A Kao Niaw Ping Kai színes ledekkel szegélyezett táblájával a buszon ülve találkoztam, a Rákóczi úton, közel a Keleti pályaudvarhoz. Nem a gasztronómiájáról híres környék, egyik pályaudvarunk környéke sem az. Valami mégis vonzott: ha egy olyan hely megél itt, aminek a neve Kao Niaw Ping Kai, akkor az tudhat valamit.

Belépve, ha szerencsések vagyunk, elolvassuk a kis táblát, hogy önkiszolgálás zajlik, vagyis oda kell mennünk a fiatal hölgyhöz, aki udvariasságnak a nehezebben értelmezhető jeleit mutatva felveszi a rendelést. Az italunkat kivehetjük a hűtőből, a konyhából kikiabálnak, ha kész a kajánk. Sima átlag thai wokbar tehát.

A thai bácsi az üvegfal mögött mosolygós, a kamera láttán máris megmutatja a fogait, pózol, élvezi a munkáját. A konyhában nincs az az őrült kapkodás, darálós kajagyártás, mindenki úgy mozog és beszélget odabent, mintha otthon lenne.

És az étel, amit adnak: friss. Nem tudok rá jobb szót. Csodálatosan friss, legfeljebb ezt. Persze minden étel szereti a frissességet, a harcsapaprikásnak sem árt, ha nemrég fogott harcsából van, de azért a thai konyha különösen meghálálja a dolgot. Így lehet igazán értelmezni. Ezen a helyen megtörténik.

Ettem egy tom yum levest és egy zöldséges sült rizst. Nem nagyon mertem beleválasztani, elsőre óvatos voltam - meg nem is kívántam a húst épp -, de így is zseniális volt. A zöldséges rizsért korábban a Kis Parázsba jártam, már évek óta nem, de itt újjáéledt a szerelemem a tányérral kapcsolatban. A leves meg harsogott.

Ja, és van cukormentes jeges tea. Mármint NEM műcukros, hanem nincs benne. Tök jó.

Kao Niaw Ping Kai
Cím: 1081 Budapest, Rákóczi út 69.