Ennek most már hagyománya van: karácsony előtt megkeres minket régi hirdetőnk, a Reflexshop, hogy nézzünk körül a boltjukban, hátha tudunk valamit írni, aztán néhány órával később, kiürített pénztárcával és játékokkal megpakolva hagyjuk el az üzletet, annyi érdekes dolgot találunk.

Mert olyan sok menő dolog van náluk, hogy kifejezetten kockázatos csak úgy nézelődni a Reflexshopban. Előbb-utóbb ugyanis találni fogsz valami 2-3 ezer forintos kis izét, amit képtelen vagy a boltban hagyni, ezen a ponton megtörik az ellenállásod, a következő olcsó terméket már felelőtlenebbül dobod a kosaradba, aztán fél órával később mindkét kezed tele lesz ajándékokkal.

A bolt ugyanis azért szenzációs, mert bent minden érdekes, ötletes, hasznos, akármit veszel le a polcokról, az telitalálat, szóval nem kell választás előtt azon görcsölnöd, hogy örül-e majd a játéknak az ajándékozott, vagy sem. Valószínűleg örülni fog.

Mondom, mik az idei év szenzációi: ördöglakatok. Fából, üvegből meg fémből készült szerkezetek, amik egy-egy történelmi vagy tudományos személyhez, eseményhez kötődnek, mint például Houdini, Hubble, Kepler vagy Nagy Sándor gordiuszi csomója. A legegyszerűbbet kértem, de már az ötből kétcsillagos játék is megoldhatatlan feladatnak tűnt az üzlet közepén. Szóval ha van olyan ismerősöd, akinek szeretnél elsőre zseniálisan jópofának tűnő, de aztán középtávon teljesen befordító, a társadalomról leválasztó ajándékot venni, szóval ha van valaki, akit egy ördögien gonosz terv keretei közt akarsz kivonni a forgalomból, akkor mindenképp válaszd a spéci ördöglakatokat:

Ezeknél valamivel kíméletesebbek a Spacerail nevű űrvasutak: ezek gumipályákból és elágazódásokból álló szerkezetek, amiket több nap alatt építesz föl, mert nagyon alaposan oda kell figyelni a pontos illesztésekre, valamint arra, hogy minden a megfelelő szögben álljon. Aztán ha kész, a rendszer már magától működik, egy csiga az égbe emeli a golyókat, ahonnan azok hullámvasútként gurulnak le az építmény aljáig, ott begyűjti őket a csiga és minden kezdődik elölről.

Jött új Powerball modell is, ez abban különbözik az alapverzióktól, hogy ha leejted, akkor sem sérül. Egyébként ugyanazt tudja, mint az elődök, megpróbálja kitépni magad a kezedből, te meg erősen markolod. A kis teniszlabda méretű girorszkóp 15000-es fordulatszámra felpörgetve 12 kilogramm súlynak felel meg. Remekül edzi az alkart, a kar izomzatát, az ízületeket, illetve a szorítás erősségét. Ideális ajándék teniszezőknek, squash játékosoknak, motorosoknak, golfozóknak, falmászóknak, de ami a legjobb, hogy szórakoztató.

Megjelent néhány Rubik-újdonság is, itt van egy a fogaskerekes szerkezet, amit ha egyszer szétszednék, sose tudnék újra összerakni, viszont a mechanikáját még hetek múlva is élvezettel figyelném:

És persze vannak olyan kockák, amik szerintem kizárólag a kocka darabokra szedésével és újbóli összerakásával rendezhetők sorba, kizárt dolog, hogy van ember, aki ezeket a páros számú, tehát állandó középpont nélküli kockákat ki tudná rakni (pedig van):

Ha felhúztad magad a fentiekkel, akkor az Intelligens Gyurmával állhatsz neki a stresszmentesítésnek. Ez a cucc ugye azért érdekes, mert elkezded gyúrni, amivel kiengeded a stresszt. De játék közben észreveszed, hogy ha hirtelen rántod meg, akkor már nem nyúlik, hanem törik. Ha meg földhöz vágod, akkor nem kenődik, mint a gyurma, hanem pattan, mint egy nagyon kemény labda. Ha a pedig ráütsz egy kalapáccsal, akkor meg törik, mint a porcelán. Létezik színjátszó, átlátszó, hőre színváltó, foszforeszkáló, csillámló, fémes, illetve mágneses változat is. Tök izgalmas, aki még nem találkozott vele, annak most van ultraibolyás kivitel, amire a mellé adott spéci fénytollal írni is lehet:

És végül a kedvenceim, a Marbushka játékok. Ezek a magyar fejlesztésű társasok annyira szépek, hogy ha tehetném, kizárólag ilyenekkel díszíteném ki a lányom szobáját. Persze nem teszem, egyrészt meg a Marbushka-darabok egyáltalán nem olcsók, másrészt meg azért, mert nagy mennyiségben azért már egy soft-Tim Burton filmet idéznek, de egy-egy darab mindig van a karácsonyfa alatt, annyira jó nézni őket.

Szóval ha nincs még karácsonyi ajándékötlet, nézd meg a partnerünk, a Reflexshop kínálatát, egycsapásra megoldódik a problémád.

Reflexshop Kft.
H-1067 Budapest
Eötvös utca 39.

Disclaimer: a Reflexshop a hirdetőnk, de az ott vett játékokért fizettünk.

Imádom a XV. kerületi MÁV-telepet. Nyugodt, mintha megállt volna itt az idő, a fa spaletták alatt a légó pince bejáratát már benőtte a gaz, a kerítések még mindig a vasutat idézik, a házak előtt pedig sok helyen művelik a földet: szőlőt, gyümölcsfákat, cefréshordót is látni, ha bepillantunk a kerítésen. Itt írtam bővebben róla.

Azt azonban nem lehet állítani, hogy menő lenne. Sőt még csak azt sem, hogy különösen gyerekbarát. Oké, sok a zöld felület, autók alig járnak be ide, de nem nagyon volt játszótér eddig, és az egyik idősebb lakóközösség - ahol én is lakom - a kertgondozást olyan komolyan vette, hogy kijelentette: gyerekek inkább ne is játsszanak a füvön, mert csak letapossák a virágokat. Nagyon hajtanak minden évben a kerület legszebb kertje címért, beleölnek kábé 400 munkaórát a projektbe (ami tök jó, mert lefoglalják magukat), de élvezni a kertet nem lehet. Sőt, a babakocsi-tároló helyiséget is átminősítették kertiszerszám-tárolónak - még amikor nem élt egy gyerek sem a házban.

Csakhogy az utóbbi években változások vannak. Egyre több fiatal költözik be az üresen maradt lakásokba, a lépcsőházunk folyosóján állnak a babakocsik, egy nagy generációváltás-hullám eleje látható a telepen. Egyre több a gyerek is, egyre nagyobb volt az igény a játszótérre. Miközben hatalmas, üres területek vannak itt, régi, gazzal benőtt piac, meg egy hatalmas kutyafuttató. Mindegyik karját nyújtotta az ilyen irányú fejlesztésért.

Az önkormányzat ezúttal meglepően jó ütemben és meglepően jó felfogásban vette észre a problémát. A választások előtt (mikor máskor) kezdték meg a munkákat nem sokkal, aztán nemrég kész lett a XV. kerületi MÁV-telep új játszótere. Bocsánat: rekreációs parkja.

Ami elég jóra sikerült. Én nem is tudtam, hogy mostanában ilyen eszközöket építenek egy játszótérre. Van itt...

Strandlabdapálya, pingpongasztal

Gumis parittyahinta (én neveztem el így, fogalmam sincs mi ez)

Kondigépek gyerekeknek.

Kondigépek gyerekeknek, tényleg.

Műkerekeskút

Elég régen írtunk könyvekről.

Így most úgy gondoltam, itt van az ideje.

Főleg mert van apropója is: három jónak látszó kötettel futottunk össze, amiket karácsonyra simán megveszünk a várost szerető rokonoknak.

MENÜ

A MENÜ egy receptgyűjtemény, melyhez 22 budapesti alkotó adja a hozzávalókat. A szakácskönyv egyben történetek gyűjteménye is, azoké az embereké, akik a mai budapesti gasztrokultúra alakításán dolgoznak.

Így indul a könyv ajánlója, de ebből nem derül ki, milyen izgalmas valójában a Menü.

Szakácskönyvek tömegei vannak  a könyvesboltok polcain, ehhez képest ki kellett találni, mi újat tudnak mutatni a készítők. Sztorikat - jött a válasz, végül egy szubjektív válogatás alapján a hazai gasztroélet 22 képviselőjével dumáltak, kajáltak, végül ebből kerekedett ki egy friss, laza, nem a világot megváltani akaró könyv. Ismerősök, meg azok ismerősei beszélnek, főznek, élvezik az életet, amatőrök, profik vegyesen. Összesen ezer példányszámban, itt lehet ismerkedni vele.

Békebeli séták a pesti Belvárosban

Ehhez hasonló könyvekre vadászom évek óta az antikváriumokban, most pedig egy most megjelent példányra is szert tettem. Korabeli képek, Budapest történelme, de nem valami száraz, didaktikus módon, hanem érdekes, színes sztorikkal (ezeket a történeteket építjük be a városi céges túráinkba. Bocsi, ez önreklám volt!).

Kereskedők, kávézók, híres épületek, eltűnt emlékek nyomában halad a könyv, a teljesség igénye nélkül, felvillantva néhány izgalmas sztorit. Mintha valaki eltöltene pár évet a könyvtárban és irattárakba, a legjobb találatokat meg sorba rendezné témánként, és fotókkal látná el.

Épp most olvastam a könyvben a Nádor kávéházról: a Központi Vásárcsarnokkal szemben, a mai Burger King helyén állt. Hajnali háromkor nyitott, hogy a kofák tudjanak reggelizni, persze odavonzotta a már épp bezárt lokálokból kidobott részeg urakat is, meg az utcákat járó, “kalapnélküli” hölgyeket. Háromtól ötig piát nem szolgáltak fel, addig mindenki nézegette az óráját, aztán hajnali ötkor minden asztalhoz ment a rövid és a sör. De ekkor a legdurvább arcok már a biliárdasztalokon aludtak.

A könyv itt megvásárolható.

Baross Gábor-telep története a kezdetektől a Budapesthez csatolásig

Ha kicsit markolsz, alaposabban tudsz feldolgozni egy témát. Bayer Árpád pont ezt tette a BarossBloggal 2010 óta, immár négy éve kutatja a Baross Gábor telep múltját. Most könyvet is kiadott erről:

Aki nem tudná - én sem tudtam sokáig - a Baross telep a XXII. kerületben van, ahová egyébként a legtöbb budapesti életében sem jut el. A könyv címe kissé rémisztő lehet, de látszik rajta, hogy alapos, belemenősebb munka. Azoknak, akik ott éltek, vagy közük volt a kerülethez, esetleg Nagytétényhez Itt van több infó róla.

+1: Meglepetés!

Esténként pihenés helyett a gépünk fölé görnyedve ülünk, és valami olyasmin dolgozunk, aminek talán ti is örültök majd. Nem árulhatunk el sok mindent, annyi azonban biztos, hogy ami készül, az elférne itt negyediknek.

Na jó, elmondjuk: könyvet írunk!

Jövő áprilisban lesz belőle kézzelfogható anyag, igazi lapok meg borító, addig olvassátok a blogot, hogy érezzük, velünk vagytok a dupla munkaórák mellett is.

Az előző posztban elmentünk egy pezsgőpoharazó étterembe, ahol literszám fogy minden nap a tradicionális pezsgő. Megnéztük, mit kapnak a vendégek az ital mellé, és én is leteszteltem, miként viselkedik a szájban a hal, a kaviár, a vaníliaszósz, a juhtúró és, és, éééés a pezsgő.

Persze pezsgőt inni nem csak orosz étteremben lehet. És nem csak ünnepekkor. A pezsgő és a szilveszter meg a születésnapok összekapcsolása csak a fejünkben létezik, a legjobban Bea, a Poppmood pezsgőbloggere fogalmazta meg az aranyszabályt. Azt mondta, természetesen bármikor jó pezsgőzni, de főleg

amikor szar kedved van

Kész. Egy rossz nap végén azért érdemes ezt felbontani bor helyett, mert nehezen futhatsz bele egy fáradt, vaskos, értelmezést és mélyfilozófiai gondolatokat kívánó, bonyolult italba. A pezsgő, lehet akármilyen, mindig vidám, mindig friss. Pont olyan hatással van rád, mint amit a buborékok ígérnek: könnyít rajtad. Nem olyan magadba roskadósan rúgsz be, hanem lábujjhegyen táncolósan, esetleg húsz év után simán nekiállsz megint Van Damme fordulórúgásának begyakorlásához.

Persze azt sem szabad gondolni, hogy a pezsgő valami jellegtelen, legyintéssel elintézhető valami. Igazi, jó champagne-ok kóstolásánál rájövünk, hogy olyan illatokra és ízekre képesek a pezsgőmesterek, amiket borban hiába keresnénk. Az egyik olyan, mintha egy lány hajába szagolnék bele. A másik sajtos pirítós illatát árasztotta, a harmadikat sokáig elemezgettük, mi lehet benne, ami ennyire megfoghatatlan, végül a Double Bubble sommelier-je bökte ki a verdiktet: trágyalé. Ennek a pezsgőnek az illatában megbújik a trágyalé, ami egyébként egyáltalán nem baj.

Vagy szereted, vagy nem. A pezsgőkóstolás izgalma az, hogy a virágos-parfümös illatok mellett a fentiek is simán szembejöhetnek.

Összeszedtünk néhány gyakorlati tanácsot azoknak, akik kedvet kaptak.

Hány fokon?

Azt már mindenki megtanulta, hogy vehet arabica, meg robusta kávét, előbbi a drágább és minőségi, utóbbi az olcsóbb, egyszerűbb. És hogy az utóbbin nőttünk fel.

Na, egyrészt ez nem feltétlenül igaz. Másrészt nem csak ez a két fajta van, legfeljebb ezek a legelterjedtebbek. A Török utcai Barako coffee shopban például kapható a barako kávéfajta, ami a kávétermelés kevesebb mint 1 százalékát teszi ki a világban. Luelyn Ryan, a fülöp-szigeteki tulajdonos a családja saját ültetvényeiről hozza a kávébabot, hogy aztán eladja Budapesten.

Őrület. Mármint fogta magát a világ másik felén, és elkezdte keresni, hogy hol lenne érdemes nyitni egy kávézót. És egyértelműen Budapest jött be neki: itt van egy régi kávéházi kultúra, az emberek szeretik ezt az italt, de a jelenlegi trendekről, meg úgy általában a kávékról nem sokat tudnak. Megnézte a társasági adókat, és az alapján is bejött neki a város (később szembesült azzal, hogy ő csak egy-két adóbőrt vizsgált, később jött rá, hogy hat helyről nyúzzák le róla), úgyhogy felkerekedett, és most itt van.

Ryan egy kávédizájner. Mondhatjuk, hogy ez fellengzős, meg hogy hülyeség, de ez valódi különbséget jelent a viselkedésében, hozzáállásában. Ő nem akarja az általa kiválasztott legjobb kávét az ahhoz illő legjobb elkészítési módon tálalni. Ő arra kíváncsi, mit szeret a vendég, milyen fajtát, milyen készítési módon. Sokat kísérletezik tehát a törzsvendégekkel, és simán ad nekik robustát, nem fél attól, ha valaki a túlpörkölt kávét szereti. Mindenkinek azt a kávét akarja elkészíteni, amit szeret.

Ja, és lehetőleg valami nem túl frekventált helyen. A bulinegyedbe nem akart menni, mert ott ellaposodik a munkájának a lényege, hiszen ő nem fürtökben csüngő embertömeget akar kiszolgálni, hanem így, budai ritmusban foglalkozna a vendégekkel. Nem is árt, ha valaki a Török utcáig zarándokol messziről, csak hogy kipróbálja a Barakót, hiszen az ilyen ember tudja, hogy keres valamit. Hogy pontosan mit, azt még nem feltétlenül.

És a lombikjai - bocsánat, szifonjai - között a tulajdonos pont olyan izgalmas jelenség, mint amilyennek a fenti leírás alapján gondolni lehet. És plusz jó hír, hogy két kávé áráért olyan workshopokat tart, ahol mindenki megismerkedhet a kávékészítés, meg egyáltalán, az itt kapható kávék izgalmaival.