Nemrég az Almárium bisztrót kiáltottam a legjobb ár-érték arányú ebédmenüztető étteremmé. Azóta rendszeresen jártam ide, és sosem csalódtam. Időnként szimplán nagyon jó, időnként emlékezetes három fogásokat kaptam 1850 forintért. A fenébe is, itt tanultam meg, mi is az az ételpornó:

Aztán egy nap lyukra futottam. Nem, nem az étellel volt baj. Az Almárium bezárt. Vége, konec, finito.

A weboldalukon találtam meg a magyarázatot, és az ígéretet egy új kezdésre:

Bizonyára észleltétek, hogy segítségetekkel ebéd időben tökéletes vendégkörrel és telítettséggel üzemelt a bisztrónk. A lokális problémák miatt azonban az általatok jól ismert gasztronómiánk minden igyekezetünk ellenére sem tudta az estékre becsalogatni az elvárt mennyiségű vendéget. Ez egy vendéglátó üzlet életében ebben a kiélezett gazdasági helyzetben sajnos nem tartható, ezért a Házzal teljes békében megállapodva döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk a helyszínt.

Több törzsvendégünk kérdezte már, „miért nem megyünk beljebb a városba?" ahol nagyobb plénum előtt tudjuk a magyar minőségi alapanyagokra épített gasztronómiánkat megmutatni. Kb 10 napja jött egy lehetőségünk – és következzen a jó hír:

A Horánszky utca Bródy Sándor utcához közelebb eső felén 100 fő leülésére alkalmas, gyönyörű belső udvarral, téli kerttel rendelkező már üzemelő üzletének üzemeltetésére kértek fel, ahol útnak indíthatjuk gasztronómiai törekvéseinket.

Én, mint visszajáró vendég tanúsíthatom, hogy ebédidőben sem pörgött annyira az étterem, mint kellett volna. A kellett volna alatt azt értem, hogy legalább a Hungáriáig is érhetett volna délben a sor, nem csodálkoztam volna. Ehhez képest délután háromig az átlag asztalfoglaltság úgy 60 százalék körül lehetett, amikor én ott jártam. Gondolom, hogy miután a környékbeli irodaházakból hazamentek az emberek, vacsorára gyakorlatilag üres lett az étterem.

Már akkor tudtam, hogy ez így nem tartható. Ehhez nem kell nagy jóstehetség, ebédmenükkel még akkor sem lehet a víz felett maradni, ha száz százalékon pörög a hely.

Nézzük meg a Laci!Konyha!-t. Ez az étterem ugyanazt jelentette Csabának, mint nekem az Almárium: ha társaságban előkerül az "olcsón jót" témakör, vagyis a gasztronómiai alkímia rejtélyei, Csaba arra esküdött, én meg erre. Aztán Mogyorósi Gábor elhagyta a Hegedűs Gyula utcát, és ha már lépett, nagyot lépett: meg sem állt a Bazilikáig. Aztán mégiscsak visszatért a nyilván sokkal (tarthatatlanul) gyérebb forgalmat hozó újlipótvárosi törzshelyre. Idén márciusban már Angelday írt megmentő jelleggel posztot innen, nyilván azért, mert az étteremnek szüksége volt rá. Mondjuk ki: kifejezetten megkérték.

Nem értettem akkor sem, és most sem vagyok hajlandó elfogadni ezt a jelenséget. Maradjunk most az Almáriumnál: kiváló ételeket adtak olyan áron, hogy nemcsak az előző posztban berajzolt kört tudta volna bevonzani a hely. Magához kellett volna szippantania a XIII., XIV., XV. kerületben dolgozókat, lakókat, akik 5-10 perc autózásra voltak a helyszíntől. Akik botrányos ebédmenüket esznek minden nap a külvárosi olajszagú étkezdékben, közel ennyiért. Oda kellett volna vonzania azokat, akik egy jó vacsorát akarnak enni, de nem akarják a belvárosig küzdeni magukat, fizetős parkolóhelyért hadakozva. Akik sétálni akarnak a Városligetben az evés előtt. Akik a Hungárián száguldva szívesen megállnak egy gyors, de emlékezetes kajálásra. Egy csomó olyan lehetőség, ami miatt más lehet a hely, mint amit ismerünk.

Nem sikerült. Most betelepülnek a Horánszky utcába, aminek ugyan nincs elsöprő forgalma, de legalább a Körúton belül van. Plusz lesz zene, koncertek, belső udvar, nagyobb tér, meg remélhetőleg több vendég. Akiknek viszont pont a Gizella utca volt ideális hely, azoknak ez csak egy újabb belvárosi célpont lesz, ami az egyik előnyét máris elvesztette.

Beszéltem az étteremvezetővel, aki elmondta, hogy bizakodóak az új helyet illetően. Itt már vannak turisták, és nem fogják sokkal emelni az ételek árát. Ami azért mégiscsak azt jelenti, hogy emelik. És ez nem az ő hibájuk, így jár, aki a belvárosba "kényszerül".

Pedig a Körúton kívül remek zarándokhelyeket lehetne kialakítani, olyan éttermeket, amikért megéri utazni. Vagy amik a belvárostól távolabb élők sok ezres csoportjait csalogatják magukhoz, mert olyan áron kínálnak gasztroélményt, ami még az itt tapasztalható alacsonyabb fizetési hajlandóság mellett is működhet. Az Almárium kész volt erre. Lehetett volna ugyanaz vizibivaly bélszínben, ami a Vári Cukrászda fagyiban. Lehettek volna délben sorok, meg mondhatták volna telefonban, hogy ha kíváncsi vagy az árakra öcsi, gyere ide személyesen, mint ahogy a mára már flegmává vált váriak teszik.

Sajnálom az Almáriumot. Szeptemberben persze megnézem majd az új helyet, ami jelenleg is épül, de nekem ez már csak egyike lesz a "belvárosi kedvenceknek". Legjobb esetben.

Szerdán 2800 kilométer megtétele után gurult be Budapestre Patrick Gentilhomme, aki június tizedikén indult Nantes-ból. A mutatvány önmagában is jelentős, de tegyük mellé, hogy Patrick 65 éves, és hogy mozgáskorlátozott, ezért kézzel tekerte végig ezt a 2800 kilométert. Ami természetesen nem a légvonalban, még csak nem is a főutak mentén mért távolságot jelenti, hiszen az csak kábé 1800 kilométer lenne, de Patrick szétnézett Európában, mielőtt befutott volna hozzánk. Az EuroVelo 6 bringatúton jött nagyrészt, ami egyébként a Fekete-tengernél ér véget, de ő inkább nálunk befejezte, Budapest úgyis olyan jó hely.

View Larger Map

A francia férfi 13 évvel ezelőtt, egy lovasbalesetben sérült meg annyira, hogy nem tudta használni többé a lábát. A Furiane (Haragos) névre hallgató kancából nem lett lókolbász, azóta is ott éldegél az istállóban, Patrick meg, némi érthető önsajnálatot követően úgy döntött, hogy kiszabadul a fogságból, és átteker Európán: kézzel.

Balesete óta karitatív célból több jótékonysági megmozduláson is részt vett. Már nyugdíjas katonaként, 2008-ban, Lourdes-ba lovagolt majd, majd speciális kerékpárjával a Mont-Saint-Michelre is feltekert. Minden esetben az a cél motiválta, hogy a mozgaskorlátozottak klubja több pénzhez jusson, így az jobb sportfelszerelést vehessen, mert ezek sokaknak megfizethetetlenek.

Aztán jött az ötlet: eltekerni Budapestig. 

Patrick nem egyedül jött, elkísérte felesége, Arlette is, aki az indulás előtt még nem volt meggyőződve arról, hogy bárkit is érdekel majd az erőfeszítésük, de mindketten úgy gondolták, hogy fontos, amit véghez visznek. A gyógyterápia 39 hónapja alatt ugyanis volt ideje Patricknak elmélkedni, remény és kétségbeesés között. "Láttam olyanokat, akik nagyon mélyponton voltak. Nem tudták elfogadni a helyzetüket és véget vetettek az életüknek. Nem szabad feladni, hiszen annyi szép dolog vár ránk lábak nélkül is" - mondta.

A férfi szerda óta van Budapesten.

Az egyik hosszúra nyúlt borozgatás után, hajnali egy-két óra magasságában a Paulay Ede utcában ücsörögtem egy autóban, várva a sofőrszolgálatra. Durva dolgok mentek el mellettem.

Mind angolul beszélt.

És mind nagyon-nagyon részeg volt.

Volt egy csapat zöld színű balett-táncos:

Egy pink Superman, rövidnadrágban:

Szakállas Batman (őt még korábban a Király utcában találtam):

Ugyanitt egy lány kérdezte meg tőlünk, hogy biznisz-e?

Volt még egy spártai tógában keménykedő, csaknem meztelen brit, meg még néhány olyan öltözet, amire már emlékezni sem merek. Értékelhető kép nem készült róla.

Az interneten nem találtam arra utaló jelet, hogy jelmezbál lett volna aznap.

És nem tudom elhessegetni magamtól a gondolatot, hogy ez így megy minden éjszaka a Paulay Edében és a Király utcában, hogy az valami különös dimenziókapu, csak még soha nem ültem ott egyhelyben egy órát, hogy láthassam a világunkba érkező furcsa lények hadát.

Ez nem egy túlbonyolított műfaj. Biztos vannak a fánkkészítésnek mesterei, de úgy általában már azzal is elégedettek lennénk, ha legalább egy Dunkin' Donuts lenne Budapesten (a fánkok McDonald's-a), de néhány éve az is bezárt. Mondjuk az egész térségben ez történt, kivonultak a csehektől, Romániából, Lengyelországból, de még Olaszországból is, úgy látszik, nem mindenhol néztek annyi rendőrös filmet, hogy az eltartson egy fánkokra specializálódó láncot.

De attól még lehetnének kisebb helyek, amik ebben utaznak.

És van is egy: néhány hónapja már működik, de mostanában költözött át Újlipótvárosba, így én is csak most futottam bele a The Donut Library-ba. A dizájn rendben van, bár nem túl feltűnő, én például elsétáltam mellette párszor úgy, hogy észre sem vettem. Mondjuk nem értem, hogy az emberméterű fánkfotó hogy nem szúrta ki a szemem:

Belülről is kellemes, csak egy klíma hiányzik a helyről, de nagyon:

Meg egy normális nyitva tartás, szerintem teljesen rossz nyomon jár az a fánkos hely, amelyik csak kilenckor nyit. Pont lemaradnak a reggeli őrületről. Cserébe legalább szombaton és vasárnap is nyitva vannak.

A kínálat viszont elég izmos, nézzétek csak a fotókat:

Van mindenféle csokis, töltött és töltetlen, lekváros, epres, karamellás, úgyhogy esélytelen egyetlen fánkkal kijönni. Még ha mást is terveztetek, akkor is többet vesztek a fánkokból, amik kábé 280 forintba kerülnek.

Én ezzel jöttem haza:

Ami kinyitva így fest:

Jók a fánkok. Ahogy a cikk elején is írtam, még nem találkoztam gourmet-fánkkal, szóval nem tudom, hol van ennek a műfajnak a csúcsa, de a Library hozza a Dunkin' szintjét. A fánk tésztája még este is friss és puha, a töltelékek jók, és bőven van bennük, a lekvár a teljesen elfogadható minőséget hozza, talán csak a porcukor túlságosan porszerű, egy leheletre elszáll.

Egyétek!

The Donut Library
Budapest, Pozsonyi út 22.
H-Sz: 9-19
V: 12-19

Ádámmal az Egy nap a városban blogon kívül egy rakás más projektben is benne vagyunk, én például az I love Balatonnál dolgozom: az elmúlt hónapokban a kollégáimmal felderítettünk minden jó helyszínt a Balaton körül, éttermeket, lángosokat, strandokat, hoteleket teszteltünk, majd megírtuk az élményeinket a portálon. Kábé úgy kell elképzelni, mint az Egy nap a városban blogot, csak Budapest helyett a Balaton volt a célpon. Viszont tök logikus elvárás volt, hogy mindezt az információt valamilyen mobilon értelmezhető formában is átadjuk nektek, ezért készítettük el az I love Balaton alkalmazást. iOS-re és Androidra is.

Mi a jó ebben? Hát az, hogy akárhol vagy a Balaton körül, ráböksz a Közelben menüpontra, és választ kapsz minden fontos kérdésedre. Hol van a legközelebbi jó étterem? Milyen programok vannak öt-tíz kilométeren belül? Vízisí, kalandpark, kiállítás, akármi szóba jöhet, de csak azokat ajánljuk, amiket kipróbáltunk, és amik jók voltak. Ha használod az alkalmazást, garantáltan jobb lesz a nyaralásod, mint amilyen nélküle lett volna. De megkapsz egy rakás hasznos infót is: hol van a közeledben játszótér, ATM, satöbbi. Ráböksz a kategóriára, elolvashatod a tesztünket, és a program el is navigál a helyszínre. Ezerszer jobb, mint valami lepukkant helyen anyázni azért, mert már megint átvertek a Balatonon. Főleg, hogy az elmúlt hónapok tesztjei alapján nyugodtan mondhatjuk: a tó tele van jobbnál-jobb helyekkel, néhány budapestivel is versenyképes étteremmel, kikapcsolódási lehetőséggel, olyan helyszínekkel, amikről még életedben nem hallottál. Csak győzz választani az ajánlataink közül.

Természetesen ingyenes az app, szóval megéri letölteni. Hogy igazán gyors legyen (és IGAZÁN gyors), a legfontosabb anyagokat az első indításkor letölti a program, ami kábé 50-70 megabájtos adatforgalmat jelent, ilyenkor érdemes valamilyen wifi-hálózaton lenni, ezután minden indításkor csak az új cikkeket húzza le, ami 1-2 megabájtos forgalmat jelent. És az semmi, főleg, hogy tényleg pokolian gyors az app, és hogy offline üzemmódban is tudod majd nézni.

Az egyik legnagyobb büszkeségünk, hogy az I love Balaton normálisan meg tudja különböztetni az északi és déli partot: ha az egyik oldalon vagy, többnyire nem ajánl a másik oldalról helyeket, kivéve, ha a nyugati, vagy keleti csücsökben nyaralsz, vagy rév közelében vagy, mert akkor releváns az infó. A rendszer még mindig nem száz százalékos, de sokkal jobb, mint a legtöbb hasonló próbálkozás az alkalmazásboltokból, azok ugyanis általában egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy melyik oldalon nyaralsz. Sokat szívtunk vele, és bár még nem hibátlan, elég büszkék vagyunk rá.

Arra kérlek titeket, töltsétek le az appot, próbáljátok ki, amikor a Balaton közelében jártok. Ha adtok rá néhány csillagot, annak külön örülünk, a hibajelentéseket meg szeretettel várom ide, mindent elolvasunk, mindent átnézünk, mindenre válaszolunk.

Android-felhasználóknak itt a link, iOS-felhasználóknak meg itt. Töltsétek, aztán várjuk ide a tapasztalataitokat.

Jó nyaralást!