Na kérem, itt a pezsgős posztsorozatunk harmadik, befejező része. Az elsőben elmentünk egy olyan étterembe, ahol literszám fogy a tradicionális pezsgő, ahol a konyha profi abban, milyen étellel érdemes párosítani. Aztán megnéztük, hogy működik az ital kaja nélkül: kiderült, hogy akkor érdemes leginkább pezsgőt inni, amikor szar kedvünk van, fel akarjuk dobni a napot. Meg hogy nagy izgalmak vannak Champagne-ban, a pohárból időnként elég különös aromák ugranak ki.

Most pedig jön a sokkteszt. Megnéztük, hogyan illik egy jó pezsgő az utcai kajákhoz.

Annyira utcai kajákat kerestünk, hogy meg sem álltunk a Szent István térig, hiszen ott egy egész bódésor füstölög, mindenféle ételt árulnak, amikhez egyébként eszedbe nem jutna pezsgőt inni. Igen, a téli pezsgőpiknik ilyenkor, decemberben nem olyan kellemes, mint a nyári mezítlábas melegben, de egy előnye azért van: nem melegszik fel a pezsgőd.

Az ötlet egyébként ezt leszámítva nem is annyira elmebeteg.

A pezsgőkhöz párosítható ételek listája ugyanis egyáltalán nem szűkíthető le a halra, kaviárra, élesztős tésztákra, salátákra. Igen, ezekkel szuper eredményeket lehet elérni, de ki hitte volna, hogy a barbeque szósszal is jóban tud lenni egy pezsgő? Pedig így van, sőt olvashatunk még furább dolgokat is mondjuk a Winefolly.com-on. Taco, barbeque-s csirkés szendvics, dijoni mustáros corndog (mondjuk hogy sült hotdog, nálunk gyorskajában a Pirog Da virslis pirogra áll hozzá a legközelebb), chili, tavaszi tekercs édes-savanyú szósszal és hasonlók is simán kipróbálhatóak, és ha a megfelelő pezsgőt választjuk melléjük, az étel és az ital találkozása a szájban egy harmadik élményt robbant.

Mivel a kísérletezésünket a Kreinbacher támogatta, ezért mi egy Kreinbacher Prestige Brut-tel vágtunk neki a vásárnak, hogy megnézzük, lesz-e harmadik élmény a szájban, ha találkozik étel és ital. Vagy legalább két tisztességes. Van ugyanis, hogy a falat tönkrevágja a korty ízét vagy fordítva. Akár úgy is, ha egyébként semmi bajuk külön-külön.
A kóstolásnál elkísért Bea, a Poppmood bloggere, aki elmagyarázta, hogy is van ez:

“A kísérletezés a legjobb út a felfedezésekhez, de ha mégis biztosra akarsz menni, azért van pár biztos támpont. Ilyenek a citrommal tálalt, vagy citrusos ételek, élen a halakkal és tenger gyümölcseivel, hiszen a pezsgőben szinte mindig ott a citrusosság és az ezzel járó intenzív savak. A sós íz szintén irányadó, mert ez az alapíz gyakran a pezsgőben, champagne-okban is megjelenik. A szakma ezt hívja mineralitásnak, a talajjal, mint terroir jeggyel függ össze; ezért ismered fel vakon is a mádi furmintokat, vagy a nagy somlói borokat.

Ha gyümölcsöket fedezel fel a buborékok mellett, például az imádott ananászt vagy barackot, almát, akkor máris ott az ötlet, milyen desszerttel próbáld ki. A rosék pedig kiáltanak az eperért, málnáért. És ha nehéz, zsíros az étel, akkor egész biztos, hogy egy jó pezsgő savainak örülni fogsz, ahogy „áttörnek” ezen a zsírosságon. Nem véletlen, hogy a nagy klasszikus bécsi szeletet zöld veltelinivel kell inni, ugyanezen az elven. Ha pedig a buborékok érzésére akarsz rásegíteni, egy hasonlóan bizsergető fűszerezés, extrém esetben még a robbanócukor is ott lehet a kelléktárakban. Nem vicc, Győrffy Árpád és Csizmazia László séfek tesztelték.“

Lazac Placc: Sült lazac, majonézes hagymás krumplisalátával. A tetejére kaptam még valami gyümölcsös, édes öntetet is.

Itt érezhető igazán, mennyire jól működik együtt a pezsgő bármilyen hallal, milyen új ízeket hoznak létre együtt, és mégis, mennyire szét lehet csapni az összképet a rosszul megválasztott körettel. Sem a gyümölcsös feltéttel, sem a majonézzel, sem a hagymával nem passzolt a pezsgő - ahogy számítani lehetett rá -, akárhogy forgattam is őket. Kikapartam a halat, a többit inkább meghagytam.

Tészta Feszítő Kisiparos: lángos

Megállíthatatlanul jön a karácsony, és ilyenkor mindenki valami különlegeset próbál rakni az asztalra, nálunk például gyerekkoromban mindig avokádós ráksaláta volt a menü, pedig egy átlagos hétköznap azért nem lazacba tekerve rimánkodtam a bresse-i csirkéért.

Karácsonykor viszont mindenki kísérletezőbb kedvű, meg többi idő is jut a különleges ételek elkészítésére, az import alapanyagok kipróbálására, és most nem a kínai fokhagymára gondoltam, hanem ilyen minőségi izékre.

Ebből a felismerésből kiindulva összeállítottuk nektek a kedvenc bevásárlóhelyeinket, ahol spéci sonkákat, szószokat, sajtokat, tengeri lényeket tudtok vásárolni kockázatmentesen az ünnepekre. Vigyázat, gasztrotúladagolás következik, ABC-sorrendben, az összeállítás végén egy térképpel, hogy könnyebben találjátok meg a hozzátok legközelebbi boltot.

Andalgo Deli:

Apró kis boltocska a belvárosban, viszont amilyen kicsi, annyira tele van jobbnál-jobb alapanyagokkal. Családi vállalkozás, de annyira, hogy a beszállító is családtag, meg az üzemeltető is, meg az összes dolgozó is. Apák, anyák, unokahúgok melóznak egy helyen és hordanak össze mindent, amit Spanyolországban találnak, és ami szerintük megüti a mércét: olyan pástétomok vannak náluk, amilyet máshol nem találsz, felvágottakban és sajtokban is erősek, de akkor se jönnek zavarba, ha különleges söröket kérsz tőlük. Jó hangulat, a hely méreteihez képest izmos választék és teljesen elfogadható árak.

Ázsia Bt.

A vásárcsarnok mellett található ez a csoda, ahol minden van. Komolyan. Szinte képtelenség olyan különleges receptet előásnod a netről, amihez ne lennének meg az alapanyagok az Ázsia Bt.-ben. Ez nem a friss felvágottak és sajtok üzlete, de ha ha szakét, mirint, spéci szójaszószokat, igazi mogyorókrémet, sambal oeleket, ritka tésztákat, szóval olyasmit keresel, ami egy szabvány thai-, vagy kameruni recept elkészítéséhez kell, rájuk van szükséged. Külön jó hír, hogy majdnem mindenből van többféle minőség és kiszerelés, szóval nem kell feltétlenül egy litert venned valamiből, amiből évente csak egy evőkanálnyit használsz.

Culinaris

Ez a cég már egy monolit, szinte mindenki hallott már róla, szinte mindenki volt egyben a három üzletből. Régebben elterjedt volt az a nézet, hogy a Culinaris csak Budapesten tud menő lenni, mert egyébként az osztrák határon átkelve az első utunkba kerülő élelmiszerboltban megkapjuk ugyanezt a minőséget, féláron, ami azért csak részben igaz, szóval egyáltalán nem. Ausztriában ugyan tényleg senki sem csodálkozna rá a Culinaris kínálatára, de csak azért, mert ott több hasonló delikáteszbolt van, és a kínálat legnagyobb része a szomszédainknál sem érhető el bármelyik út menti üzletben. És bár az árak eleinte tényleg nagyon magasak voltak, ma már nem feltétlenül kerül többe egy sajt, egy serrano vagy egy chorizo, mint Ausztriában, vagy akár Portugáliában, vagy ha mégis, még mindig egyszerűbb a Culinarisba benézni, mint 500 kilométert utazni egy bevásárlásért. Van majdnem mindenük a spéci felvágottaktól a különleges szószokon és a jó zöldségeken át a ritka üdítőkig, ahol megjelennek, ott le is tarolják a piacot.

Fromage

Apró kis bolt a Pozsonyi úton, főleg azoknak a szélsőségesen újlipótvárosiaknak, akik nem akarnak tíz percet sétálni a Culinarisig, mert kábé annyi választja el a két üzletet egymástól. De a Fromage őrületes előnyben van, ha hirtelen kell egy kis gruyere sajt a nagypolgári ebédhez, vagy AZONNAL kell némi ardenne-i füstölt sonka. Mert alapvetően ezek vannak itt: sonkák, sajtok, szószok, bogyók, nagyon hasonló a felépítés, mint a Culinarisban, csak a választék kisebb értelemszerűen. De kéznél van.

Deli

Apró kis bolt a Hajós utca 12-ben, de a legszükségesebbeket innen is be tudod szerezni. Remek krémek, Marmorstein péksütemények, incl. bejgli, minőségi szaloncukrok, üdítőritkaságok, különleges felvágottak és sajtok, meg hasonlók vannak az üzletben. Mindent meg tudsz venni, amire hirtelen szükséged lehet, feltéve, hogy nem halakat vagy érlelt húsokat keresel, és ha valakinek elfelejtették karácsonyra ajándékot venni, néhány különleges teával javíthatsz a helyzeten.

Hegyvidék központ

A gasztropláza, ahol minden megvan. Amikor először jártunk itt, majdnem észre sem vettük, hogy milyen értékes kajaközpontba botlottunk, aztán jobban körülnéztünk, és kiderült, hogy ide költözött az ország egyik legjobb hentese, Józsi, akitől olyan érlelt marhákat tudsz vásárolni, hogy a csúcséttermeket verő otthon elkészített steak adja a másikat. Van nála igazi borjú, hasonlóan szép húsba alig van esélyed máshol belefutni Budapesten, de ha épp disznótorossal akarod meglepni a külföldi vendégeket, akkor is érdemes nála próbálkoznod. Aztán: itt a Delizia Gourmet & More, ami lényegében egy Culinaris, még jobb krémekkel és időnként még magasabb árakkal, de a lényeg: egy csúcsminőségű élelmiszerboltról van szó, ahol minden kiegészítőt megkapsz a főzéshez. És itt van a Vörös Homár is, ahol friss rákokat, halakat, polipokat lehet vásárolni, óriási a választék és az árak megfelelnek az ebben a mezőnyben átlagosnak. A Hegyvidék központ pont ezért jó: egy helyen megkapsz mindent, ami a karácsonyi szupermenühöz kell.

Amikor a Zing Király utcai megnyitóján jártunk, akkor mondta a hely egyik tulajdonosa, Eszti, aki egyébként vagy húsz éve a barátunk, hogy készülnek még valamivel az idén. Egy sátánian zseniális, ördögien világhódító tervvel, amiről akkor még csak suttogva annyit mert mondani, hogy

Ka-ra-ván.

Na ez a Karaván nyílt meg tegnap nem hivatalosan a Kazinczy utcában, de mától már simán látogatható Budapest új őrülete.

A koncepció a Zingtől indult: ez volt a város egyik első minőségi burgere, amit egy food truckból, vagyis mozgó teherautóból árultak (a legelsők viszont ők voltak). Azóta már három kocsi járja az országot, akkora a siker, amin néhányan úgy felbuzdultak, hogy kitalálták: keresnek néhány társat, közösen berendezik a Szimplakert melletti foghíjtelket, és megnyitják a Karavánt. És persze meghívták a Zinget is.

Ennyi. Van bent egy rakás teherautó és mindegyik másféle gyors ételt árul. És mindegyiket végigettem!

Apró technikai részlet, hogy ez időnként elég komoly akadályba ütközött, a nem hivatalos nyitás ugyanis azt jelentette, hogy csak barátokat vártak tegnapra, de engem egyedül Eszti ismert, a Zing viszont még nem állt be, csak januárban jön ide az autójuk. A többiek éppen ezért gyanakodva méregettek, amikor kértem tőlük valamit, és a fizetés is csak nehézkesen ment a legtöbb helyen, mert ilyesmire tegnap még nem voltak felkészülve.

Azért valahogy megoldottuk.

Elsőként a Paneer&Cheese-re csaptunk le, ez Sváby András projektre, és a nevében kábé benne is van, hogy miről szól: fognak néhány sajtot, aztán kirántják őket. A végeredmény meglepően jó, a sok sült ipari hulladék után nem is gondolnád, hogy mennyi lehetőség van a műfajban. De ha rendes ementálit, cheddart, mozarellát vagy valami hasonlót sütsz ki, akkor egészen új dimenziót kap a rántott sajt, és így nézve nem is olyan vészes ár 1200 forint egy ilyen dobozért:

Oké, valójában többet fizetsz, mert a spéci szószok még további 100-150 forintos kiadást jelentenek, a rizs, sült krumpli meg 380, de értitek, miről beszélek.

Van egyébként melegszendvicsük is 680-ért, ezekre 220 a spéci feltét, például a szárított paradicsom, viszont a végeredmény egy ekkora szörny:

A következő blokk a Lángos Máshogy volt, itt alapvetően az a koncepció, hogy a tészta csak az alap, és a hozzávalók adják a lényeget. A lángos tényleg nem túl nagy, viszont se nem zsíros, se nem száraz, még ha nem is érhet az ország legjobb lángosának, a széplakinak a nyomába. De a feltétek tényleg ötletesek, a fokhagymás izétől a lilahagymás izéig van minden, kérhetsz töltött verziót, amibe bolognai ragút vagy kolbászt pakolnak, én viszont ezt a juhtúrós-rukkolás-sajtos összeállítást kértem hétszázért (négyszáz az alap, minden feltét egy százas), ami tényleg nagyon jó volt:

Tovább! Belezabáltam gimnáziumi barátom, Dávid tányérjába, ő sajtos kolbászt kért a currywurstosoktól (utóbbi Berlin egyik kedvenc étele, curry-s kolbász, valami rettenetes, aki nem hiszi, a Karavánban megkóstolhatja), ez szintén egy remek fogás, jó az alapanyag, jól van megsütve, csak 1250-ért nem olyan olcsó, főleg, hogy sült krumplival már 1800 a menü.

Ettem még crepe-et, amire rámondanád, hogy palacsinta, én is azt mondtam, de kijavítottak, hogy ez crepe, ami ugye kevesebb olajat jelent, és igazán jó szószokat. Én a sonkás-sajtos-paradicsomszószost kóstoltam, ami tényleg izgalmas darab, de az árát nem tudom, mert tegnap még nem fogalmuk se volt, mennyibe fog kerülni, így fizetni se engedtek (szerintem ismerősnek néztek).

Végül kértem egy mangalicás burgert, ami a sok hagymával és a ciabattával együtt szintén kiváló jó darab, laktató is, ha nem lett volna finom, akár hányni is tudtam volna ekkora zabálás után, de erre végül nem került sor. A hús egy ősmasszívum, nagy, szaftos, és bizonyítja, hogy egy sertésnek is lehet keresnivalója egy hamgurgerben, a ciabattáról régóta mondjuk, hogy van helye a műfajban, a kicsit füstölt íz meg tök jól harmonizál a sülő hús tetejére locsolt paradicsomszósszal. 1800 forint az ára a hamburgernek, ami viszont elég komoly konkurenciát kap, amikor januárban beáll mellé a Zing.

És hát ennyi: van még egy italos hely, és egy tésztás, ami tegnap nem volt nyitva, ennek egyébként őszintén örülök, mert egészen biztosan a vomitóriumban végeztem volna. A Karaván igazi streetfood központ néhány igazán remek és elég változatos kajával, jobbat el se tudnék képzelni a bulinegyedbe, és ne felejtsük el, hogy az utcában, a közelben már eleve van egy rakás remek hely.

Mától elvileg már látogatható, péntektől viszont már gyakorlatilag is.

Disclaimer: az Egy nap a városban blog hagyományőrző módon bejelentés nélkül érkezett a standokhoz és fizetett az ételekért, kivéve azokért, amiket haveroktól kunyerált és a crepe-ért, amiért nem tudott. Amikor más a protokol, azt mindig jelezzük az írásainkban.

A Kávékorzó.hu adott át nemrég díjakat kávézóknak, baristáknak, pörkölőknek. Igen, ott tartunk, hogy Magyarországon van “legjobb 5” pörkölő, ami önmagában mutatja a hazai kávés világ fejlődését.

A legjobb 10 kávézó között viszont láttam egy nevet, ami számomra ismeretlen volt (na jó, volt ott több is, de ez volt a legérdekesebb). Cafe Memories. Mexikói út 70. Google Maps-ba bemásoltam, ezt dobta a gép:

Hűűűűha. Csalogató kis kávézó, mi? Na várj, lehet hogy a másik oldalon:

Nem, itt nincs semmi. Aztán persze rájöttem, miről lehet szó. A Mexikói úti metrómegálló és buszvégállomás is ezen a címen van. Ott bizony megtaláltam a helyet, a P+R parkoló és a buszok között valahol félúton, a lepukkant pavilonsoron.

Ott van bent egy mosolygós fiatal srác és hölgy fogad, a polcon sorakoznak a Monterosa és más gyártók tasakjai. Egyébként a Monterosa - annak ellenére, amit a neve hallatán gondolnánk - szintén magyar családi vállalkozás, dédapja hagyományát elevenítette fel Judit. De róluk bővebben majd máskor.

Ha azt állítjátok, láttatok már igazán cuki pékséget, de még nem voltatok a Brótban, akkor nem láttatok.

Először is a Villa Bagatelle-t kell megtalálni, ezt a gyönyörűen felújított budai villát:

A földszinten megtaláljuk a Brót pékséget, ami olyan, mint egy ékszerdoboz, kenyerekkel és péksüteményekkel.