English

Egy nap a városban

Urban Tiger: Utoljára Ázsiában ettem ilyen ázsiait

Magyarósi Csaba 2016 április 05.
Címkék: gasztro

Úgy látszik, ez a szupermenő új helyek hete: rövidesen jön egy cikk egy pénteken nyíló, hibátlan tapasbárról, de előtte emlékezzünk meg a múlt héten csendes starttal induló Urban Tigerről. A nyitás olyan csöndes volt, hogy én például nem is hallottam róla, amíg meg nem láttam Mautner Zsófi Instagramján egy fotót valami fogásról, ami után azonnal ráírtam, hogy miez, holez, mitegyek.

Kiderült, hogy az Egyetem téren nyílt új ázsiai étteremben készült a kép, pedig olyan volt, mintha inkább London vagy Moszkva valamelyik superfancy bárjában, de nem: már nekünk is van ilyenünk.

dsc00801_1280.jpg

dsc00807_1280.jpg

dsc00809_1280.jpg

Szerencsére közelről kevésbé tűnik feszengősnek a berendezés, persze felrobbantották a dizájnbombát spéci falburkolatokkal, nyújtott izzószálas villanykörtékkel és az összes kötelező toposszal, de valahogy mégsem elviselhetetlen az összhatás, talán mert olyan barátságos a személyzet, mint kevés másik helyen a városban. Nem is gondoltam, hogy az ilyesmi ennyire meghatározhatja a hangulatot, de az ételen kívüli élmény felét az adta, hogy mindenki szuper jó fej volt (pedig mint kiderült, a soft opening alatt féláron adtak mindent, szóval valószínűleg nem a fejem fölött villogó dollárjelek motiválták őket).

És akkor az ételek: ázsiaiak. De nem valami fúziós módon, ahogy szokás. Pontosítok: Budapesten az ázsiai kaja kevés kivétellel az ehetetlen mocsok, az egzotikus, de nagyon jó kifőzde és a fúziós csúcskonyha kategóriába esik, alig vannak olyan helyek, amik a legjobb minőségre törekednek, de nem mossák össze a kínai ízeket a mit tudom én, székelykáposztával. Az örök kedvenc Wang ugyan eredeti ízeket ad és van néhány hasonló, színvonalas étterem, de a Nobu és társai már a fúziós vonalon mozognak.

Az Urban Tiger viszont ráment az eredeti thai, tajvani és hasonló kajákra, csak a plafonig tolta a minőségmutatót. És az eredmény: sok kiváló és néhány mellbevágó fogás.

A nyelvhallal töltött dumpling például vitán felül Budapest egyik új kötelező fogása, a gyömbéres lazactatár annyira friss, hogy a hal kicsit még úszkál a szádban, mielőtt elkezdené falni az alá pakolt avokádót, és bár a sechuan wonton például kicsit csalódás a hasonló összetevőkre építő Wang-kaja, a brutális Ég és föld oldalas után, a királyrákos pad viszont a recept esszenciája, benne minden, amitől jó lehet.

dsc00814_1280.jpg

dsc00825_1280.jpg

dsc00834_1280.jpg

dsc00828_1280.jpg

A marha curry meg…

dsc00818_1280.jpg

A marha curry.

Hét éve apámmal közel három hetet töltöttünk Thaiföldön, végigjártuk északtól délig az egészet. Óriási élmény volt, egyedül az ország többi részétől eltérő évszakokat produkáló Ko Samui szúrt ki egy kicsit velünk: amikor mindenhol monszun van, ott nincs. Mi viszont nyilván akkor mentünk, amikor Thaiföldön nem volt monszun: Ko Samuin tehát volt. A három naposra tervezett, őrületes túrák közti napozós henyélésből így lett szállodai szobában kuporgás és esőnézés. Naponta kábé három órán át nem esett az eső, ilyenkor a partra sodort hajók elkezdtek visszaszivárogni a tengerbe, mi meg a saras homokban elsétáltunk egy összeeszkábált kis étterembe, ahová csak mi jártunk, meg a helyiek.

p1080979_1280.jpg

És ott mindig curryt rendeltem, mert első nap rátaláltam és kiderült, hogy annyira jó, hogy képtelenség utána mást kóstolni. És tudtam persze azt is, hogy ilyen máshol nem fogok enni, szóval addig kell tömni, amíg lehet.

Nem is ettem hét éve ilyet.

Múlt péntekig.

Az Urban Tigert marhacurry-je ugyanis tökéletesen visszahozta az ottani ízeket és ennél nagyobb dicséretet szerintem nem kaphat ázsiai étterem Budapesten.

Nekünk óriási mázlink volt, számolatlanul rendeltük a koktélokat és ételeket és kijöttünk tízezer forint környékén, de kicsit talán túl is toltuk a zabálást a félár miatt, két főnek reálisan nézve 12 ezer körül jön ki négy fogás, ami nem kevés, de ilyen minőségért tökéletesen vállalható ár. Melegen ajánlott!

Urban Tiger
Budapest, Kecskeméti utca 3.
0614249030
K-Szo: 12-15, 18-01

Iszonyú jó pálinkát kóstoltam ingyen - Balaton Ízlelő

szucsadam 2016 április 04.
Címkék: gasztro pálinka

update: a hely bezárt

A Királyi Pál utcában már több mint másfél éve üzemel egy kis bolt, nem messze a Rózsavölgyitől. Balaton Ízlelő a neve, és a cégérben van még két szó: delikátesz és kóstolóbár.

Kóstolóbár. Mi az?

Amit itt árulunk, azt megkóstolhatod.

Tudom, ezt ugyanígy elmondhatja magáról bármelyik piaci zöldséges, vagy sajtkereskedő. De itt többről van szó. Két okból is.

Először is az, hogy a hely nevében benne van a lehetőség a kóstolásra, mindjárt nem teszi olyan kellemetlenné a dolgot. Nem érzem úgy, hogy kényszerítve vagyok a vásárlásra, vagy hogy a kofa megkérdezi utána, hogy "na, mennyit adhatok?", esetleg a harmadik kóstoló után elsomfordálok, mert a negyediket már pofátlanságnak érzem. Itt nem, ez egy kóstolóbár.

p1320500_1-1.JPG

Másodszor pedig itt nincs egy árva zöldség sem. Viszont van egy csomó minden más, a Balaton partjáról. Merthogy az ottani termelők dolgait árulja az üzlet, szintén balatoni tulajdonos jóvoltából.

Kóstolhatunk sajtokat:

Tovább olvasom

Luxusreggeli kaviárral, pezsgővel és rákkal

Magyarósi Csaba 2016 április 01.
Címkék: gasztro

Reggelizni Budapesten szenzációs időtöltés, aki még nem próbálta, annak egyszer muszáj lesz. Tudom, hogy elsőre valami rettenetes burzsujsznobériának tűnik, de ez a téveszme csak addig tart, amíg meg nem érkezik a remek kávé, amit nem neked kellett lefőznöd, a remek szendvicsek, pástétomok, amiket sokkal ráérősebben, nyugodtabban tömünk magunkba, mint a nap felfokozottabb szakaszaiban érkező ebédeket vagy vacsorákat.

Eljárni reggelizni: jó.

Eljárni kaviáros-rákos reggelit enni: fokozhatatlanul jó.

Valahogy mindig visszatérünk a Belvárosi Piacra, de annyi itt az élmény, hogy nehéz elszakadni tőle. Szóval két hete úgy alakult, hogy reggelizni akartunk valamit és gondoltuk kipróbáljuk a Séf utcáját és a MoszkvaTeret, mert mindkettőnél van reggeli, ráadásul mindkettőnél tök izgalmas.

A Séf utcájában spéci bundás kenyeret kapsz, és a spécit úgy kell érteni, hogy fokhagymás spenótot és rákot adnak mellé:

dsc00714_1280.jpg

dsc00717_1280.jpg

A MoszkvaTéren meg kaviáros blinit pezsgővel:

dsc00710_1280.jpg

dsc00712_1280.jpg

Mindkettő szenzációs, mert tök más, mint amit a többi helyen kapsz. Amikor a harmincadik reggelizőt próbálod ki, például mert ez a munkád, már nehéz lelkesedni a sokadik ugyanolyan pástétomért vagy szendvicsért, akárhogy is hívják, itt a piacon viszont két olyan kaját kapsz, amit sehol máshol a városban.

A Séf utcájának hatalmas kenyerei tojásban megforgatva eleve gondoskodnak arról, hogy hülyére egyed magad, és bár sosem gondoltam volna, hogy a fokhagymás spenót meg a rák passzol a bundás kenyérhez, de az a helyzet, hogy tökéletes és rafkós kombinációval van dolgunk, üdítővel együtt kábé 2,5 ezer forintért. És az árat nézve vonatkoztass el a reggeli kifejezéstől, mert ez itt egy kitalált, jól megkomponált, izmos kaja, ami délben sem lenne kevés és olyan élmény, amiért érdemes szombat reggelenként elmenni a piacra.

Az Arany Kaviár kaviáros blinije kábé ugyanez az árkategória, bár másik műfaj: kevéssé laktató, de nagyon harmonikus. A blini hibátlan, a tejföl a tetején sűrű, zsíros, amivel az orosz konyha legjobb szokásai szerint remek játékba kezd a könnyed, de karakteres kaviár. És az egész mellé pezsgőt iszol, mert az jár mellé, ami csodás dekadencia szombat reggel, kár szokást csinálni belőle, de ünnepnapokon ki kell próbálni.

dsc00705_1280.jpg

A két reggeli együtt ötezer forint, nem mondom, hogy kötelező program minden nap, főleg, hogy csak szombaton van ilyesmi, viszont semmiképp se múljon el úgy az év, hogy egyszer nem próbáljátok ki!

Belvárosi piac
1054, Budapest, Hold utca 13

Egy budapesti vállalkozás indulása - az ötlettől a bérleti szerződésig

szucsadam 2016 március 30.

Az egy hónapja írt posztomra, aminek az "Itt vérezhet el a magyar gasztroforradalom" címet adtam, sok reagálás érkezett. Két nagy csoport formálódott ki ezek között, az egyikük a vállalkozói oldal, a másik a munkavállalói oldal nehézségeit emelték ki. Utóbbiak panaszkodtak a körülményekre és a fizetésre, elmondva, hogy ennyi pénzért nem lehet elvárni a lelkesedést. Előbbiek pedig megerősítettek abban, hogy a poszt alapállítása, miszerint egyre nehezebb a legalább minimális teljesítményre képes munkaerőt megtalálni, az egész országra igaz. És nem csak a gasztronómia területére.

Arról a sajnos igen vékony rétegről kevés szó esett, akikre az írás legfontosabb kérdését kihegyeztem. Mi van azokkal, akik szívesen dolgoznak akármennyi pénzért egy menő pékségben, hogy kitanulják, hogyan kell, és később a saját pékségüket indítsák be? Hol vannak azok, akikből később a vállalkozók lesznek, és akik megteremtik maguknak a kitörés lehetőségét onnan, ahol nem szívesen dolgoznak?

Talán félnek. Talán nem tudják, hogyan fogjanak bele, mikkel jár a vállalkozói lét, hogy mit kockáztatnak, és milyen jövedelemre számíthatnak. Ezért elhatároztam, hogy több poszton keresztül ezt fogom leírni nektek. Hátha ezzel segítek azoknak, akiknek csak a kezdő lökés kell. Segítségemre lesznek budapesti vállalkozók, köztük a Zing alapítói, akik megosztják a tapasztalataikat egy nemsokára nyíló új éttermük megnyitása kapcsán, és olyan ökölszabályokat és számokat próbálunk felkutatni, amik segítenek a döntésben.

Bele merjek vágni?

Ha megkérdeztek egy startup vállalkozót, mennyi pénzt keresett az első egy évben, azt hallhatjátok, hogy az az időszak nem a pénzről szól. Aki elhatározza, hogy a saját erejéből él meg, a kezdeti időkben valószínűleg felkopik az álla. De épp az a fontos, hogy ekkor is pontosan ugyanúgy teljesítsen, pontosan ugyanolyan szolgáltatást nyújtson, mintha milliók folynának be minden hónapban. Amikor 2008-ban felmondtam a biztos munkahelyemen, hogy elkezdjek blogolni, őrültségnek tűnt a döntésem. Visszatekintve ma, amikor előadásokat tartunk Csabával arról, milyen lehetőségek vannak a blog előtt a pénzszerzésre anélkül, hogy eladnák magukat, tudom: a lehető legjobb dolog volt, amit tehettem. 

Aki ezt fel tudja dolgozni, ki tudja bekkelni, van lehetősége arra, hogy a bizonytalanságot elfogadja, az már megtette az első lépést. A második persze az induló tőke, ha mondjuk kajáldát nyitna, vagy bármilyen, nem kifejezetten szellemi munkára épülő vállalkozásba fogna.

Tegyük fel, hogy sétálsz az utcán, és arra gondolsz, nyitsz egy ilyen helyet. Mi az első lépés, amit megteszel?

Kiszámolod, megéri-e neked? Könyvelőhöz mész, hogy a társasági adókkal tisztába gyere? Nem. Álmodozol. És ez így jó.

Az álmodozás alapja, hogy elképzeled, hol lesz az üzleted, és mit fogsz ott árulni. És a "hol lesz" kérdés Budapesten nagyon sokat nyom a latban, akár egy egyébként pörgő területnek egy rosszabb pozícióban lévő boltjával is rosszul lehet járni. Nézz ki eladó helyeket, vegyél egy horgászszéket, ülj le a bejárata elé, és számold meg, melyik napszakban hányan mennek el előtte. Akár több évszakban is, ha sokáig álmodozol. Ennél biztosabb információt nem kaphatsz a várható forgalomról. Vedd figyelembe, hogy ez a forgalom minek köszönhető - ha egyetlen hely miatt zarándokolnak oda az emberek, akkor amennyiben az a hely elköltözik, vele együtt a nép is eltűnhet.

bulinegyed_1.JPG

Nem valószínű, hogy indokolnom kell a bérlés előnyeit a vásárláshoz képest, de azért gyorsan: ha még van is 50 millió forintod, még abból sem tudsz megvásárolni, és tisztességesen be is rendezni egy helyiséget. Ha viszont van ennyi pénzed, nem a vendéglátásban fogsz elindulni, hogy kötélen egyensúlyozz, és még ha jól is megy, évek múlva kiderüljön, hogy az ingatlanod környékéről kikoptak az emberek. Erről ennyit.

A kiadó üzlethelyiségeken általában van egy telefonszám, ha nincs, a felette lakókat lehet felcsörögni, megkérdezni. Ha az üzlethelyiség mérete megfelelő, a tulajdonossal megbeszéltek egy bejárást. Lényeges megtudni, hogy az adott bérlemény milyen tevékenységre kapa meg az engedélyt, ugyanis az "üzlet" és a "vendéglátó egység" két élesen elkülönülő terület az önkormányzatoknál, és lehet, hogy csak azonos funkciójú helyt üzemeltethetsz. Ráadásul egy átépítés legpénzzabálóbb eleme az elszívás kiépítése, ami nyilván nem volt szempont egy varróműhelynél, de neked már fontos. A Király utcai Zingben 60 métert tesz meg a falakon keresztül az ételszag, mire a szabadba ér, és ez akár 6 millió forinttal is megdobja a végösszeget. 

A fenti kérdésekre a bérbeadó tudni fogja a választ. 

Ha tetszik a hely, megfelelő a méret, az alábbi teendőid vannak:

  • elmenni az illetékes önkormányzat műszaki osztályára, ahhoz az emberhez, aki majd az engedélyt megadja. Sokan ott rontják el, hogy csak az engedélykérelem beadása után beszélnek vele, pedig ha partnerként kezeljük őt, sokkal könnyebb dolgunk lesz.
  • ki kell küldeni egy vagy több kivitelező csapatot, hogy adjanak ajánlatot az alapvető munkákra, különös tekintettel az elszívás és a hálózatfejlesztés költségeire (egy konyhának kell a 3x32A betáp, és az ennek megfelelő vezetékek a falban, fel kell mérni a vízvezetékek állapotát és helyét stb.). Persze rengeteg múlik azon, hogy 20 vagy 80 ezer forintért veszed a székek darabját a végén, de az igazi bizonytalanság az elején van, a többi rajtad múlik. 
  • A VI. kerületben, amennyiben 10 óra után nyitva akarsz tartani, a lakók egyetértése szükséges. És hiába kérte meg az előző bérlő, az újnak újra meg kell kérnie. Érdemes már most becsengetni a lakókhoz, elmondani nekik a terveidet, és kipuhatolni, van-e olyan, aki mg akarja fúrni az engedélyedet. Előfordul, hogy az ilyen eseteket egy kis költségráfordítással lehet orvosolni, például ha egy lakó az átépítés során odajön, hogy nála a kivitelezés miatt romlott el a csapja - nyilván nem -, nem szabad elküldeni, hanem egy kevés pénzt és időt rááldozva érdemes kijavítani a nála lévő hibát. Ez a hosszú és békés együttélés titka.

Egy történet arról, hogy ez a szabályok betartása mellett sem könnyű:

Volt olyan, hogy kisker üzletből akartunk egy gourmet delit nyitni (tehát kisker üzletből maradt volna kisker üzlet), és a közös képviselő a beruházás közepén kijelentette, hogy a ház márpedig nem járul hozzá. Mondtuk, hogy köszönjük szépen, nem is kell, mert nem változik a használat rendje, mire ő bement az önkormányzathoz, ahonnan felszólítottak minket – jogalap nélkül – a ház hozzájárulásának bemutatásához. De mire ezt megtámadtuk volna a közigazgatósági hatóságnál, és végigmegy, addig te végig fizetheted a bérleti díjat, illetve minden egyéb fix költséget, úgyhogy hagytuk az egészet. 5 millió forintunk bánta.

Általában azonban jól kiszámítható, mennyi pénzt és időt kell erre a folyamatra, vagyis az álmodozásunktól a bérleti szerződés aláírásáig szánni.

Egy helyiség letárgyalásától a megnyitásáig minimum 6 hónap telik el. Ezzel érdemes már az elején kalkulálni. Ebben benne van a bérelhető helyek felkutatása, megtekintése, felmérése, és a szerződés, ami ügyesebbeknél egy hónap alatt megvan.

Költség oldalról itt még nem merülnek fel váratlan dolgok. Az önkormányzatnál csak tapogatózunk, a kivitelezőktől még csak ajánlatot kérünk, egyedül a kaució az, ami nagyon tud fájni a folyamat végén: három hónap bérleti díjat kell letenni úgy, hogy azt csak a bérlemény elhagyásakor látod viszont. Persze van, ahol lehet alkudni, és a három hónap egy részét elengedik mondjuk a bérleménybe beleölt pénz miatt. Az egyedi nyílászárókat, az elszívó rendszert úgysem viszed magaddal, amikor elmész, így azok növelik a bérlemény értékét.

Na és mennyiről is beszélünk Budapesten?
  • Kezdjük a legkeményebbel. Egy 150 négyzetméteres bérlemény az Andrássy úton 4-4,5 millió forint áfával, per hó. Érezhetjük, hogy ez nehezen kitermelhető összeg.
  • Feleennyi mondjuk a Nyugati környéke.
  • Harmadennyi a Király utca, de a környékén, mondjuk az Akácfa utcában már 600 ezer forintért vehetünk ki egy hónapra egy 150 négyzetméteres helyet.
  • A Szabadság tér körüli utcákban 1,6 millióért kapsz egy fenti méretekkel rendelkező bérleményt, áfával.

Tehát ha ilyen méretben gondolkozunk, még akkor is 2-3 millió forintról beszélünk kaució kapcsán, ha nagyon ügyesek vagyunk. A méretnél egyébként van még egy szempont: a közös költség és a rezsi havi díja szintén nő a négyzetméterek számával. Az ilyenhez hasonló lehetőségeket. elhagyatott helyeken, szándékosan nem is említettem:

Tovább olvasom

Elhagyatott helyek: a kísérteties Fésűfonó

Amikor hat éve (tíznek tűnik) egy elhagyatott ipari területet kerestünk az Indexnél a Megyék Harca játékhoz, T. ajánlotta a Fésűfonót, amiről még életemben nem hallottam.

Gondolom ti is így vagytok a Megyék Harcával: ez egy jó egy éven át folyó vetélkedősorozat volt az akkori munkahelyemen, az Indexen, amiben hónapról hónapra újabb és újabb kérdésekkel tettem próbára a megyéket és Budapestet, hogy kiderüljön, hol tudnak a legügyesebben válaszolni az országban.

A videós eredményhirdetésekhez és a falfirkákhoz kellett tehát egy helyszín, és T. bedobta a Fésűfonót, amihez testületileg kivonultunk, felkentünk egy térképes grafitit és nekiálltunk forgatni. Ez például a filmes forduló eredményhirdetése volt:

 

Ez meg a döntő után készült videó, amikor átadtuk Tarlós Istvánnak a trófeát, a viadalt ugyanis Budapest nyerte:

 

A hosszúra nyúlt bevezető oka, hogy megint elhagyatott budapesti helyszíneket mutatunk meg, megint a Városi Gorillák segítségével, akik viszont most épp a Fésűfonóról küldtek képeket és tök jó volt látni, hogy a hat éve felfújt falfirkánk még mindig ott van az elhagyatott csarnokban:

img_2264_1280.jpg

De az egész hely iszonyú vadregényes és tele van nagyon értékes grafitikkel.

img_2261_1280.jpg

Persze a húszas években megnyitott Fésüsfonó és Szövőgyárnak valamivel dicsőségesebben indult a sztorija: különösen finom minőségű gyapjút állítottak itt elő az első világháború alatt fegyvergyártási céllal létrehozott csarnokokban, kábé ezen a területen:

screen_shot_2016-03-29_at_11_26_34.jpg

Az első főépületet a fonó-, a másodikat a mosó-, fésülő- és szövő-, végül pedig a harmadikat a kikészítő- és a festőüzem részére létesítették, valamint elkészült az energiát szolgáltató erőtelep kéményes nagycsarnoka (Forrás: Egykor.hu).

A harmincas évek végén aztán komolyabban átépítették a gyárat, amikor a fonaltermelés az ötszörösére emelkedett és a gyapjúmosástól a textilkészítésig már mindent el tudtak végezni a kerítésen belül. A termelés nagyrészt a második világháború alatt és utána is folyt, a hetvenes években itt készült a híres terliszter, a gyapjú és poliészter keverékéből létrehozott gyűrhetetlen szövet.

A területet 1990-ben privatizálták, a textilüzemet bezárták, mindenféle cégek vették ki a csarnokokat, kivéve az erőtelep üzemcsarnokát, ezt:

screen_shot_2016-03-29_at_11_29_11.jpg

img_2274_1280.jpg

És ez az a hely, amibe feltételezem tilos belépni, ezen túl egészen biztosan életveszélyes, éppen ezért az értelmetlen behatolás helyett inkább nézzük meg a Városi Gorillák képein, hogy miként fest most belülről az egykor dicsőséges csarnok:

Igazi filmes közeg. Ha biztos távolból akarod szemlélni Budapest rohadófélben is különleges arcát, csekkold a Városi Gorillák oldalát.

süti beállítások módosítása