Amikor hat éve (tíznek tűnik) egy elhagyatott ipari területet kerestünk az Indexnél a Megyék Harca játékhoz, T. ajánlotta a Fésűfonót, amiről még életemben nem hallottam.

Gondolom ti is így vagytok a Megyék Harcával: ez egy jó egy éven át folyó vetélkedősorozat volt az akkori munkahelyemen, az Indexen, amiben hónapról hónapra újabb és újabb kérdésekkel tettem próbára a megyéket és Budapestet, hogy kiderüljön, hol tudnak a legügyesebben válaszolni az országban.

A videós eredményhirdetésekhez és a falfirkákhoz kellett tehát egy helyszín, és T. bedobta a Fésűfonót, amihez testületileg kivonultunk, felkentünk egy térképes grafitit és nekiálltunk forgatni. Ez például a filmes forduló eredményhirdetése volt:

Ez meg a döntő után készült videó, amikor átadtuk Tarlós Istvánnak a trófeát, a viadalt ugyanis Budapest nyerte:

A hosszúra nyúlt bevezető oka, hogy megint elhagyatott budapesti helyszíneket mutatunk meg, megint a Városi Gorillák segítségével, akik viszont most épp a Fésűfonóról küldtek képeket és tök jó volt látni, hogy a hat éve felfújt falfirkánk még mindig ott van az elhagyatott csarnokban:

De az egész hely iszonyú vadregényes és tele van nagyon értékes grafitikkel.

Persze a húszas években megnyitott Fésüsfonó és Szövőgyárnak valamivel dicsőségesebben indult a sztorija: különösen finom minőségű gyapjút állítottak itt elő az első világháború alatt fegyvergyártási céllal létrehozott csarnokokban, kábé ezen a területen:

Az első főépületet a fonó-, a másodikat a mosó-, fésülő- és szövő-, végül pedig a harmadikat a kikészítő- és a festőüzem részére létesítették, valamint elkészült az energiát szolgáltató erőtelep kéményes nagycsarnoka (Forrás: Egykor.hu).

A harmincas évek végén aztán komolyabban átépítették a gyárat, amikor a fonaltermelés az ötszörösére emelkedett és a gyapjúmosástól a textilkészítésig már mindent el tudtak végezni a kerítésen belül. A termelés nagyrészt a második világháború alatt és utána is folyt, a hetvenes években itt készült a híres terliszter, a gyapjú és poliészter keverékéből létrehozott gyűrhetetlen szövet.

A területet 1990-ben privatizálták, a textilüzemet bezárták, mindenféle cégek vették ki a csarnokokat, kivéve az erőtelep üzemcsarnokát, ezt:

És ez az a hely, amibe feltételezem tilos belépni, ezen túl egészen biztosan életveszélyes, éppen ezért az értelmetlen behatolás helyett inkább nézzük meg a Városi Gorillák képein, hogy miként fest most belülről az egykor dicsőséges csarnok:

Igazi filmes közeg. Ha biztos távolból akarod szemlélni Budapest rohadófélben is különleges arcát, csekkold a Városi Gorillák oldalát.