Nemrég az Almárium bisztrót kiáltottam a legjobb ár-érték arányú ebédmenüztető étteremmé. Azóta rendszeresen jártam ide, és sosem csalódtam. Időnként szimplán nagyon jó, időnként emlékezetes három fogásokat kaptam 1850 forintért. A fenébe is, itt tanultam meg, mi is az az ételpornó:

Aztán egy nap lyukra futottam. Nem, nem az étellel volt baj. Az Almárium bezárt. Vége, konec, finito.

A weboldalukon találtam meg a magyarázatot, és az ígéretet egy új kezdésre:

Bizonyára észleltétek, hogy segítségetekkel ebéd időben tökéletes vendégkörrel és telítettséggel üzemelt a bisztrónk. A lokális problémák miatt azonban az általatok jól ismert gasztronómiánk minden igyekezetünk ellenére sem tudta az estékre becsalogatni az elvárt mennyiségű vendéget. Ez egy vendéglátó üzlet életében ebben a kiélezett gazdasági helyzetben sajnos nem tartható, ezért a Házzal teljes békében megállapodva döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk a helyszínt.

Több törzsvendégünk kérdezte már, „miért nem megyünk beljebb a városba?" ahol nagyobb plénum előtt tudjuk a magyar minőségi alapanyagokra épített gasztronómiánkat megmutatni. Kb 10 napja jött egy lehetőségünk – és következzen a jó hír:

A Horánszky utca Bródy Sándor utcához közelebb eső felén 100 fő leülésére alkalmas, gyönyörű belső udvarral, téli kerttel rendelkező már üzemelő üzletének üzemeltetésére kértek fel, ahol útnak indíthatjuk gasztronómiai törekvéseinket.

Én, mint visszajáró vendég tanúsíthatom, hogy ebédidőben sem pörgött annyira az étterem, mint kellett volna. A kellett volna alatt azt értem, hogy legalább a Hungáriáig is érhetett volna délben a sor, nem csodálkoztam volna. Ehhez képest délután háromig az átlag asztalfoglaltság úgy 60 százalék körül lehetett, amikor én ott jártam. Gondolom, hogy miután a környékbeli irodaházakból hazamentek az emberek, vacsorára gyakorlatilag üres lett az étterem.

Már akkor tudtam, hogy ez így nem tartható. Ehhez nem kell nagy jóstehetség, ebédmenükkel még akkor sem lehet a víz felett maradni, ha száz százalékon pörög a hely.

Nézzük meg a Laci!Konyha!-t. Ez az étterem ugyanazt jelentette Csabának, mint nekem az Almárium: ha társaságban előkerül az "olcsón jót" témakör, vagyis a gasztronómiai alkímia rejtélyei, Csaba arra esküdött, én meg erre. Aztán Mogyorósi Gábor elhagyta a Hegedűs Gyula utcát, és ha már lépett, nagyot lépett: meg sem állt a Bazilikáig. Aztán mégiscsak visszatért a nyilván sokkal (tarthatatlanul) gyérebb forgalmat hozó újlipótvárosi törzshelyre. Idén márciusban már Angelday írt megmentő jelleggel posztot innen, nyilván azért, mert az étteremnek szüksége volt rá. Mondjuk ki: kifejezetten megkérték.

Nem értettem akkor sem, és most sem vagyok hajlandó elfogadni ezt a jelenséget. Maradjunk most az Almáriumnál: kiváló ételeket adtak olyan áron, hogy nemcsak az előző posztban berajzolt kört tudta volna bevonzani a hely. Magához kellett volna szippantania a XIII., XIV., XV. kerületben dolgozókat, lakókat, akik 5-10 perc autózásra voltak a helyszíntől. Akik botrányos ebédmenüket esznek minden nap a külvárosi olajszagú étkezdékben, közel ennyiért. Oda kellett volna vonzania azokat, akik egy jó vacsorát akarnak enni, de nem akarják a belvárosig küzdeni magukat, fizetős parkolóhelyért hadakozva. Akik sétálni akarnak a Városligetben az evés előtt. Akik a Hungárián száguldva szívesen megállnak egy gyors, de emlékezetes kajálásra. Egy csomó olyan lehetőség, ami miatt más lehet a hely, mint amit ismerünk.

Nem sikerült. Most betelepülnek a Horánszky utcába, aminek ugyan nincs elsöprő forgalma, de legalább a Körúton belül van. Plusz lesz zene, koncertek, belső udvar, nagyobb tér, meg remélhetőleg több vendég. Akiknek viszont pont a Gizella utca volt ideális hely, azoknak ez csak egy újabb belvárosi célpont lesz, ami az egyik előnyét máris elvesztette.

Beszéltem az étteremvezetővel, aki elmondta, hogy bizakodóak az új helyet illetően. Itt már vannak turisták, és nem fogják sokkal emelni az ételek árát. Ami azért mégiscsak azt jelenti, hogy emelik. És ez nem az ő hibájuk, így jár, aki a belvárosba "kényszerül".

Pedig a Körúton kívül remek zarándokhelyeket lehetne kialakítani, olyan éttermeket, amikért megéri utazni. Vagy amik a belvárostól távolabb élők sok ezres csoportjait csalogatják magukhoz, mert olyan áron kínálnak gasztroélményt, ami még az itt tapasztalható alacsonyabb fizetési hajlandóság mellett is működhet. Az Almárium kész volt erre. Lehetett volna ugyanaz vizibivaly bélszínben, ami a Vári Cukrászda fagyiban. Lehettek volna délben sorok, meg mondhatták volna telefonban, hogy ha kíváncsi vagy az árakra öcsi, gyere ide személyesen, mint ahogy a mára már flegmává vált váriak teszik.

Sajnálom az Almáriumot. Szeptemberben persze megnézem majd az új helyet, ami jelenleg is épül, de nekem ez már csak egyike lesz a "belvárosi kedvenceknek". Legjobb esetben.