Atilla és Fanni nemrég tértek haza Svájcból, és mivel Atilla építészettel foglalkozik, pillanatok alatt eldöntötték, hogy vásárolnak befektetési céllal egy ingatlant és azt úgy berendezik, hogy kettő lesz belőle.

Nem viccelek: volt egy közepes méretű, leromlott állapotú lakás a Dob utcában:

Aztán addig játszottak a falakkal, amíg két kisebb, de jól használható, szeparált tér lett belőle. Ez azért jó, mert egyszerre két albérlőnek is ki lehet adni a lakást, a nehézséget viszont az okozta, hogy az eleve nem nagy, ötvenvalahány négyzetméteres térbe két konyhát, két fürdőt, két nappalit és két hálót kellett bezsúfolni.

Innen szép.

Fanninak és Attilának azonban sikerült. A lakásnak egy közös bejárata van, szemben vele a beépített szekrény, ami találkozási pont is lehet a lakóknak, és az összes gépészet is itt kapott helyet, ezeken osztozik a két lakás, mert ha bojlerből, mosógépből, vasalóból, vasalódeszkából, porszívóból, szárítóból, felmosóból és létrából is kettőt vettek volna, hamar elfogyott volna a tér. Meg értelme se lett volna, mert a vasalás például nem egy egész napos tevékenység.

A két lakás hangulata hasonló, az elrendezés azonban különbözik. A balra nyílónak kisebb az alapterülete:

A jobboldali valamivel nagyobb, és ennek még galériája is van:

Ahogy írtam, a hangulat tök hasonló, sztenderd ikeás bútorokkal rendezték be a lakást, amivel nincs egyébként semmi baj, főleg, hogy a textíliákkal, szőnyegekkel, tapétákkal sikerült egyedi hangulatot kialakítani. Vagyis otthonosat.

Egyik lakás sem tűnik kicsinek, vagy kényelmetlennek, függetlenül attól, hogy ezek elfelezett otthonok, ráadásul funkcionálisak is, egyedül talán a fürdő tűnik egy kicsit szűkösnek, de egy, maximum két embernek azért bőven elég a tér. A zuhanyzó akár egyszerre kettőnek is.

A lakás 13,5 millióba került, a felújítás tokkal-vonóval mindkét lakrészre bútorokkal, eszközökkel együtt 7 millióba.

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. Atillát is.

Ebben a kevésbé pörgős, vagy túlizgulós időszakban, a nagy karácsonyi zabálások után nem fogunk titeket sem kajaposzttal, sem valami hihetetlen újdonsággal stresszelni, inkább békésebb vizekre evezve megmutatjuk nektek, hogy Kaliforniából nézve mi az igazán érdekes Budapestben.

A háttér: az Apple néhány éve létrehozta saját térképszolgáltatását, aminek a legnagyobb újdonsága a valódi 3D-s nézet volt: megnézed a városokat felülről, akár utcaszintig is süllyedhetsz, hihetetlenül jó minőségű térhatású képet kapsz az épületekről, amik közt szabadon pöröghetsz, foroghatsz, zoomolhatsz, garázdálkodhatsz.

A technikai részletekkel nem untatnálak titeket, de azért röviden mégis: a svédektől vették meg a hadiiparhoz fejlesztett technológiát, ami úgy alakítja ki a 3D-s nézetet, hogy egy repülő végigszáguldozott néhányszor a város fölött, lézerekkel, fényképezőkkel meg mindenféle spéci érzékelőkkel letapogatta a környezetet, és ebből a hihetetlen adatmennyiségből összeállították a város pontos képét. Eredetileg arra fejlesztették, hogy a pilóták valós környezetben tudjanak gyakorolni a Gripen-szimulátorban - a gépről, a gyárról és a pilóták kiképzéséről most pénteken vetít egy dokumentumfilmet a Discovery Channel, amiben pofátlanul én vagyok az egyik műsorvezető:

Az Apple viszont békésebb célokra használja a technológiát, arra, hogy megmutassa a városokat úgy, ahogy sosem láttad őket.

Na és a lényeg: első körben csak egy rakás amerikai és néhány kiváltságos európai város került bele a térképbe, és ezeknek a köre elég nehézkesen és lassan nőtt, de másfél hete váratlanul felbukkant benne Budapest is: hivatalosan be sem jelentették, és a környékről egyetlen más város se jutott be az elitklubba, Bécs, Pozsony, Prága például továbbra is tök lapos, Budapest viszont testet nyert és őrült jól néz ki fentről. Ilyen szépségeket látsz:

A repülő valószínűleg nyáron röpködött felettünk, mert még bőven készül a Madách tér vagy a Várkert Bazár - :)))) -, de a legjobb, hogy a város neve melletti gombra bökve a program virtuális túrán mutatja meg a város nevezetességeit madártávlatból: Kaliforniából nézve ezek a legszebb látványosságok, amiket most már egyetlen gombnyomással megnézhet néhány százmillió iOS és OS X felhasználó (kapcsoljatok hd-nézetre, úgy az igazi):

Fantasztikus bejglievést, cukortúladagolást és a családdal töltött boldog karácsonyt mindenkinek. Mi is visszavonulunk most kicsit, miután az év minden napján azon dolgoztunk, hogy megtaláljuk nektek a legjobb helyeket Budapesten, pénzt, időt és lyukra futásokat nem kímélve.

A két ünnep között persze lesznek még posztok, lélekben viszont már mi is várjuk a következő év izgalmait.

Lesznek ugyanis meglepetéseink, nem is egy. De erre majd januárban visszatérünk, addig is:

Boldog karácsonyt!

Egészen szürreális élmény volt eljutni a Barát utcai lakásig, mert a Barát utcán kellett végigsétálni.

Mutatom műholdon, hol van:

Azt is, hogy mi van hozzá közel:

És végül, így néz ki:

Mintha Újlipótvárosban sétálgatnál, vagy egy hangulatos vidéki kisvárosban, olyan szép, békés, a környezetétől mindenben különböző utca ez kalapossal, retró cukrászdával, hogy ott állsz a közepén, és aki azt állítja, hogy három percre vagy a Blahától, azt felpofozod:

Ez az új kedvenc utcám Budapesten, egyszer visszamegyek nappal is, hátha úgy lelepleződik a csalás, és kiderül, hogy csak valami spéci fényjátéktól ilyen meghitt az utca (egyeztettem a szakértőmmel: nem derül ki).

A lakás az építészcsaládba beleszületett Kajdócsi Eszteré, aki évekkel ezelőtt újította fel ezt a lakást úgy, hogy lényegében a földig rombolt benne mindent:

Hogy néhány évvel később is így tudjon neki örülni a vőlegényével:

Áthelyezte az ajtókat, falakat, szobákat, eltakarta a mérőórákat és körbejárható szekrényrendszert alakított ki a kéménycső körül. A lakás nagyon szellős lett, ajtók csak a bejáraton, a vécén és a fürdőn vannak, na de milyenek:

A földtől plafonig érő falapok fantasztikusan jók, ezek voltak a kedvenceim a lakásban, a fürdőszobára vágott átlátszatlan ablak miatt, amin napközben akadálytalanul hatol át a nappaliból érkező természetes fény, meg kimondottan irigy voltam:

A lakásban van egy rakás jó ötlet, például, hogy mindenhol ugyanaz a fa burkolat köszön vissza:

A nappali falából kialakított, spéci burkolatú izé, ami egyben a fényt is szolgáltatja este (nincs csillár):

Vagy a teraszra kialakított, felhajtható kis ülőke-asztal-kombó, ami pont elég egy kétszemélyes reggelihez, de pillanatok alatt eltüntethető, ha nincs rá szükség:

Szerethető, jó arányú lakás ez egy különleges utcában.

A fotókat Gács Tamás készítette.

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. 

Van egy eldugott, ultrabrutálcuki hely a Tabán tövében, az Alexandriai Szent Katalin templom bejáratától kábé tíz lépésre. Ahol általában a kocsma szokott lenni, csak itt a sör-feles helyett süti-kávé kombót kérnek az emberek. Ez az Asztalka.

Már kintről meg kell zabálni, pedig még be sem léptél az ajtón. Odabent úgy érzed magad, mintha a nagymamádhoz mentél volna haza, amennyiben a nagymamádnak van társalkodószobája meg egy rakat teáskészlete.

Ide beülsz, és teljesen átitat ez a hangulat. Viszel magaddal valakit, akivel halkan beszélgetsz mondjuk a mézeskalács-készítés rejtelmeiről, vagy előhozod a “tudomány jelenlegi állása szerint hogy teremtette Isten a világot?” topikot, és aznap már tutira nem csekkolod a Facebook státusod. De jöhetsz egyedül is, levehetsz egy könyvet a polcról, és olvasgathatsz. Arrébb teszed a babákat, lehuppansz a fotelbe, és szürcsölsz valami meleget.

A sütik nagyon jók egyébként, zseniális a máktorta citromhabbal, de a visszafogott toszkán csokitorta is remek, bár én jobban szeretem, ha a kakaó karcol. Itt inkább simogat.