Nincs nekem semmi bajom a húsmentességgel, sem a vegán létformával. Egy jó rizses lecsó például tud annyi örömöt adni, mint egy steak, és van nekünk már egy Matrjoska Kroshkánk is a Kálvinon, ami az első vegán hely húsevőknek. Mert annyira elképesztő dolgokat tudnak kihozni tej, tojás és hús nélkül.

De akartam mutatni egy nagyon jellemző, számomra inkább negatív példát. Hogy meg tudjam mutatni mindenkinek, szerintem hol megy félre ez a vegán dolog. A vegán ügy.

A vegán aktivisták célja az, hogy mindenki vegán legyen, és ne öljünk le és használjunk ki állatokat nagyüzemi szinten. Amellett, hogy ez szimpatikus igény, véletlenül fenntartható is: a tudományos felmérések is épp arra a következtetésre jutottak, hogy a húsevés drasztikus csökkentése lehet a kulcs a túlélésünkben. A jófejség és a gyerekeink számára is élhető bolygó tehát egyazon akcióban találkozik.

Viszont ahogy nő a vegán helyek száma, és térnek át egyre többen a vegán létre, úgy hallom ismerősöktől, hogy sokan fel is hagynak az egésszel. Túl nagy a vállalás, túlságosan nehéz fenntartani a dolgot, egyszóval nagy változás az életben. Ezt nem lehet egyik napról a másikra, legalábbis nem ajánlott.

Én is elmentem például a 827 nevű új vegán helyre, azzal a határozott szándékkal, hogy a viszonylag új helyen pozitív benyomásokat szerezzek.

Szeretném, ha a vegán szakácsok olyan képességekkel bírnának Budapesten, mint a “mindentfőzők”, így ha alkalmam van, teszek egy próbát. Hátha tudok örömködni nektek egyet. Például ezzel a vegán sonkával:

Mondjuk azt nem értettem, miért kell leutánozni egy állat főtt izmának formáját és állagát egy vegán helyen, de itt ez történt, méghozzá élethűen. Sőt, az állag is stimmelt: egy rágós sonkára hasonlított a cucc, de az íze valami egészen másra hajazott. Először az a benyomásod, mintha valami régen állott húst rágcsálnál, aztán az agyad benyomja a vészkapcsolót: ROMLOTT, ROMLOTT! Lenyugtatod, hogy ez nem az, mire az ízkép belesimul egy állott káposzta aromába, és ebben is marad.

A csülök pékné módra hasonló képességekkel bírt, mint ahogy általában minden, ami húsra akart hasonlítani. A rántott répa egész jó volt, a Waldorf saláta is többé-kevésbé önazonos módon állt bele a vegán kérdésbe. Minden máshoz sok hagyma és torma fogyasztása javasolt.

A vegán Facebook-csoportokban azt írták, ez a hely ajánlott. És én nem szeretném senki ízlését véleményezni, elhiszem, ha ősvegánosként valakinek bejönnek ezek a cuccok (egyébként a szejtánból, tofuból és hasonlókból készült, húsra emlékeztető kajákat lehet jól is elkészíteni, nem egy helyen volt már pozitív élményem). Csak jelezni szeretném, hogy ez nem jó irány a vegán ügynek: ahhoz, hogy kevesebb állatot öljenek le a világban, egyrészt ennél sokkal szélesebb körben finomnak gondolt dogokat kell főzni, másrészt elnézőbbnek kell lenni. Ha mindenki először csak egy napot nevez ki a héten, amikor egyáltalán nem eszik állati dolgokat, már akkor is sokat léptünk előre. Ha ezt később kettő, majd három nappá növelnénk, mindjárt többet tettünk az asztalra mint a vegán sonka.