Mai hirdetőnk az Aegon Angyal Pro. Az alkalmazás sok autósnak jöhet jól szorult helyzetben. Az alábbiakban bemutatjuk az alkalmazás alapvető funkcióit.

Az Aegon Angyal Pro egyértelmű szándéka, hogy segítsen az autósoknak, a lehető legtöbb információval. Több funkciót gyűjtöttek össze az apphoz a készítők, hogy egy helyen találjuk meg a közelben lévő parkolóházakat, benzinkutakat (és benzinárakat), lássuk a forgalmi adatokat vagy épp elindítsunk egy parkolást.

Az alkalmazás indításakor egy egyszerű menü fogad minket, amin a műszerfal különféle jelzéseit láthatjuk felsorolva (figyelem, nem ez az app legizgalmasabb része):

Ha az adott ikonra bökünk, az alkalmazás részletesen is elmagyarázza, mi is az a kézifék, meg az olajszint. A legtöbbünknek ez nem okoz problémát, de valakinek ez életmentő lehet. Ezek a valakik aztán egtudhatják, miért ég pirosan a Dzsinn-lámpa, és mit kell most tennie. Innen közvetlen telefonos elérést is betettek az Aegon ügyfélszolgálatára, ahol segítenek megszervezni a mentést - mégiscsak a biztosító alkalmazásáról van szó.

A menü megnyitásakor láthatjuk a további funkciókat:

A Parkolóházak menüpontban kábé tíz kilométeres körzetben mutatja meg a parkolási helyeket az app. A P betűkre kattintva azonnal láthatjuk, mi az adott helyen a tarifa, még egy ujjmozdulattal pedig indíthatunk egy navigációt az Apple Maps vagy a Google Maps programban az adott helyszínhez.

Az Utcai Parkolás menüpontban megadhatjuk az autónk típusát, rendszámát, a szolgáltatónkat. Az app automatikusan kitalálja a GPS adatok alapján, melyik parkoló körzetben vagyunk, és egy gombnyomással indíthatjuk a parkolást (a körzet ellenőrzése után, persze). Talán nem ez a legjobb megoldás a piacon, de azzal, hogy egy helyen van a többi funkcióval, fontos lesz. Ja, és a telefonok kis százalékánál ez néha kifagy, a készítők elmondása szerint már érkezik a javítás hozzá, ami orvosolja a problémát.

A Benzinkutak menüpontban a holtankoljak.hu adatai alapján láthatjuk egy térképen pofás logókkal megjelenítve a körülöttünk lévő kutakat. Szintén egy kattintással látszanak az adott helyen lévő benzin- vagy dízelárak. Na ez a kényelem az, ami miatt sokan letöltik és használják is majd az appot.

A Forgalom menüpont alatt pedig a Google Maps adatai alapján láthatjuk a főbb utak átjárhatóságát, itt semmivel sem látunk többet, mint egyébként a Menlo Park-iak saját programjában, leszámítva a magyar nyelvű magyarázatot. Mégis, mivel egy helyen találjuk a többi információval, könnyen elérhetővé teszi a szolgáltatást.

Az „Év Honlapja 2012" díj Mobil marketing alkalmazások kategóriájában az Aegon Biztosító autós alkalmazásának továbbfejlesztett verziója nyerte a különdíjat, idén pedig kapott egy nagyobb frissítés csomagot is az app. Ez egyrészt a látványt turbózta fel, másrészt új adatgyűjtő statisztikai háttérrendszer állt be mögé, a Laundry. Ez a fejlesztők saját terméke, lényege az adatgyűjtés, mobilon, egyszerűen. Gyorsan integrálható bármilyen alkalmazással, tetszőleges adatokat képes gyűjteni - nyilván a legalitás határain belül. Trendek követésére is alkalmas,valamint tetszőleges grafikonok összeállíthatóak vele. Sőt, valós időben is követhető, hogyan teljesít egy alkalmazás, akár térképen is.

Az alkalmazás iPhone-ra és Androidra készített verziója innen tölthető.

Az Aegon Angyal Pro az Appleblog hirdetője.

Amikor néhány éve a hamburgeres sorozatunk után elkezdtük megkeresni Budapest legfinomabb gyrosát, elég lesújtó képet mutatott a város: alig néhány értékelhető tétel akadt, a legjobbaknak mondott helyeket kóstoltuk végig, de ezek közül is több bukott meg a teszten, mint ahány átment rajta. Nagy nehezen összeraktuk a majdnem értékelhetetlen mezőny toplistáját (bár gyros-döner-vonalon a legszánalmasabb versenyzővel eddig Isztambulban találkoztam, nem akarok beszélni róla), és megállapítottuk azt is, hogy rendes görög kaját csak a városhatáron kívül kapsz.

Azóta sok minden történt, akadt olyan toplistát versenyző, amelyik már bezárt, és nyílt néhány értékelhető hely a Körút vonzáskörzetében is: nem kellett többé Pünkösfürdőig utaznod, ha jót akartál magadnak.

A fejlődésben komoly szerep jutott az újlipótvárosi Kyros Gyrosnak, ami már-már a versenyünket megnyerő Gyradiko-minőséget hozta el Budapest belvárosának. Fel is pörgött a biznisz, néhány hete lecserélték az apró kis éttermet egy nagyobbra, ahol már kényelmesebben el lehet férni, persze továbbra is van a házhozszállítás.

Ez a hír már önmagában elég lett volna ahhoz, hogy Újlipótváros rákerüljön Budapest gyrostérképére, de legyőzhetetlen központtá azért vált, mert néhány napja itt nyitotta meg második éttermét a Gyradiko is. Elhiszitek? Budapest két gyrosgodzillája egymástól alig két saroknyira üzemel!

Amellett, hogy ez szuper hír, sok szempontból elég bénán jött ki a lépés, hiszen fogalmam sincs, képes-e a környék két jó gyrosost eltartani, és ha nem, abból következik, hogy a mezőny két legjobbjából az egyik eltűnik, miközben annyi pocsék hely vidáman üzemelhet tovább. És igazságtalan is a többi városrésszel szemben, hogy nekünk már két szuper helyünk is van, a többi kerületben meg sokszor egy sem akad.

De lépjünk ezen túl és nézzük meg az éttermet. Az tisztán látszik, hogy a csapat nagyban gondolkozik, egy akkora helyet sikerült megszerezniük, ahová magyar Gault&Millau toplistájának első tíz helyezettje egyben beférne: ennyi asztalt szerintem utoljára az üzemi konyhák virágzásának idején lehetett Budapesten megtölteni.

De a Gyradiko nemcsak méretében próbál elszakadni a hagyományos gyrososoktól: van rendes étlap és pincér, aki akkor is az asztalhoz hozza az ételt, ha csak valami pitába csomagolt izét kérsz. Persze van itt más is bőven, érdemes megnézni a szerdai napi kínálatot, szép, rendben van:

Persze én gyrost kértem, úgyis arra vagytok kíváncsiak, majd hobbiból végigeszem a többit. Pitába csavarva 750 forint körül van, de én tálon rendeltem, úgy 1350. És így néz ki:

És nagyon szívesen írnám azt, hogy pont annyira finom, amennyire jól néz ki, és hogy új király van Budapesten, de azért ez nem teljesen igaz. Persze, a krumpli jobb, mint a legelterjedtebb fagyasztott vacak (bár szerintem ez is az). A paradicsom tényleg paradicsom. A hús fűszerezése, sütése messze az átlag felett. A tzatziki toronymagasan vezet a hazai piacon a Kyroséval együtt.

De: kicsit még finomodhat ez. Egyrészt minden túl olajos volt, a pitán, a húson, még a hagymán is annyi olaj volt, hogy az már túlzás. Aztán remek a hús fűszerezése, de mintha Pünkösdfürdőn jellegzetesebb lenne. Itt inkább volt száraz, mint jellegzetes (száraz és olajos egyszerre, yeah). A tzatziki volt az egyetlen, amibe tényleg lehetetlen volt belekötni.

Persze kontextusában kell vizsgálni a kérdést: az új Gyradiko nem a pesti mezőnyhöz képest mutatott fel gyerekbetegségeket, mert teljesen más dimenzióban mozog, sokkal jobb majdnem az összes szereplőnél. És az is látszik, hogy a hibák könnyen javíthatók, és akkor a Hegedűs Gyula utcai étterem is ott lesz egy vonalban a pünkösdfürdőivel, meg a Kyros-szal. De most sincs messze tőlük, úgyhogy ha nem találtátok még ki, hogy ma hol egyetek egy jót, bátran próbáljátok ki.

Estia Gyradiko

Budapest, Victor Hugo u. 35.,
0614008809
H-V: 9-23:00

Közeledik a jövő tavasz, egyre több helyen fognak bele felújítási munkákba, csaknem százmilliárd forintnyi projektpénzről derült ki, hogy éppen akkorra hoznak kézzelfogható eredményt.

Fontos, de nem feltétlenül a leglátványosabb beruházás a Kossuth tér régóta húzódó feltúrása és újraburkolása. Pontosabban a feltúrás maga látványos, az eredmény nem lesz az, hiszen itt alapvetően a Parlament látványa a legfontosabb, merész kiemelkedéseknek, figyelmet elterelő formáknak nincs helye a körülötte lévő téren. A magyar zászlót leszámítva, ami rohadt magas lesz.

Akit közelebbről is érdekel az átépítés, azoknak egy Flickr oldalt ajánlok. Remek fotókat találtok itt többféle témában. Van például csendélet az új térkőről:

Képek a megfelelő lófej kiválasztásáról az egyik újonnan készülő szoborhoz:

A régi Kossuth költöztetéséről, talán Esztergomba:

A faóriásokról (nekem egyébként így is tetszik, valójában a most készülő Tisza szoborcsoport központi alakját, Tisza Istvánt ábrázolja majd, ha felkerül az agyag is a szerkezetre):

Az árvízről is remek felvételek készültek a város átmeneti tavában:

Meg augusztus 20-án is készültek fotók:

Forrás: flickr.com

Az eclipse.chaser nevű felhasználó mögött Wachsler Tamás áll, a fideszes politikust 2011-ben bízták meg a Steindl Imre Program vezetésével - ez a Kossuth tér átalakítását vezető szervezet. Nem kimondottan vezetői feladat a tér és a munkálatok fotózása, inkább csak egy hobbi. Mégis örülünk neki, mert így mindannyian kapunk valami bepillantást a háttérben folyó munkákba. Ráadásul a képek is jók.

Nemrég én is jártam az átépítés területén, ahol akkor sok minden még nem látszott a gödrökön, kavicsokon és sáron kívül. Ennek ellenére volt pár részlet, ami megtetszett, például hogy az északi, süllyesztett látogatóközpont mellett le tudunk jutni a Duna-partra, ezenkívül megoldják majd a rakparton sétálók folyamatos haladását - ezt eddig életveszélyes mutatvánnyal tudtuk csak kivitelezni.

Jó lesz, hogy a déli oldalon a villamos az épületekhez simulva halad majd el, így nagyobb lesz maga a tér. Ez a rész ráadásul fás-bokros lesz, ami nemcsak tetszetős, de rendkívül hasznos is lehet azoknak, akik képesek elterelni a kormányőrök figyelmét.

Elbontották az évtizedek óta egyre csak gyűlő kábelkötegeket, amikhez senki nem mert nyúlni, mert nem tudták, pontosan mit látnak el árammal. Lekerültek a troli felső vezetékei is (eltérítették), a villamosé viszont marad.

Nyílt víztükör is lesz a téren, még ha nem is nagy. Olyan feladata nem lesz, mint az eredeti Kossuth téren a szökőkutaknak, amin keresztül beszívták a levegőt a Parlamentbe, hogy megtisztuljon és lehűljön. Most inkább közösségi funkciót kap, mellette kiülési, láblógatási lehetőséget terveznek.

Részletesebb leírást itt olvashattok. A folyamatosan feltöltött képeket meg érdemes figyelni.

Múlt héten nyílt meg a CBA Corso Gourmet, és elég sokan kértetek arra, hogy nézzük meg a helyet. Éppen ezért a napokban rászántam magam, eldugtam egy titkos kamerát a zsebembe (un. mobiltelefont) és végignéztem a boltot.

Amikor odaértem a Váci utcába, és ott álltam az üvegkalickával megerőszakolt régi épület homlokzatánál, eszembe jutott, hogy jártam én már itt. Már a CBA Gourmetnél, de akkor még csak egy tábla volt az egész, ami szerintem legalább öt éven keresztül hirdette, hogy itt majd az üzletlánc koronaékszere lesz. Biztos voltam benne, hogy nem lesz itt már semmi, aztán tessék, elkészült, itt van:

A valódi kérdés persze nem az, hogy milyen kívülről (azzal foglalkozzanak az építészblogok), hanem hogy ad-e valami újat a városnak a Corso Gourmet, vagy csak a megszokott termékeket csomagolják újra, puccos környezetben.

Tegyük gyorsan tisztába: a környezet közel sem annyira puccos, mint gondolnánk. Sok részre tagolódik az épület, és a nagyobb terek inkább lehangolóak, mint puccosak: a felületek túl világosak ahhoz, hogy intimek legyenek, de nem is eléggé minimalisták ahhoz, hogy elegáns benyomást tegyenek. Sötétebb anyagokkal, több fával csodákat lehetett volna művelni, és a polcok is túl nagy távolságra vannak egymástól ahhoz, hogy valami igazán hangulatos bevásárlótérről beszélhessünk.

Szerencsére vannak kisebb, leválasztott részek, amik már sokkal jobban sikerültek. A borospince például egy igazi pince, a hőmérséklet, a levegő súlya, minden stimmel, de tetszett a hús-, és sajtrész is, meg a többi kis sziget. Az üvegbúra alá rakott étterem aztán már megint nélkülöz mindenféle intimitást, a kuckószerűbb szendvicsező a földszinten barátságosabb.

Nézzük a termékeket: ahogy elnéztem, 90 százalékban ugyanazokat kapjuk itt, mint a legtöbb CBA-ban, csak vonzóbb tálalásban. Van viszont tíz százaléknyi extra, ami ugyan nem adja ki a Culinaris-teljes kínálatát, az Ázsia Bt-nek meg főleg megmarad tere, de ezek érdemben növelik a bolt értékét. Például ötféle görögdinnyét árulnak: minit, magnélkülit, sárgabelűt, feketehéjút és normált. Nemcsak Sopronit adnak, de Estrellát, Kilkenny-t és Guinesst is. Pezsgőből van Moët és Ca' Del Bosco. A sajtkínálatban sok a Tihany camembert és van néhány kevéssé fajsúlyos versenyző, de akad néhány jobb, külföldi tétel is. Ugyanez a helyzet a sonkákkal: van ugyan spanyol, meg olasz, de többnyire a magyar termékeket tolják. Nincs is ezzel semmi baj, ha a hazaiak vannak olyan jók, mint a nemzetköziek, és a CBA próbált is lecsapni a minőségibb termékekre. Van például etyeki szárított parasztsonka, elég karakteres az íze, igaz, nem is olcsóbb, mint a serrano: egyben tízezer egy kiló, szeletelve 14 ezer.

Kenyérből is akad tisztességesnek tűnő, bár a péksütemény-részlet minősége még mindig fényévekre van egy átlagos párizsi pékségétől, ahogy az ország lényegében összes boltjában, cégjelzéstől függetlenül, és ez elég lehangoló. Nem, ez tragédia.

Összességében viszont a CBA Corso egész jó kínálattal várja a vendégeit, és van egy versenyszám, amiben a teljes mezőnyre rávernek: a kiszolgálás minőségében. A hiperhez szokva már az is meglepő, hogy találkozunk egyáltalán élő alkalmazottal, de itt nem kell üresnek lennie az üzletnek ahhoz, hogy több eladó legyen bent, mint vevő. És mindenki nagyon jól öltözött és udvarias, a bejáratnál például rögtön ketten fogadnak, csak azért, hogy köszönjenek neked, és segítsenek kezelni a liftet, ha az étterembe mennél. Ez a férfi meg tényleg azt csinálja, amit először gondoltam, hogy csinál: egyenként törölgeti a lucullus paradicsomokat. Esküszöm!

Szóval ha a versenyszámokat külön-külön vizsgálva, kínálatban, dizájnban és minőségben nem is ad sokat a budapesti mezőnyhöz a Corso, ezek együtt már meggyőzőek, és ha odatesszük mellé a kiszolgálás minőségét, akkor végső soron egész jó, hogy megnyílt ez a hely. Annál az építést jelző táblánál mindenesetre százszor jobb.

Próbálom az estét torokfájás miatt végigsíró lányomra fogni, hogy nem tudom elkezdeni a kritikát. Kétóránként felkeltem, fáradt vagyok, nem forog az agyam, de igazából már tegnap, amikor a moziban ültem, tudtam, hogy ebből képtelenség lesz rendes cikket írni. Túl nagy, túlságosan fontos film a Mielőtt éjfélt üt az óra ahhoz, hogy néhány bekezdésben el lehessen intézni. Közben meg mégis ajánlani kéne, mert majdnem tökegyedül voltam a moziban, pedig igazából mindenkinek látnia kéne a filmet.

Oké, kezdjük azzal, hogy aki nem látta az 1995-ös Mielőtt felkel a napot, és a folytatását, a 2004-es Mielőtt lemegy a napot, az sürgősen pótolja a mulasztást, és utána olvassa tovább a cikket. Röviden: ezek külön-külön a filmtörténelem talán legjobb romantikus filmjei. Ha húszéves vagy, az első részt fogod hibátlannak találni, ha kicsit idősebb, a másodikat, a harmincas-negyvenes éveidben meg a harmadik ad választ a kérdéseidre. Ezek együtt viszont még annál is többet adnak, mint amennyit külön-külön: a közel húsz évet öregedő két karakter és kapcsolatuk olyan sokat mond el az életről és most már kicsit a halálról is, hogy az példa nélküli a mozi történetében.

Csak röviden: Jesse és Céline 1995-ben szeretnek egymásba és Budapestről Párizsba tartó vonaton. Jesse leszáll Bécsben, ráveszi Céline-t, hogy tartson vele, eltöltenek együtt egy minden giccstől és romantikus közhelytől mentes szerelmes estét, reggel elválnak, aztán egy félreértés miatt kilenc évig nem találkoznak.

Innen indul a második rész, amiben Jesse már házas, gyereke van, Céline küzd az egész világgal, másfél órán keresztül kerülik a témát, aztán a végén, amikor már nincs tovább, bevallják, hogy az eltelt kilenc évben csak egymásra tudtak gondolni.

Amikor 2004-ben megnéztem a második részt, elképzelni sem tudtam, hogyan lehetne harmadikat forgatni. Hiszen Jesse és Céline egymásra találtak, a romantikus történetek a happy enddel véget érnek, ami meg utána jön, a bevásárlás, a pelenka, a veszekedések, azt jobb nem bolygatni, az már tabu.

Erre pontosan 18 évvel az első, 9 évvel az második rész után befut a harmadik, és úgy teszi az egész sorozatot minden idők egyik legfontosabb romantikus történetévé, hogy a mozi leghangsúlyosabb része egy látszólag kilátástalan és feloldhatatlan veszekedés.

A sztorit hárman írták, a rendező Richard Linklater, és a két főszereplő, Julie Delpy és Ethan Hawke. És egyszer sem csaltak. Nincs a figurákban semmi, ami ne következne az eredeti, már 1995-ben hibátlanul megrajzolt karakterükből, vagy az azóta bekövetkezett eseményekből. Céline és Jesse azzá váltak, akikké válniuk kellett, nincs egy olyan mondatuk, reakciójuk sem, amit hiteltelennek éreznénk.

És emiatt a hiteles fejlődés miatt úgy mesélnek nekünk sokat a saját problémáinkról, hogy az életkörülményeik kicsit sem átlagosak. Tehetősek, sikeresek, a gyerekeik szépek és megvan a lehetőségük arra, hogy hat hetet együtt töltsenek el nyáron Görögországban. Ha egy átlagos amerikai család problémáit akarnák bemutatni, egy McDonald's-ban játszódna a film, ha meg magyarok készítették volna a mozit, Józsi és Cili egy fűtetlen házban üvöltözne egymással másfél órán át határban, aztán végül leszúrnák egymást szerelemféltésből.

De a felvázolt keret hiteles, és a jólét semennyire sem csökkenti a karakterek problémáit, hiszen azok nem a nélkülözésből, hanem az együttélésből következnek: ami történik a vásznon, az lényegében független attól, hogy mennyire sikeresek az életben.

Az csak arról szól, hogy mi történik a happy end után.

Amikor már nem kell egymásért küzdeni, és persze mégis, mert van a zsákban egy rakás sértettség, elnyomás, megcsalás, önfeláldozás és nagyon sok harag, még akkor is, ha a kapcsolat egy igazi nagy szerelemre épül, és még akkor is, ha az eltelt években a párnak mindent megadott az élet. A legfőbb üzenet az, hogy a problémákat nem lehet megúszni, ezért aztán a film sem finomkodik, hanem beleránt minket Céline és Jesse életének talán legdurvább veszekedésébe, és jó fél órán keresztül nem is ereszt onnan. De a vita annyira igazi és olyan sok benne a tartalom, az igazi kérdés (néhány igazi válasszal), hogy úgy érezzük magunkat a moziból kifelé jövet, mint néhány nagyon jól megírt, és nagyon őszinte könyv után szoktuk. És közben kiderül - és ezt ennyire könnyedén, szájbarágás nélkül talán még egyetlen film sem mesélte el - hogy az életre szóló szerelem nem az, amit a problémákon, veszekedéseken, monoton hétköznapi feladatokon és a gyűlölködésen kívül van, hanem ez mind maga az életre szóló szerelem, megúszhatatlanul.

A Mielőtt éjfélt üt az órát rengeteg moziban játsszák, válassz egyet, nézd meg, amíg még lehet.