English

Egy nap a városban

Zseniális thai wok zabálás ott, ahol nem számítanánk rá - Kao Niaw Ping Kai

szucsadam 2018 december 01.
Címkék: thai

A Kao Niaw Ping Kai színes ledekkel szegélyezett táblájával a buszon ülve találkoztam, a Rákóczi úton, közel a Keleti pályaudvarhoz. Nem a gasztronómiájáról híres környék, egyik pályaudvarunk környéke sem az. Valami mégis vonzott: ha egy olyan hely megél itt, aminek a neve Kao Niaw Ping Kai, akkor az tudhat valamit.

Belépve, ha szerencsések vagyunk, elolvassuk a kis táblát, hogy önkiszolgálás zajlik, vagyis oda kell mennünk a fiatal hölgyhöz, aki udvariasságnak a nehezebben értelmezhető jeleit mutatva felveszi a rendelést. Az italunkat kivehetjük a hűtőből, a konyhából kikiabálnak, ha kész a kajánk. Sima átlag thai wokbar tehát.

A thai bácsi az üvegfal mögött mosolygós, a kamera láttán máris megmutatja a fogait, pózol, élvezi a munkáját. A konyhában nincs az az őrült kapkodás, darálós kajagyártás, mindenki úgy mozog és beszélget odabent, mintha otthon lenne.

dsc03890.JPG

És az étel, amit adnak: friss. Nem tudok rá jobb szót. Csodálatosan friss, legfeljebb ezt. Persze minden étel szereti a frissességet, a harcsapaprikásnak sem árt, ha nemrég fogott harcsából van, de azért a thai konyha különösen meghálálja a dolgot. Így lehet igazán értelmezni. Ezen a helyen megtörténik.

dsc03893.JPG

dsc03895.JPG

Ettem egy tom yum levest és egy zöldséges sült rizst. Nem nagyon mertem beleválasztani, elsőre óvatos voltam - meg nem is kívántam a húst épp -, de így is zseniális volt. A zöldséges rizsért korábban a Kis Parázsba jártam, már évek óta nem, de itt újjáéledt a szerelemem a tányérral kapcsolatban. A leves meg harsogott.

Ja, és van cukormentes jeges tea. Mármint NEM műcukros, hanem nincs benne. Tök jó.

Kao Niaw Ping Kai
Cím: 1081 Budapest, Rákóczi út 69.

Kipróbálnád, milyen lehetett az Ős-Budavára? Itt tudod megtenni, ma, Magyarországon.

szucsadam 2018 november 28.

Az Ős-Budavára a budapesti történelem egyik legendás gyöngyszeme. Nem tudom, van-e még egy hely, ahová ennyire szeretnék csak öt percre visszalátogatni, mint ez. Hihetetlen volt az egész, döbbenetes, hogy egy ilyen ötlet végül nem a süllyesztőben végezte, hanem megvalósult.

Fotó: Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN

Arról szólt, hogy az 1896-os millenniumi ünnepségekre a mai Állatkert területén felépítettek egy komplett mulató negyedet, a török hódoltság korába tett időutazás jegyében. Korhű épületek komplett utcácskákkal, fogadókkal, minaret saját müezzinnel, mecset, török bazár. Ha bementél egy épületbe, különféle italokat és ételeket vehettél magadhoz, vagy megnézhettél néhány freak show-t, törpék, óriások, szakállas nő, fakír, féltestű szépség, koplalóművész. Belépő is volt, 30 korona, napi 20 ezren látogatták. Nagyon ment.

Egy ilyen pénzzabáló ötlet azért nem valósult meg azelőtt, és azután soha, mert nem érheti meg üzletileg. Felépíteni egy kisvárost, egy városon belül? Utána ezekre az épületekre fizetni a rezsit, megtölteni alkalmazottakkal, akik nem csak az italt tölik, de szórakoztatják az embereket, lesik azok minden óhaját.

Hogy végezte az Ős-Budavára? Csődbe ment. (Mondjuk nem kizárt, hogy azért, mert szétlopták, sőt)

Sosem hittem volna, hogy még egyszer valaki megvalósíthatja az Ős-Budavárát. Különösen azért nem, mert ami a Milleniumra, a dübörgő gazdaságban, az épülő paloták korában, a tömegesen dolgozni, pénzt keresni akaró melósok korában jó ötletnek tűnhetett, az a 27 százalékos ÁFA, a magas bérjárulékok, a munkaerőhiány, az építkezési nehézségek és megemelkedett általános költségek korában semmiképp nem tűnhet annak. Valaki elhatározza, hogy felépít egy művi várost, ahol alkalmazottak szórakoztatják, szolgálják ki a vendégeket, miközben a vendégek egy komplett középkori település atmoszféráját szívhatják magukba?

Egy Westworld nevű sci-fi szól arról, hogy egy csoportnak valamiért megéri egy ilyen szórakoztató centrumot létrehozni, tele élethű robottal, de még ők sem a belépőért csinálták.

Na, akkor térjünk rá azokra, akik megcsinálták.

dsc02551.JPG 

Bikalon jártam a családommal. A kislányunk - és az ő bizarr alvási szokásai - miatt egy ideje olyan szállásokat nézünk, ahol van nyugalom és wellness, és ahonnan nem nagyon kell kimozdulni az egy hét alatt: minden helyben van. Kellően nagy park áll rendelkezésre a sétához, játékhoz, van beépített játszótér. Nem kell autóba ülni. Végre az összepakolás, bepakolás, öltöztetés, kipakolás szekere helyett nyugiban ülhetünk a seggünkön.

“Tartozik hozzá valami középkori élménypark” - mondta Évi, még otthon. Erről fogalmam sem volt, mit jelenthet, de azt válaszoltam: az jó. Egy kis élménypark sosem árt, legalább lesz hol sétálni.

A bikali Puchner kastélyt kellett keresnünk. Puchner Antal 1841-ben kapta meg a császártól a három faluból álló uradalmat, ahol természetesen egy előkelő kastélyt is épített az egykori főparancsnok. Én arra készültem, amire ilyenkor számítani lehet: kialakítottak egy 20-25 szobás szállót a régi épület két szintjén, félház lesz, nyugi.

Először megláttam a parkolót. Nem tudtam értelmezni. Több mint száz autó elfért a birtokon belüli parkolóban. Aztán megkerestük a recepciót, ami egy külön épület volt, előtte egy hatalmas rózsakerttel. Értitek, a recepció akkora volt, mint máshol egy panzió.

 

“A reggeli a kastélyban lesz, a vacsora a palotában, a lovagteremben. Ebédet nem kértek, de az egyébként az élményparkban lehet kapni, az ottani étteremben.” - sorolta a hölgy, elém téve egy térképet, amin egy kisebb település képe rajzolódott ki. “Ez Bikal?” “Nem, ez a szállás maga.” Rajta volt egy rakás épület, egy 14 hektáros területen (a lenti tékép jobb oldalának nagy részét ez teszi ki). Aki nem tudja elképzelni, ez mennyi, annak elárulom, hogy a Városliget 100 hektár, ebből az Állatkert valamivel több, mint 18 hektár.

Egy ekkora területen bőven elfér 1067 állatfaj körülbelül tíz és félezer egyede - köztük az egyszínű kuszkusz, az ecsetfarkú patkánykenguru, a Lyle-repülőkutya és a síkföldi tapír -, gondozókkal, utcákkal, étkezőkkel, takarítókkal és egyéb személyzettel, valamint egy 2000 különféle fajból álló növénygyűjtemény.

Elfoglaltuk a szállásunkat a Fürdőházban, a birtok _egyik_ wellness-részlege mellett. Innen nem messze volt a kastélyépület, ami szintén tele volt szállással. Ahogy elkezdtünk sétálni, lépten-nyomon faházakba botlottunk, meg furcsa szobrokba, nem is akármilyenekbe. Komolyan mondom, néha kiállításon éreztem magam, főleg ha Gácsi Barna szobrászművész egyébként jelöletlen, odavetett alkotásai mellett sétáltam el.

dsc02492.JPG

Elkeveredtünk, két hosszú épület között egy kis térre tévedtünk. Az egyikben bowling-pálya, a másikban konferenciatermek. Innen nem volt tovább, egy tó, hattyúk, és egy cölöpkerítés állta utunkat. A hattyúk átbújtak a cölöpkerítés alatt, így mi is átsandítottunk. Odaát középkorinak tűnő házak. Az lehet az élménypark-rész. Megkerültük az épületeket, és bementünk a kapun, ide:

 

Kacskaringós utcák, vagy harminc épület, köztük szállások, boltok, pékség, kézműves ház, kovács, és így tovább. A városnak még két bejárata volt, mindegyik hatalmas, tégla városkapuval, amire felkaptatva kilátást kaptunk a birtokra. Bár az elejétől a végéig nem láthattuk sehonnan. Az egyik városkapu a lovagi küzdőtér, valamint a HÁROM lovasszínpad felé vezetett - itt vacsoráztunk később -, a másik egy kis faluba vitt, ami kábé olyan volt, mint egy skanzen.

Falusi házak, benne meglepetések (boszorkány háza, a festő háza, akit foglyul ejtett a saját képe), és így tovább. A házak mellett egy hatalmas udvar, tele állatokkal, szamarakkal, tyúkokkal, ludakkal, vaddisznóval. Estére mindegyiket bezárták a saját istálló-részébe, nappal simogatni, etetni lehetett őket.

Egyébként az egész teljesen elhagyatott volt, az itt megszálló vendégek közül bukkant fel néha-néha valaki - mások az élménybirtokon belül kaptak szobát -, a néhány embert simán elnyelte a 14 hektár. A hétvégére kinyitották az érdeklődők előtt is a területet, ilyenkor megnyitottak az egyébként zárt részek, indultak kézműves foglalkozások, megnyitott a jelmezkölcsönző és az étterem.

És ahogy elkezdtünk sétálni a birtokon, úgy jöttem rá lassan, hogy hol is vagyunk. Hogy ez éppen az a hihetetlen méretekkel operáló hely, az a korhűnek látszani akaró, de azért esetlen historizáló műtelepülés, amiről olvastam. Különös módon ugyanakkora a méretük is: az Ős-Budavára és a Puchner Élménybirtok is 70 ezer négyzetméter körüli, csak Bikalon még kábé ugyanekkora terület tartozik a szálloda épületeihez és egyéb, hozzá tartozó területekhez. Igaz, az Ős-Budavára a török korát idézte meg, ez meg Mátyásét. De a lényeg ugyanaz: valakinek az volt az álma, hogy létrehoz egy ilyet, és megtette.

És tudjátok mi a legfurább? Nyereségessé is tette. A birtok az eleje óta nyereséges a tulajdonosok elmondása szerint, az építkezésre kezdetben saját erőforrásból merítettek, később számos pályázat állt már rendelkezésre. A tulajdonos (Kollár László) Spanyolországban tett látogatásakor több hasonló tematikus parkot fedezett fel, amik mély benyomást tettek rá - írták nekem később levélben. Itt van egy összefoglalója a park történetének, az építkezés képeivel. A hely 1994-ben kezdett épülni, és szinte egyfolytában építik azóta. (Amúgy nem látszott rajta a kifejezett pénztermelés, napi 20 ezer vendégről semmiképp sem beszélhetünk, pedig az is kevés volt az Ős-Budavára csődjének elkerüléséhez. Valami máshogy működik itt.)

Nem mondom, hogy nagy nyugalomban pihentünk itt, ami leginkább a szállásunk feletti hatalmas gesztenyefáról lepotyogó, és a csekély szigeteléssel ellátott tetőn éjszaka is hatalmasakat csattanó csonthéjasoknak köszönhető. Nem is ez volt a legkifinomultabb szállás, ahol voltam. De fantasztikus volt a meglepetés, amit ez a véletlenül felfedezett Ős-Budavára méretű és elgondolású birtok okozott, hogy igenis lehetséges ilyet építeni, és nyereségessé tenni.

(Bikal 17 négyzetkilométer, a birtok a falu majdnem egy százalékát teszi ki. 100-150 alkalmazott dolgozik itt, szezontól függően, miközben a településen összesen 729-en élnek. A szálloda honlapja itt érhető el)

Ezek a látássérült gyerekek jobb kenyeret sütnek, mint a legtöbb pék

szucsadam 2018 november 26.
Címkék: pék pékség

A Vakok Intézetét mindenki ismeri az Ajtósi Dürer soron, Budapest egyik nevezetessége az a figyelmesség - köszi Zsófia, Habsburg főhercegasszony -, aminek köszönhetően egy ilyen csodás szecessziós épületben gondoskodnak a látássérültekről. Kevesebben tudják, hogy itt iskola is működik, egyrészt ápolásra oktatják a segítőket, ápolókat, hozzátartozókat, vakokat, másrészt szakmát tanítanak az azt elsajátítani képes látássérülteknek.

A tapasztalatok szerint azonban ezekkel a szakmákkal - kosárfonó, kefekötő stb. - kevesen tudnak elhelyezkedni. Idén azonban egy hiányszakmát kezdtek el tanítani. Pontosabban kezdett el tanítani Bíró Csaba gyógypedagógus, a megálmodó, és Laci.

dsc04039_1.JPG

dsc03996.JPG

Cukrászként végzett, aztán tanár lett. Aztán beleszeretett a kenyérbe. Aztán kitalálta, hogyan tudná ezt a három területet ötvözni, végül pedig ide jött, a Vakok Iskolájába - a vakodába, ahogy az itteniek hívják -, és Csabát segítve elindította az első évfolyamot. Beszereztek egy beszélő mérleget, amit egy Bluetooth-os hangszóróra kötöttek, így a teljesen vakok is tudnak kimérni lisztet, vizet.

 

“Magyarországon ilyen képzés nincs még egy, de azt gondolom, hogy Közép-Európában is egyedüli” - mondja Laci. Igazat mondhat, a profi beszélő mérleget külön nekik fejlesztette az EMALOG, nagy, kontrasztos kijelzővel, és beszélő funkciókkal. Nem lehetett kimondottan nagy igény rá eddig (beszélő mérleget szereztek korábban, csak az  pontatlan volt). A cég most feljeszt egy hordozható példányt is.

Dagasztanak. Kiflihez készítik, tekerik a tésztát. Kimérik az alapanyagokat, összegyúrják. Laci kérdez valamit, felmondják a leckét. A sütőt Laci kezeli, mert bár el lehet képzelni olyan sütőt, ami akadálymentes, nekik nem áll rendelkezésre ilyesmi. A látássérülteket egyébként sem teljesen egyedül dolgozó péknek képzik, hanem segédnek, akik a tésztával foglalkoznak.

Ha eltekintünk attól, hogy a diákok látássérültek, két dolog fantasztikus ebben a csapatban.

Az egyik, hogy nagyon komolyan veszik a tanítást, többen vidékről ingáznak minden nap, de ott vannak, akarnak, kérik Lacit, hogy adjon nekik munkát, gyakorlatot. Joggal gondolhatják, hogy használható szakmát szereznek, ugyanis a kézműves pékek körben is iszonyú pékhiány van, alig találnak olyat, aki hajlandó lenne minőséget tartani, időben munkába érkezni és így tovább.

A másik, hogy baromi jó dolgokat sütnek. Laci a város szerintem legjobb pékévé avanzsált Fekete “Artizán” Gergőnél, Széll Tamás kenyérbeszállítójánál is tanult, és ezt a tudást adja tovább a gyerekeknek. Ez már önmagában több, mint amit egy szakiskolában kapni szoktak a péktanoncok, ott az adalékanyagok kimérése szinte minden egyes gyakorlatnak része - állították már nekem többen, akik elvégezték.

dsc04081.JPG

Kovászos kenyeret sütnek. Liszt, víz, só, a pult alatt etetett, életben tartott, valódi kovász. A liszt jó minőségű, osztrák és prémium magyar malmokból. “Próbáltunk változó minőségű lisztet is, de miután egyszer kelés helyett ellapult, felhagytunk vele. Lisztjavítókat ugye nem használunk, így legfeljebb linzerként végezhetné - cukrász koromban járt így az olyan liszt, ami semmi másra nem volt jó.” - árulta el Laci. Ebből a mondatból pedig látszik, mennyire más képzést kapnak az itteni tanulók. Akár a vizsga után kezdhetnek egy minőségi kézműves pékségben, kevesebbet kell nekik magyarázni, mint egy “hivatalos” péknek. Több diáknak máris van helye a gyakorlati időre: a Panelpék felajánlotta, hogy három diákot foglalkoztat majd nyáron, valamint a Szabó malom is felajánlotta a gyakorlati helyet.

dsc04068.JPG

Baromi fontos dolog történik tehát itt. Sajnos, ebből sokat nem tapasztalhatunk egyelőre, hiszen az iskola nem adhatja el az elkészült termékeket, így kóstolóra nem ugorhatunk be. Ha részesei szeretnétek lenni a bent folyó munkának, látogassátok gyakran a Pék tanműhely Facebook oldalát ahol profi fotókkal, saját profi logóval, sztorikkal, tanoncbemutatóval bombáznak minket. Aztán, ha végez az évfolyam, remélhetőleg már vásárolhatunk is az általuk készített kenyerekből, kifliből, briósból, kalácsból.

Ti pedig, ha tudtok helyet nekik, ahol elhelyezkedhetnek nyári gyakorlatra, feltétlenül írjatok nekem, boldogan összekötöm a pékséget az iskolával.

A legjobb társasjátékok gyerekeknek (amikkel a szülő is szívesen játszik)

szucsadam 2018 november 22.

Volt pár játékválogatás már itt a havonta jelentkező, a Reflexshop által biztosított társas-rovatunkban, foglalkoztunk már nyári cuccokkal, partijátékokkal vagy csajos játékokkal. Most az eggyel fiatalabb generációt vesszük célba, és megnézzük, hogy 5, 6 vagy 8 évestől felfelé milyen értelmes társasokat vehetünk.

ja_te_kok.jpg

Sőt, vannak annyira értelmesek is, hogy a felnőttek nem bárgyú mosollyal játsszák, hanem mondjuk majdnem annyira élvezik, mint a gyerekek. Ezek közül pedig többet a világ legjobb gyerektársasai között tartanak számon.

Rhino Hero - Állati csete-paté (6+)

Kezdjük rögtön azzal a játékkal, ami jelenleg is első helyen áll “gyermek” kategóriában a BoardGameGeek oldal értékelése alapján, tehát a világ jelenlegi legjobb gyerekjátéka. A dobozáról meg nem mondanád, de amikor elkezdesz vele játszani, rájössz, miért.

Egyrészt szuperaranyos hősökkel és a Pókmajom-banda tagjaival kell játszani, akik a város háztetőin ugrálva harcolnak. A játék egyik része az, hogy felépítsd a házakat, szintenként, és az ne omoljon le. A kártyavár-építés azonban nem áll meg itt, hiszen a hősünkkel meg is kell mászni a tornyokat. Ha valaki áll az adott szinten, ahová mászunk, indul a csetepaté: a kockával nagyobbat dobó fél marad a szint ura, a kisebbet gurítónak lejjebb kell lépnie.

Szóval a játék megbontja a vízszintes elrendezésű táblajátékok logikáját, így általában állva játsszák a gyerekek. Vegyíti az ügyességet és a hagyományos lépegetős-gurítós játékmenetet, ezáltal könnyen érthető, mégis változatos. Ez azért eléggé betalált.

Ára: 9.990 Ft. Megrendelhető itt.

Rókanyomon (5+)

Hát ez a játék ultracuki. Ráadásul kooperatív, senki sem fog sírni a játék végére. 2018-ban elnyerte a francia Év játéka díjat, illetve BoardGameGeeken a világ negyedik legjobb gyerektársasjátéka. 

A sztori az, hogy valaki ellopta a nagyi rétesét, és ki kell találnunk, melyik róka volt.

dsc04112.JPG

A pálya szép és változatos, simán leköti a gyereket a kis patak és a kertben elrejtett utalások a róka kilétére. A nyomozók, tehát a játékosok a pálya közepéről indulnak, és választhatnak, hogy a kertben iramodnak neki a lefordított kártyákhoz felfordítani őket, vagy inkább előállítják a gyanúsítottakat. Egyre több minden derül ki a tolvajról, például hogy hordott-e monoklit, vagy volt-e nála táska. A már felfordított kártyákon látható gyanúsítottak közül így tudjuk kiszűrni, ki is lehetett a tényleges tettes. Viszont közben a tolvaj is halad a célja felé, ha előbb éri el, mint ahogy megtaláljuk a tettest, elmenekül.

dsc04117.JPG

Ha felfordítunk egy nyomravezető lapkát - mondjuk egy kalapot -, akkor azt egy ellenőrzésre alkalmas kis eszközbe illesztjük, majd kihúzunk egy csúszkát.

dsc04108.JPG

Ekkor láthatjuk, hogy az adott róka viselte-e azt, vagy nem. Ha zöld színt látunk a csúszka elhúzása után, viselte, ha nem, akkor határozottan nem. A játékban lehet, hogy minden részletet fel kell fedni, meg az is lehet, hogy négy állítás után meglesz a tettes, ahogy nálunk - mázlink volt, ez egy néhány fordulós game over:

dsc04122_1.JPG

Ennél a csúszkás megoldásnál, akármennyire is ügyes, érzek egy kis csalási lehetőséget, amit néhány gyerek megpróbálhat kihasználni a mögé kukucskálás trükkjét, nem árt egy megbízható csapattagot felkérni a kezelésre. Egyébként a játék tényleg leköti a felnőtteket is, aranyos, szerethető, a “játszunk egy Rókanyomont?” kérdésre tutira mindig szívesen mondanék egy igent.

Alternatív játékként a tolvajt el is mutogathatjuk a gyerekeknek, lesz siker:

dsc04131.JPG

Ár: 4.990 Ft. Kapható itt.

Ice Cool (6+)

dsc04085.JPG

Erről a játékról már írtam, de most újra előveszem ebbe a válogatásba, mert annyira kortalan. A játék dobozát szétszedve egy komplett pingviniskolát tudunk kirakni: van benne tornaterem, osztályterem, konyha, étkező, játékszoba. Az egyik játékos a folyosói ügyeletes, a többi a rohangáló-csúszkáló pingvin. A rendetlen pingvinek célja, hogy minden átjárón áthaladjanak, összegyűjtve a halakat. A felügyelő célja, hogy elkapja a többieket, és elvegye az ellenőrzőjüket.

dsc04186.JPG

Mindezt nem kockadobással, meg akciókártyákkal oldották meg, hanem:

pöccintéssel.

Pöccinteni kell a figurákat, menekülni a körzeti megbízott elől, átfutni az ajtókon. Eleinte nehéz, de aztán ráérzel, hogy nem érdemes nagyot pöccinteni, akkor vagy igazán hatékony. Aztán amikor már megy, rájössz, hogy mégis érdemes: ha pontos vagy, akkor a falról visszapattanva akár két ajtón is át tudsz suhanni.

dsc04087_1.JPG

Baromi laza, baromi kötetlen, ügyességi játék, aminek, mivel sosem lehet profi szintre fejleszteni egy keljfeljancsi ütögetését - pont a kejlfeljancsi fizikuma miatt -, sosem lesz véresen komoly. Viszont élvezetes.

A profiknak ajánljuk az icecoolantarctica.com-on meghirdetett nemzetközi pöccintési versenyt. Egy trükkvideót lehet feltölteni a pingvinek pöccintéséről, gyűjteni kell a lájkokat, majd nemzeti és nemzetközi zsűri bírálja a videókat kreativitás és ügyesség alapján. Vannak magyar díjak, a nemzetközi fődíj pedig egy kétfős, kilenc napos antarktiszi út egy luxushajón.

Ár: 9.990 Ft. Kapható itt.

Szendergő hercegnők (8+)

Elképesztőek a játék keletkezésének körülményei: egy hatéves kislány fejlesztette ki, hogy kitaláljon valami olyan játékot, amivel álmatlan éjszakákon játszhatnak.

dsc04136.JPG

Ennek megfelelően a játékon tényleg érezni, hogy gyerek fejéből pattant ki, és ez nemhogy elvesz az értékéből, de hozzáad. Végül is, ki ismerné jobban a gyerekek logikáját, mint saját maguk?

A játékban a hercegnők alszanak, de őket - pontszerzés céljából - egy herceggel felébreszthetünk. A lovag el tudja rabolni a hercegnőt, de csak ha nincs nálunk sárkány, mert az elzavarja a lovagot. Más hercegnőjét elaltathatjuk bájitallal, de csak ha nincs nála varázspálca, mert az semlegesíti a hatást. És így tovább. Ez érezhetően idáig a gyermeki agyszülemény, amihez a szülők még hozzáadtak számkártyákat, amiket letéve újabb kártyákhoz jutunk, itt kell összeadni, meg gyűjtögetni egyformákat. Miután sorra húztam a hercegeket, amikkel nagy értékű hercegnőket gyűjtögettem, valamint több sárkánnyal vertem vissza a támadásokat, nagy fülénnyel győzve, ezt mondtam Korinak:

“Ha öt évesek lennénk, most biztos nagyon utálnátok”

És a válaszban van benne, hogy miért jók ezek a játékok felnőtteknek is:

“Én így is eléggé utállak!”

dsc04154_1.JPG

Ez egy alapvetően kislányos játék, de azért van benne sárkány és vitéz lovag is, így igazából a fiók is szívesen eljátszhatnak vele. Ha van bájos játék, akkor ez az.

Ár: 3.990 Ft. Kapható itt.

Invisible (6+)

Ennek a játéknak a doboza visszarepített gyerekkoromba, amikor nagyon menők voltak a hologramok.

dsc04158.JPG

dsc04157.JPG

Az egyébként magyar fejlesztésű játék doboza utal a játék menetére is: a varázsló vagy a boszorkány képén sok apró részlet van, amiket érdemes megjegyezni. Aztán felfordítunk egy kártyát és hopp, valami eltűnt. Vagy mégsem?… Oké, mókus stimmel, toll ott van, szemüveg is… nem hiányzik semmi. Jaj, mégis.

dsc04176.JPG

dsc04170.JPG

A játék továbbfejleszti a “keresd meg a három különbséget a két képen” nevű játékot. Egyrészt nem biztos, hogy hiányzik valami a felfordított képen, másrészt az is lehet, hogy minden részlet hiányzik. Vagy lehet, hogy csak egy részlet van a helyén, a többi hiányzik. Vagy egy hiányzik, és a többi van meg! Gyorsan, gyorsan, ki kell találni, és az asztalra helyezett kártyákon le is csapni a megfelelőre.

Engem kicsit feszültté tett a játék emiatt, de mivel a rossz tippért nem jár büntetőpont, ezért bátran tippelgettem, így begyűjtve a kártyákat.

Ár: 3.990 Ft. Kapható itt.

Disclaimer: a Reflexshop a rovat támogatója, és az Egy nap a városban hirdetője.

Korábbi posztok a Hónap Játékában:

A hónap játéka - Metal Earth R2-D2 és C-3PO
A hónap játéka - KLANK
A hónap játéka - Összeszerelni egy igazi tekerőlantot!
A hónap játéka - A Tiltott Sziget és Tiltott Sivatag
A hónap játéka - A Mars terraformálása
A hónap játéka - Twin-It
Nyári játékok
Csajos társasjátékok

Lehet-e igazán nagy élmény egy vegán burger? - Istvánffi és Vegan Love

szucsadam 2018 november 20.
Címkék: gasztro vegán

A Kálvin tér igazi vegán központ lett. Vannak itt kifőzdeként működő, nem éppen a kifinomult minőségről híres nagy helyek, mint 827 (másik egységükről már megemlékeztem itt) vagy épp a Vega City. A vegán hullámot meglovagolva találhatunk itt olyan éttermet, mint a Zen, ami egy sima, szagos kínai kifőzde, ahol szusit is készítenek, meg úgy általában kiemelik a más kínaikban is kapható ételekről: vegánok.

dsc03323.JPG

Aztán itt van a Matrjoska, amiről már többször is írtam, szerintem a vegán konyha csúcsát jelentik jelenleg Budapesten. És most gondolatban melléjük helyeztem egy másik kajáldát, pontosabban hamburgerezőt, az Istvánffit. Ami, mit tesz Isten, pont a Kálvin tér közelében található.

dsc03814.JPG

Az Istvánffi tényleg letisztult kínálattal rendelkezik: burgereket adnak, esetleg sült krumplival. Semmi leves, semmi melegszendvics, paszta, meg amiket ilyen gyorskajás helyeken még oda lehet tenni a táblára. Nem, ők burgerben tudnak valamit, azt kínálják.

dsc03818.JPG

Belépéskor a letisztultság fokozódik. Olyan érzés kerít hatalmába, mintha egy makulátlanul tiszta helyre érkeznénk, a felületek tükörsimák, egyszerűek, odafent a boxok pedig szintén valami földöntúli simasággal lepnek meg, egyetlen seggnyomot leszámítva a (nyilván mű-)bőrön.

dsc03819.JPG

Még ez a kábelinstalláció sem tud kizökkenteni. Jó arányban alkalmazták mellette a fehér semmit.

dsc03820.JPG

A hamburgerek igényes csomagolásban érkeznek az asztalhoz, istentelen jó gyümölcslevek (meggy és piros bogyósok) mellett.

dsc03821.JPG

A névadó Istvánffi burgert és a Csodaburgert próbáltuk ki, előbbi egy spéci szósszal, utóbbi BBQ szósszal érkezik. De ezzel még semmit nem mondtunk el, hiszen az Instvánffiban még csak ost jön a lényeg: választ ki a bucit és a zöldségpogácsát. Utóbbi lehet búza, gomba vagy zabpehely alapú, a gomba nyilván karakteresebb, kezdőknek a búza javasolt. Én is azt kértem, és hát

eszméletlen jó.

dsc03823.JPG

dsc03824.JPG

Maga egy szimpla burger nem nagy, nem lóg ki sehonnan semmi, nem folyik a tányérra a fele, könnyű enni. A buci puha, omlik, de nem mállik, a pogácsa, a szószok és zöldségek, vagyis az ízek harmóniája tökéletes.

Ez a legkifinomultabb vegán burger, amit valaha ettem.

Tényleg akkora élmény, hogy ilyen helyekkel már egyáltalán nem lesz kihívás kevesebb húst enni. Betartani a vállalást, amit a klímaváltozás miatt mindannyiunknak most már sürgősen be kell tervezni. Hagyjuk a fogszerkezetet meg a hasonlókat: nem kell folyton húst zabálni, heti néhány vegán napot muszáj beiktatni.

A hedonista vegán burger vonalon jelenleg egyébként a Vegan Love vezet nálam (sajnos ők nem a Kálvinon vannak, de bicajjal öt percre, a Bartók Béla úton), ott is istentelen jó szendvicseket kapni, letoccsanó, szaftos összetevőkkel. Ez a hely a Magic Burger (húsos) hamburgerező szerelemprojektje - ők is  marháról váltanak épp zöldségekre.

dsc07889.JPG

A méret itt lényeg: az Istvánffi szimpla vegán burgereiből 850-ért is kaphatunk, míg egy nagyméretű Vegan Love pont kéteszer ennyibe kerül. Persze a Királyi Pál utcában is felturbózhatjuk a dolgot 1550-ért, dupla pogácsával, sok plusz belevalóval.

Tényleg azt javaslom, hogy attól függetlenül látogassatok el ide, hogy nem vagytok vegánok. Nagy élmény. A Vegan Love is.

Istvánffi Veggie Burger
Cím: 1053 Budapest, Királyi Pál u. 20.

süti beállítások módosítása