.
Belépve különös perspektívából láthatjuk a helyet, kicsit úgy tűnik, hogy a lejutásra szolgáló tér nagyobb, mint maga a kávézó. És odalent sem érezzük másként: összesen hat asztalhoz ülhetnek a vendégek.
A légkör annyira családias, hogy már-már az az érzésünk, egy magánlakásba jutottunk, és a pult mögött az itt lakó tulajdonos szolgál ki. Erre utal a privát feliratú ajtó, és a használatra váró, bekapcsolt tévé Xbox-szal:
Meg a polcon sorakozó könyvek, amiből össze lehet legózni egy ember teljes életútját: Hetvenhét magyar népmese, néhány sci-fi, Shaw: Az átjáró, egy Nick Hornby, Kockaházikó, Gyermekjóga, Anyák évkönyve, Gyógyulás a természetben, és végül A mesélő kert egy kis Daniel Steellel.
A feszengés legkisebb nyoma nélkül vártam tehát a kérdést, mit innék. Különös módon nem is lepődtem meg, amikor a tulajdonos-felszolgáló leült velem szemben, hogy elmesélje, milyen forró csokijaik vannak. Merthogy az itallapra már hetek óta vár, a régi meg így nem sokat ér, szóban meg mégis jobb. Szóval, van fehér csoki, tejcsoki, meg 52, 60 és 75 százalékos étcsoki. A 60 százalékos holland. Miután megvan, melyik csokit innád, jöhet az ízesítés. Az olyan egyértelmű választástól, mint a pisztácia, narancs, mogyoró, fahéj, egészen el lehet jutni a rózsabors-wasabi-kínai ötfűszer világába is. Málnásat kértem, nem szabad egyből a mélyvízbe ugrani.
Nemsokára megkaptam:
Szerintem alapvetően vannak, akik habosítva szeretik a forró csokit (Fűszeres Eszter), mások meg így, ahogy én kaptam. Súlyosan a csészében ülve, amit ha megdöntenek, méltósággal hömpölyög be az ember szájába. Általában szénné égetve azt.
Na itt ez a szénné égetés teljes egészében kimaradt, a felszínen kellemesen langyos volt az anyag, pont iható. Nagyon ízgazdag, remek alapanyagból, savas, élénk ízekkel. A málnának (aromának) nem sok esélye volt a felszínre jutni, a csoki mindenre rátelepedett. De nem volt túlságosan tömény vagy keserű, sőt étcsoki ellenére még kellően édes is.
Rákérdeztem a készítésre, kiderült, hogy 80-90 gramm csokit olvasztanak meg (a csokik ugyanúgy pasztillában érkeznek, mint a ChocoMe üzemébe), ezt 9:1 arányban 35 százalékos (állati eredetű) tejszínnel és tejjel lazítják fel. Egy csésze olyan, mintha kábé másfél tábla csokit bekajálnál. Fűszerek esetében fűszereznek, gyümölcsök esetében aromákat és olajakat használnak. Folyamatban van a bronte-i pisztácia beszerzése emberi áron, ha meglesz, érdemes lesz ezt választani.
Érdeklődésemre a tervekről is megtudtam részleteket, kiderült, hogy ketten nyitották a helyet, de aztán egyedül maradt a mostani tulaj, viszont nyárra szeretne reggelizőhelyet kialakítani itt, helyben készre sütött péktermékekkel, alkohol-csoki kombókkal. Azt is elárulta, hogy a kávét jobban szereti a csokinál, olasz Mokaflor márkát használ, állítólag nem agyonpörkölt (helyes) arabica alapanyag. Ezt most nem kóstoltam, majd legközelebb. A helyet egyébként előadásokra, összejövetelekre is bérbe adják. Biztos a nemzeti Xbox válogatott is szokott jönni.
Tetszik a hely, a laza hangulat, de nagyon kevés az asztal. Nem mernék bízni abban, hogy ha bármikor jövök, kapok asztalt. A belső kialakítás miatt meg azon sem csodálkoznék, ha egy ledobott zoknit találnék a sarokban. De a forró csoki remek, és az elkötelezettség is példa értékű. Aki bronte-i pisztáciát akar beszerezni, hogy a lehető legjobb legyen az általa kínált termék, az megérdemli a figyelmet.
Mindezt 590 forintos csészeár mellett. Díjazom.
Chocoroom
1056 Budapest, Szerb utca 17.
Hétfő - Csüt.: 7:30 - 21:30
Péntek: 7:30 - 22:00
Szombat: 12:00 - 22:00