Gondoltatok már így a társasokra? Hogy melyiket lehet ajándékba adni, vagy egyáltalán, elővenni egy lánynak? Mitől fog nekik tetszeni?
Már megint kiderült, hogy milyen válogatós vagyok: végre találtam egy közösséget egy remek, közeli helyen, akikkel tudok társasozni, de akármivel nem vagyok hajlandó, punktum. Szimpatikus hozzáállás, ugye? De a játékokkal pont úgy vagyok, mint egy laptoppal: nem elég, hogy legyen okos és profi, de jó legyen ránézni, okozzon esztétikai élményt is használat közben. Ugyanis már rosszul vagyok az általában sötétre színezett, dinoszauruszos, szörnyes, harcosos, űrlényes, véres, stb. társasoktól, amelyekben csak az a lényeg, hogy mindenkit megöljünk, leteperjünk és kimutassuk, hogy a miénk a legnagyobb milyen erősek vagyunk. Klasszikus pasis szórakozás.
Ezer éve győzködöm a barátaimat, hogy társasozzanak velem, de hiába: mindig kocsmázásba fullad a dolog. Így hát amikor megláttam az utcámban a Reflexshop budai üzletét, majd elolvastam Ádám cikkét, amiben azzal kecsegetett, hogy itt rendszeresen vannak társasjáték-klubesemények, rögtön lecsaptam a lehetőségre. Át is szambáztam az első ilyen alkalommal hozzájuk hatalmas lelkesedéssel - és azóta szombatonként fix programommá vált ez; elég nehéz eltántorítani.
Nyitásként a SushiGo játékot mutatták meg nekem az ott dolgozók - gondolom, hogy leteszteljék a felfogóképességemet, kiderüljön, hogy milyen típusú gémer vagyok, hiszen nem egy klasszikus játékos kosztüm a tűsarkú meg a kisszoknya, frissen mosott hajjal. Azóta is nagyon szeretem a SushiGo-t, meg is vettem egy családi utazás előtt, amit az unokahúgaim persze el is kuncsiztak. Merthogy ez a játék egyaránt leköti és gondolkozásra sarkallja a felnőtt és a fiatalabb korosztályt egyaránt, nem is hosszú egy játékmenet és SZÉP. Ahogy a neve is sejteti, a népszerű japán étel körül forog minden, akár nigiri, akár maki rajongó vagy, abból gyűjtögess minél többet, hogy neked legyen a legtöbb pontod, de van még itt wasabi, evőpálcika, gőzgombóc is. Viszont a kezedben lévő kártyákból csak egyet vehetsz el, a többivel sajnos megajándékozod a melletted ülőt. Most már azt is tudom, hogy ezt draftolásnak hívják a gémerek. Amit még kiemelnék a SushiGo-ról, az a gyönyörű kompakt fémdobozos csomagolása, mert nagyon kicsi és elfér bármilyen táskában, miközben meg is védi a kártyákat.
Egy társas szép is legyen - nekem nem elég, ha csak díjnyertes.
De utána megláttam a Kanagawa-t is, a polcról kacsintgatott rám, ami onnantól kezdve a vágyaim tárgya lett. Ismerős a név valahonnan? Nem véletlen, sőt: a mai napig ez az egyetlen olyan műalkotás, melynek saját emojija is van, nézzétek meg a telefonotokon! A játék a világhírű japán festőiskolájában játszódik, mi vagyunk a tanoncok és az a dolgunk, hogy a lehető legharmonikusabb képet készítsük el a játék során.
Persze nem igazi ecsettel, hanem előre megfestett akvarell részeket egymás mellé rakosgatva, ha a szabályok és a tulajdonunkban lévő színek megengedik azt. Merthogy emellett még a műtermünket is fejleszteni kell, szóval a stratégiai gondolkodás itt is elvárt. A gyártó még arra is odafigyelt, hogy annyira autentikus legyen az egész, hogy egy igazi bambuszroló van megfestve, ami a társas „táblájaként” funkcionál. Imádom, bár tény, hogy nem annyira pörgős játék. De hát a zen és a festészet már csak ilyen, nem kell itt csókolom rohanni sehová. Vasárnap délutáni chill és tea mellé ideális program.
Eddig nem tartottam magam japán-rajongónak, de úgy tűnik, az ottani ihletésű játékok nagyon bejönnek nekem. És másoknak is. Ugyanis az egyik legnépszerűbb kétszemélyes játék a Hanamikoji, ami arról szól, hogy van hét GYÖNYÖRŰ gésa, akiket el akarunk csábítani. Az győz, aki több nőt tud magához édesgetni…
Nem csak a gésák, de a kellékeik is nagyon szépen meg vannak rajzolva, szóval nehéz ezt a társast überelni, bevallom. Pedig összesen négy, tök ugyanolyan lépése van mindkét félnek, de mivel nem tudjuk, milyen sorrendben és milyen lapok felhasználásával teszi meg azokat az ellenségünk, így hát ez a flörtölés agymunkát és stratégiát is kíván. Ismerős?
Apropó, agymunka: amire egy játék-klubban a legnehezebb rávenni a többieket, az egy műveltségi játék. Érthető: akár még barátok közt is okozhat sértődést, beégetést, ha valaki véresen komolyan veszi a dolgot. Az iKnow-ban a rengeteg nemzetközi kérdés között vannak magyar vonatkozásúak is, de a tudás itt nem elég: meg kell tippelned, hogy hány segítség után fogod tudni kitalálni a keresett kifejezést, illetve arra is fogadnod kell, hogy az ellenfeleid vajon elég járatosak-e a témában, hogy jó választ adjanak. Valljuk be: nem túl kedves dolog arra tenni a tétedet, hogy a barátod/barátnőd/anyád/apád/kollégád nem tudja a megoldást. Én imádom ezt a letisztult dizájnú játékot és a helyén kezelem, játékként: nem veszem a szívemre, ha nem tudok valamit, de örülök, ha újat tanulok. És biztatjuk is egymást: Tudom, hogy tudod, naaaaaa, gondolkozz még egy kicsit, ne add fel!
Hasonló letisztult képekkel operál az Imagine is, de pont ez a dolga: néhány piktogram segítségével kell a többieknek „elmutogatni” a kitalálandó kifejezést. Ezek egy kártyán vannak felírva, de én másképp szoktam játszani, főleg, ha gyerekek is részt vesznek benne: úgy, mint egy barchobát.
Gondolok valamire és azt a képekkel összerakom. Így akár egy egész történetet vagy mesét is kreálhatunk, kreativitásukat fejlesztve játékosan. A lapocskák átlátszóak, pont azért, hogy egymás tetejére is pakolva kihasználjuk az átfedéseket. Így tesznek a reflexshopos fiúk is: az Instagram oldalukon szoktak sziporkázni, nekem a húsvéti nyitvatartásos posztjuk maradt meg vagy a legutóbbi filmes játékuk:
De ne gondoljátok, hogy ami szép kivitelű, az egyben „csajos” játék is, és egy férfinak unalmas romantikus film fílingjét adja. Például A Mars terraformálása is nagyon igényesen és szépen megrajzolt társas, a pasik egyik kedvence, de tapasztaltabb és hosszú, stratégiai játékoktól nem elriadó hölgyek is ugyanúgy élvezik az egész estés programot. Totál más típusú és ritmusú, de egyaránt szemet kápráztató játék a Twin it, csak az számomra olyan pörgős, hogy közben meg is sérültem, amikor az egyik srác megkarmolt véletlenül a játék hevében. És ha a legeslegszebbet kell megneveznem, hogy eddig melyik volt az, amiről nem tudtam levenni a szemem, akkor egyértelműen a Sagrada a válaszom, ami Ádámot is elvarázsolta. A fent bemutatott kedvenceim a Mensa HungarIQa 2017-es győztesei lettek.
De most szeptemberben dobják piacra A tízévente virágba boruló cseresznyefa legendája nevű játék magyar kiadását (már megint Japánban járunk, naná), aminek az eredetijével egyszer már játszottam és úúú meg ááááá, virágszirmokat kell titokban gyűjtögetned, csecse az egész, de rendesen megmozgatja az agytekervényeidet is. Az üzletben van sok olyan társas, ami nincs kibontva – általában a saját kiadású játékokat lehet kipróbálni -, így nem tudsz vásárlás előtt játszani vele, de érzed a zsigereidben, hogy nagyon neked való. Ilyenek többek közt az Indián nyár, ahol színes őszi levelekkel kell betakarnod minél nagyobb területet, és ha már így belejöttünk a kertészkedésbe, akkor stílusosan a(z angol nyelvű) Zen Garden is jöhet, sőt a lótuszvirágos dizájnú kétszemélyes, a Haru Ichiban. A híres regény grafikáját és témáját felhasználó A kis herceg-hez már volt is szerencsém egyszer és nagyon megtetszett (saját magadnak kell bolygót építeni és ültetni rá ezt-azt), az Azul pedig már csak a spanyolos múltam miatt is kötelező, hiszen a délspanyol és portugál csempék mintája köszön vissza a dizájnban.
Sajnos minden héten egyre hosszabb a kívánságlistám, így hát alig várom, hogy elinduljon végre a törzsvásárlói program, mert már nagyon be akarom szerezni ezeket a kedvenceimet a hosszú téli napokra.
Disclaimer: a Reflexshop az Egy nap a városban partnere
Korábbi posztok a Hónap Játékában:
A hónap játéka - Metal Earth R2-D2 és C-3PO
A hónap játéka: KLANK
A hónap játéka: Összeszerelni egy igazi tekerőlantot!
A hónap játéka - A Tiltott Sziget és Tiltott Sivatag
A hónap játéka: A Mars terraformálása