Akármelyik ismerősével beszélget az ember, ilyen és ehhez hasonló mondatok rendszerint felbukkannak:

Mielőtt elmentünk a Kolorba ...
Miután eljöttünk a Kolorból,...
Úgy volt, hogy a Kolorba megyünk, de aztán,...

Hiába no, új sztár született, alig néhány hét alatt. Szilveszterkor nyitott a Gozsdu udvar Király utcai bejárata mellett a Kolor, és január végén már szállóigévé lettek a fenti mondatrészek.

Hogy Vörös "Slash-jegy" Gábort idézzem: hogy is van ez?

Hát úgy, hogy a Kolor egész 2012-ben igen aktív volt, csak épp nem itt. A speciálisan csak "franc-se-gondolta-volna-hogy-itt-is-lehet party helyszínekre" szerveztek bulikat, kompon, Honvéd Lovardában, a Közvágóhídnál. Aztán nem kellett helyet keresni többé, mert hirtelen lett.

Ahogy először beléptem, nekem a Spíler ugrott be. De nem utánzásról, lenyúlásról beszélek, egyszerűen ez most a trendi. Igényes, dizájnerek (vagy jó ízléssel rendelkező amatőrök) által megálmodott belső kialakítás, visszafogott fények, egyszerű, kényelmet és hivalkodást mellőző asztalok és székek, egy DJ-pult, jófajta italok és hasonlóan kellemes meleg ételek. Csaba Romkocsma 2.0-nak nevezte, arra utalva, ahogy az alapgondolatot megtartva kiemelik a fapados létből ezt a budapesti jelenséget.

Vagy úgy is meg lehet fogalmazni, hogy egy romkocsmában egy jó sörös-gitáros koncertet tudok elképzelni, míg ebben az új létformában inkább a tequilás-keverőpultos partik ugranak be. Ezekbe az irányokba mozdul el Budapest éjszakai arca. Az, hogy nyitsz egy helyet, teszel bele asztalokat, van csapolt söröd meg ropid, és várod a vendégeket, az nagyon kevés. Semmire sem elég, legalábbis Budapesten már nem.

Olyan hely kell, ahol a közösség is jó. Ahol kiírod a hely facebookos oldalára, hogy

"Hello! Tegnap elloptak a penztarcamat a kolorban. Sok fontos iratom volt benne, tobbek kozott a szemelyi igazolvanyom es a lakcimkartyam. A penztarca fekete, bor, cipzaros. Ha valaki tudomast szerez rola, ezen a telefonszamon eler:....

...akkor másnap már írhatod a bejegyzés alá, hogy

Te aki visszaküldted nekem a pénztárcámat, elsőbbségivel, ráadásul érintetlenül, ráadásul *névtelenül!* a világ legeslegjófejebb embere vagy!!! : ) kolor becsülete pipa, figyelmetlen pénztárcaelhagyó jelen!
öröm és boldogság : )

Mert ilyen is van.

Szóval bent vagyunk a Kolorban. Este természetesen tele emberekkel, pedig maga a hely nem kicsi, egészen elnyúlik az udvar felé, szinte összeér a Spílerrel. A Gozsdu udvar már vagy tucatnyi vendéglátóhelyéből ők ketten jelentik a húzóerőt, és nyáron valószínűleg olyan vonzást gyakorolnak majd, hogy megint kicsit átrendeződik a bulivándorok útvonala (és talán Budapest legtitkosabb kocsmája is kap egy kis forgalmat).

A fejünk felett a nyers téglafal látszik, de a barátságtalan, ágytál alakú lámpaburákat már okosan körberakták egy fa tartókerettel. Ettől az apróságtól máris egyedi, és családias lesz a belső tér.

Azt mondja Ádám, hogy jött egy levél és el kell mennünk hamburgert enni. Azt mondja Ádám, hogy meghívtak minket, csak arra kértek, hogy ne csütörtökön menjünk, fogalmam sincs, miért, szóval persze, hogy csütörtökön mentünk, bejelentkezés nélkül.

A hely tele volt vendégekkel, ami remek hír, főleg, hogy új étteremről van szó, de a sarokban, az emeleten azért találtunk egy szabad asztalt, és elkezdtünk fotózni. Merthogy végül is ott volt az elsőre kissé barátságtalan szürkés-fehéres beltér, ami az apró házias kiegészítőkkel mégis otthonos. Aztán a kis kandalló a földszinten, ha már egyszer Kandalló Pub a hely neve, meg korábban kandallóbolt volt ugyanitt.

Ott vannak a rágcsálnivalónak hozott, kissé száraz töpörtyűk:

Ott van Magyarország gasztronómiai térképe a falra festve, hát innen kell megtudnom, hogy a pálpusztai kisalföldi? (egyébként budapesti - Heller Pál alkotta meg a 19. század végén a Kerepesi úton, amit saját magáról nevezett el, plusz puszta)

Aztán annak sem kell aggódnia, akinek fontos, hogy legyen legalább egy olyan pincérnő mindegyik étteremben, akinek remek formájú a feneke, és ezt apró, mi több: szűk nadrággal hangsúlyozza tovább.

Ádám sört ivott, kézműves söröket, volt, hogy derült az arca, máskor inkább ijesztő volt, de hát ez a sör és nem a hely hibája. Választék van bőven, az ár rendben van, ötszáz alatt a korsó, remek, hogy a borkultúra mellett a sörkultúra is ennyit fejlődött az utóbbi egy-másfél évben, most már minden tisztességes hely kínál valami jó minőségű sört.

Na de a hamburger, mert azért jöttünk, a Kandalló burger. Van egyébként más is, paraszttál, padlizsánkrém, nyúlmájpástétom, ahogy írom a cikket, már bánom, hogy ezeket nem kóstoltam meg, közben meg örülök, hogy ennyi menő helyen bukkannak fel az átértelmezett, modern magyaros kaják. Pár éve ilyen még egyáltalán nem volt, most meg ott a Spíler, mutat ilyen jegyeket a Kolor is, meg itt a Kandalló és még hosszan lehetne sorolni.

Lényeg, hogy mi nem ezt, hanem a Kandalló burgert kértük, amiben libamáj is van. És nagyon sokat kellett rá várni, de várakozás közben pont arról beszélgettünk Ádámmal, hogy végül is a várakozás egy kellemes helyen egyáltalán nem gond, mert nem azért mész oda, hogy kipipáld a kaját, hanem hogy ott legyél. És miközben vársz, végig ott vagy.

Aztán megjött a burger, ami nem volt őrületesen nagy, de elég jól nézett ki és finom is volt. A zsemle mondjuk nem volt elég meleg, de elég száraz volt, viszont a húsba nem lehetett belekötni és a libamáj az édeskés zöldségekkel, meg a hatalmas cheddar-sajttal remek fogássá tette a Kandalló burgert. Egy bajom volt: sült krumplit nem lehetett kérni hozzá, csak mindenféle salátát, és a coleslaw nem volt különösebben meggyőző. Ez egy hamburger, akármennyire is körbemagyarkodjuk belsőépítészetileg, meg libamájilag, adjanak mellé egy tisztességes sült krumplit, ha arra vágyom.

Ezzel együtt a Kandalló kellemes hely, bár beleszaladtunk a késbe, amikor megkaptuk a számlát, és láttuk, hogy féláron kaptuk a kaját, mert a 3850-ből levontak 1925-öt, és lementünk a pulthoz, hogy elmondjuk, hogy direkt nem jelentkeztünk be előre, és tök jó, hogy felismertek minket, de nem kérünk kedvezményt, és amikor már nem tudtunk volna nagyobb hülyét csinálni magunkból, akkor elmondták, hogy nem tudják, kik vagyunk, de torkos csütörtök van, és mindenki féláron kap mindent.

Köszönjük.

Kandalló Pub
1073. Budapest
Kertész utca 33.
06203695944
V-Sze: 16-24
Cs-Sz: 16-03

Lehetett tudni egy ideje, hogy a városvezetés készül valamire a Ferenciek terével, hiszen több mint egy évig készítették elő a projektet, én legalábbis 2011-ben hallottam először a nagyobb ívű tervekről. Mégis meglepett, amikor lezártak mindent, aztán elkezdték szétdarabolni az autós aluljárót. Nem bántam, csak szokatlan volt, hogy a bejelentéstől milyen gyorsan eljutottunk a megvalósításig.

Tegnap arra sétálgattam és készítettem néhány képet, hogy lássátok, hol tartanak. A környékre, főleg a föld alatt, rá sem lehet ismerni. A metróaluljárót például fémoszlopokkal erősítették meg, ami sokkal jobb ötlet, mint hagyni ráomlani az emberekre a Kossuth Lajos utcát (A Jég büfé zavartalanul üzemel!):

Különösen jópofa, hogy az alagút felső burkolatát már elbontották, így az nem alagút többé, illetve hogy ütöttek egy lyukat a megboldogult alagutat a metróaluljárótól elválasztó falba, úgyhogy most már szabadon át lehet nézni oda, ami évtizedeken át el volt zárva a szemünk elől. És a kis lyukon át is jön be a fény:

Odafent minden darabokban. Munkagépekkel és kézi erővel szedik a térburkolatot, a betonelemeket, darabolják a fákat:

De hasonló a kép a tér másik oldalán is, illetve itt azt is megfigyelhetjük, hogyan lett kabrió az alagút:

A teljes beruházás egyébként kábé 3,5 milliárdba kerül, és jövő tavaszra lesz kész, mit ad Isten, kábé minden pont akkorra. Átadás után így néz majd ki:

Ami szuper lesz. Már csak néhány hely van a belvárosban, amit helyre kéne pofozni, és tényleg Prága-szintű kis ékszerdoboz jön létre az ötödik kerületben, csak annál hihetőbb. Az új főutca remek a Rádaytól egészen a Szabadság téri Mózes kútig, a Március 15. tér is jól sikerült, a Kiskörút is sokkal szerethetőbb a felújítás óta, már csak a Városháza teret kéne rendezni, mert egy vicc, ami ott van, meg mondjuk kitiltani a Kamermayer térről az autókat, hogy ne parkolóként üzemeljen Budapest egyik legszebb tere, meg lebontani azt a szörnyű parkolóházat a Szervita térről, és kábé készen is lennénk.

A Gozsdu udvar tele van szerethető, vagy legalább érdekes helyekkel, olyan fura viszont egy sincs, mint a Beerco: a sörbár egy mellékfolyosóról nyílik, egy olyan beugróból, ami a főpasszázsról egyáltalán nem is látszik. A mellékfolyosó ráadásul annyira bizalomgerjesztő, mint egy szexuálisan eltévelyedett azték főpap cuahxicallija a rituális emberáldozat előtt:

Most figyeljetek! Ennek a csodálatos mixnek a szerelemgyereke, hogy soha életemben nem láttam még a Beercóban egyetlen vendéget se. Soha!

De van tovább is. A kocsma, bár decemberben nyílt, körülbelül olyan, mintha a kétezres évek elején alakították volna ki a belterét, különösebb meggyőződés nélkül: elhozták a bútorraktárból, amit más már nem vitt el, meg rajzoltak pár vonalat, aztán inkább elmentek sörözni, mert az sokkal szórakoztatóbb. Még arra se jutott energia, hogy a bejáratra kitegyék a hely nevét, csak annyi van a táblán, hogy Sörverseny Kft., ami nem a hely, hanem az üzemeltető neve. Nagyon kéne ide egy belsőépítész, aki kitalálja a koncepciót, mert ez így a Gozsdu udvarba egyszerűen kevés.

De: a hely ettől függetlenül végtelenül szórakoztató és ajánlott. Mert tele van okos koncepciók mentén kialakított belső terekkel Budapest, de ritkán szórakozunk annyira jól Ádámmal, mint ahogy itt tettük. És nemcsak az olyan pillanatok miatt, mint amikor beléptünk, és a pincér teljes döbbenettel kérdezte, hogy miben segíthet, mert biztos volt abban, hogy csak eltévedtünk. Hanem a többire is.

Például, hogy minden asztal sörcsapoló is egyben: ülsz a székeden, veled szemben egy csap, felül meg egy érintőkijelző, amin kiválaszthatod, hogy kinek a számlájára megy a fogyasztás.

Ha fizetsz egy kört, benyomod az egyes gombot, és az összes sört te fizeted. De az is lehet, hogy mindenki választ egy számot, amit megnyom, mielőtt töltene: így a végén nincs vita abban, hogy ki-mennyit fogyasztott. Van még pincérhívó gomb is, bár erre most még semmi szükség, az alkalmazottak azt is észreveszik, ha beleragad valami a fogadba, annyira nem történik semmi.

Na de várjatok: a pincértől megtudtuk, hogy van egy biztonsági őr is, ő vigyáz a helyre, bár nem lehetett pontosan tudni, hogy mikor-merre jár. Egy ajtóra mutatott és azt mondta, valószínűleg mögötte pihenget.

Ez az ajtó történetesen pont arra a folyosóra nyílt, ami összeköti a kocsmát a wc-vel. Amikor úgy döntöttem, megnézem a mosdót, kivágtam az ajtót, és megláttam valamit, amire egyáltalán nem számítottam.

A röhögéstől fulladozva tértem vissza az asztalunkhoz és arra kértem Ádámot, hogy menjen el wc-re, de azonnal. Ádám nem kérdezett semmit, felpattant, belökte az ajtót, eltűnt egy pillanatra, aztán remegve rohant vissza és leszögezte, hogy totálisan összeszarta magát.

Az ajtón túl, a folyosón ugyanis ez a kép fogadta:

És higgyétek el, a BeerCóban tökéletesen rendben van a folyosón szundikáló biztonsági őr, illik a képbe és egy idő után tényleg nem a helyen, hanem a hellyel együtt röhögtünk. Így már akkor sem lepődtünk meg, amikor búcsúzáskor ötezressel akartuk rendezni a nevetségesen olcsó, 1200-as fogyasztásunkat, a pincérek  meg láthatóan zavarba jöttek, felkeresték tanácsért az irodában ücsörgő a főnököt, vakarták a fejüket, majd szomorúan közölték, hogy ekkora pénzből nem tudnak visszaadni.

Szinte biztos rendszeresen visszanézünk majd ide Ádámmal, mert bár de egy névtáblát azért kirakhatnának, meg egy kicsit gondolkozhatnának még a dizájnon is, az önkiszolgáló csapolás jópofa, a biztonsági őr minden pénzt megér, ráadásul olcsó a hely, sosincs tele, és még a félig zárt dohányzási lehetőség is megoldott.

A BeerCo a Gozsdu udvarban van, de nincs facebookos oldala, vagy weblapja, térképek sem jelölik, menjetek arra, amerre senki sem megy.

update: tévedés, van facebookos oldaluk.

Hát a mai fotóval nem adok túl sok támpontot:

Akinek ennyiből megvan, az vagy az épülettel szemben lakik, vagy másik bolygóról jött.

Éppen ezért adok még egy kis segítséget. Ahol a fotós állt a kép készültekor, áll egy kopottas, nagy formátumú épület. A lépcsőháztúráim egyikén is meglátogattam, és bemutattam nektek, íme egy felismerhető részlet erről:

Remélem ez már így elég lesz.

Nehézség: 5/5 (a segítség nélkül)

A poszt este frissül a válasszal.

A vízjeles képet Anita készítette, a checkmybudapest.blogspot.hu oldal készítője, köszönjük.

Megfejtés: a kép a Gutenberg téren készült, a Somogyi Béla és a Kőfaragó utca sarkán. A második fotón a Gutenberg otthon látható, amiről itt írtam egy bejegyzést.