Valójában fogalom nélkül érkeztem a Hegyvidék Központba, Budapest elitplázájába. Nem tudtam, mit találok majd bent, de valójában azt sem, hogy mit keresek ott egyáltalán. A plázák nem nagyon passzolnak a blog profiljába, és amikor átszaladtam az aprócska épület három emeletén, még mindig úgy éreztem, hogy ebből nem lesz poszt.
Ok, a hely rendben van. A garázsban szélesek a parkolóhelyek, odabent jók a burkolati elemek, ízléses a berendezés, szép a mosdó (bár néhány majom máris összetagelte a falat), vannak dizájnbútorok és van egy hatalmas lentikuláris műalkotás is, ami egyrészt térhatású, másrészt akárhonnan nézem, mindig mást mutat.
De a boltok közel fele még meg sem nyitott, a másik felük meg a harmadik szintet majdnem teljesen elfoglaló OTP. Épp indultam volna haza, amikor észrevettem a sarokban, az OTP mellett a La Praline-t, a mindenféle francia érdességre és főként macarone-ra gyúró cukrászdát, és elkezdődött az őrület. A hely mellett ugyanis nem csak a szép, mosolygós eladók szólnak, hanem a csodálatos macarone-jaik is, amik egyrészt méregdrágák, hiszen háromszáz forintba kerül belőlük egy darab, másrészt zseniális az ízük, világszínvonal mindegyik.
Vettem is magamnak négyet otthonra (apró doboz, 1200 forint!), aztán elindultam a garázs felé, de az első szinten feltűnt még valami: a Szervusz bisztró, ami az emeletre tartva teljesen elkerülte a figyelmem, és aminek olyan szép és egyszerű a koncepciója, hogy muszáj volt benéznem. Árulnak péksüteményt is, méghozzá elég jót (majdnem igazi baguette-et), meg kétféle ételt. "Sietsz" ételt, ami főként ötletes szendvicseket, salátákat takar, és "Ráérsz"-fogásokat, amik meg leginkább meleg kaják, változatos alapanyagokból.
Beszélgetni kezdek az üzemeltetőkkel, elmondom, hogy miért vagyok itt, kunyerálok tőlük egy kis céklakrémlevest, hogy megtudjam, hogyan főznek és közben kiderül az is, hogy minden étel a szemünk előtt készül. Meg hogy az alapanyagok annyira frissek, hogy azokat sokszor csak elkészítés előtt vásárolják meg az alsó szinten. A zöldségesnél, vagy Józsinál, a hentesnél.
Álljunk meg. Ide költözött a város legjobb hentese? - kérdem döbbenten.
Persze, itt van alattunk - mondják, és miközben kóstolgatom az ötletes, izgalmas céklakrémlevest, már tudom, hogy miért lehet fontos hely a Hegyvidék Központ.
Kilépek az üzletből, a mozgólépcsőn visszatérek az alsó szintre, ahonnan indultam, és ahol akkor még nem vettem észre semmi érdekeset. A hülye előítéletek, ugye. Mert most jobban körülnézve ahová nyúlok, valami izgalmasat látok.
Van itt ízléses borászat óriási választékkal:
Egy zöldséges, jobb tésztákkal:
Van egy spéci élelmiszerbolt, ami nemcsak versenyképes a Culinarisszal, de időnként felül is múlja azt: a felvágott-, és sajtkínálat kábé ugyanakkora, de olyan jó házi készítésű krémjeik vannak, amilyeneket eddig még nem nagyon ettem Magyarországon. Az üzlet előtt meg is lehetett kóstolni őket, a répás mascarpónés csirkekrém az egyik legjobb volt, amit eddig a műfajban próbáltam.
Aztán ott van Józsi hentesüzlete, ami végre tényleg az övé: a Vásárcsarnokban a földszinten csak alkalmazott volt, a földszint alatti boltban társtulajdonos, ebben viszont már ő a főnök, nem kell senkivel egyezkednie. A kínálat meg pont ugyanolyan csodálatos, mint a korábbi üzletekben, van mindenféle állat, vannak érlelt húsok, az itt vásárolt steakkel konkrétan semmit se kell csinálni ahhoz, hogy világbajnok legyen néhány percnyi sütés után:
Végül benéztem a Vörös Homár Halkereskedésbe, ahol tényleg minden halszerű élelmiszer megkapható, ami eszünkbe jut:
Ráadásul ezeket el is készítik, méghozzá olcsón. A déli menü 1590 forintba került, amiért hétfőn rántott tintahalkarikákat kaptunk remulade mártással ÉS lazacpisztrángot roston sütve grillezett zöldségekkel. Ennyiért az ilyen frissesség nagyon megéri. Tőlük is kunyeráltam egy kis kóstolót, egészen pontosan egyetlen tintahalkarikát, aminek az íze közelített ahhoz az élményhez, amilyennel a horvátországi éttermekben találkoztam.
Végül összeállt a hely: fogalmam sincs, hogy tudatosan-e, vagy csak így alakult, de a Hegyvidék Központból tökéletes gasztroplázát sikerült varázsolni, ahol egy helyen lehet megvásárolni az összes olyan prémiumélelmiszert, amire egy komolyabb vendégség vagy egy hétvégi főzés előtt szükségünk lehet. Hogy mellette nyílik néhány ruhabolt meg egy kisvárosnyi OTP is a plázában, az már csak a ráadás.
Budapest XII. kerület, Apor Vilmos tér 11-12.
Hétfő-péntek: 10:00 - 20:00
Hétfő-szombat: 07:00-20:00
Vasárnap: 7:00-14:00