update: a hely bezárt:(

Ritkán nyit olyan hely, ahol egyben van minden, de a TüTü pont ilyen: hétvége óta tart a próbaüzem Újlipótvárosban, de a koncepció már most kiforrottabb, mint néhány évek óta üzemelő társánál.

Az alapötlet végtelenül egyszerű: friss zöldségekből és gyümölcsökből készítenek italokat, márpedig az iyesmi az influenzaszezon közepén erősebb hívó szó, mint egy jó adag női feromon a hímeknek a párzási időszak idején.

A boltocska tök jó helyen van, a minőségi gasztronómiára már Deliziával, Édesmindeggyel és Sarki fűszeressel is ráfeszülő Pozsonyi út remek közeg a dizájnban is erős TüTünek: van logó, van egy szuper név, vannak spéci üvegek, amiket parafa dugóval zárnak le, és van előremutató projekt is: a környezettudatosság nevében azt szeretnék elérni, hogy mindenki hozzon magával egy befőttesüveget, hogy abba tölthessék az italokat. Kevesebb szemét, menőbb világ, ami illik is az egészségre építő boltocskához.

A hangulat egyébként a dizájnnál is jobb: a próba idején a budapesti-New York-i kötődésű Gráf Franciska Jennifer volt az egyszemélyes szórakoztatóközpont, a csinos és fiatal üzletvezető nemcsak mindent tud a levekről, de olyan vidám és energikus, hogy nála jobb reklám nem is kell az életmódnak.

Azért kicsit szkeptikus voltam, hiszen a próba előtt arra gondoltam, hogy egy-egy ilyen présgépet már 50-100 ezer forintért meg lehet venni, hozzáadott értékről meg nem nagyon beszélhetünk, hiszen végső soron kész termékként kapható gyümölcsöket fejnek le: vagy lefejed, vagy nem, nincs igazi játéktér. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Ezeket ittam:

Zöldbúzafű-alma:

Csilis-vaníliás-tök:

És a sor végén a körtés-almás-bazsalikom:

Szenzációs volt mindegyik. A zöldbúzafűtől féltem a legjobban, hiába ajánlgatta Jennifer, hogy kóstoljam meg, mert élettani hatásait tekintve majdnem egyenrangú a kávéval, csak kevésbé árt. Oké, de miért akarnék én füvet inni? Viszont az a helyzet, hogy az ital tényleg zseniális volt, és az első korty után megdőlt a szkepticizmusom: az itt készült levek abban különböznek azoktól, amiket otthon gyártanék le, hogy ihatók, sőt, jók. Ismerik az arányokat, tudják, hogy melyik gyümölccsel lehet egy másik alapanyag esetleg furcsa mellékízeit közömbösíteni, ami végső soron már a főzéshez mérhető tudomány.

A tök is nagyon kellemes volt, édes és a csilitől szórakoztatóan csípős, a körtés ital meg az eleve nem gyanús alapanyagokból állt össze valami remek lévé. A tökös kóstoló épp ingyen volt, amikor a TüTüben jártam, így a fentiekért csak 500 forintot kellett fizetnem, ami ebben a műfajban viccesen alacsony ár.

Délután, amikor éreztem, hogy a napok óta tartó megfázásom kezd új erőre kapni, visszamentem még egy influenza killerért, ez 790-ért egy citrom-narancs-grapefruit-gyömbér-kombóból gyúrt forró limonádé, fogalmam sem volt, hogy létezik ez a műfaj, de megittam, és lehet, hogy csak placebo-alapon, de a nap hátralévő részében tényleg jobban éreztem magam. Olyasmi volt, mint egy bio-Neo citrán.

TüTü
Budapest, Pozsonyi út 41.
H-V: 7:00-16:00
0630410 8737

English version

Egyre több helyről halljuk - magunk is írtunk már róla -, hogy a pezsgőkultúra egyre inkább feljövőben van Budapesten. Pezsgős bárok nyílnak (a pezsgőzés valódi izgalmait is egy ilyenben tapasztaltam meg annak idején, erről itt olvashattok), ételekhez pezsgőt rendelnek egyre többen, és szerencsére a kínálati oldal bővül a pincészetek oldalán is. A legutóbbi Borfesztiválon írtam a Kreinbacher új pezsgőiről, aminek piacra dobását nagyon komolyan vették: kábé űrtechnológiát telepítettek Somlóra, és egy champagne-i pezsgőmestert kértek fel, hogy felügyelje a készítést.

Az eseményen aztán elkezdődött egy párbeszéd köztünk. Kiderült, hogy a Kreinbacher szeretné népszerűsíteni a pezsgőt, a pezsgőkultúrát. Nem feltétlenül a saját terméküket, hanem úgy általában: fontos nekik, hogy halljunk, beszéljünk többet a tradicionális pezsgőről, miért jó, miért más, mint amit a legtöbben eddig ismertünk. Ez pedig szerintem is fontos, így aztán egymásra talált a blog és a pezsgőház: egy három részes sorozatban megyünk neki a tradicionális pezsgőnek. Mi ez, miért jó, mihez érdemes és mi mellé ne.

Egy kis alapozás azoknak, akik nem tudják, mit jelent vagy miért olyan különleges a tradicionális pezsgő. Aki mindezt tudja, ugorja át nyugodtan a lenti szürke hasábot:

A pezsgőkészítés csúcsát jelenti a champagne-i módszer, így készül a világ összes jó nevű pezsgője. Ilyen a Champagne (ehhez a szőlő, a bor és a technológia kizárólag a névadó területről származhat), a crémant feliratú társaik, esetleg a spanyol Cava vagy a dél-afrikai Cap Classique. A módszer lényege, hogy a bort palackba töltik, liqueur de tirage-t adnak hozzá (élesztő, cukor, derítő), majd lezárják a palackokat. Megindul a palackban a második erjedés, emiatt alakulnak ki a buborékok. De nemcsak annyi történik, hogy az élesztő megeszi a cukrot, hanem az erjedés során mindenféle új aromák is megjelennek az italban, ettől lesz ízgazdag egy hagyományos módszerrel készített pezsgő.

Ezután minimum 9 hónapon, de legtöbbször éveken keresztül pihen az ital ugyanebben a palackban, a seprőn, ami sok-sok aromát ad hozzá. A folyamat végén az üledéket fokozatosan, a palackot forgatva, döntve eljuttatják a palack szájáig, majd az érlelés végén eltávolítják. Ehhez lefagyasztják az üveg száját, az így keletkezett jégdugót pedig kilövetik, majd gyorsan visszazárják a palackot. Ezután likőrrel ízesítik, és kész a tradicionális eljárással készült pezsgő.

Nagyon fontos, hogy mikor érdemes pezsgőt inni. Mi, magyarok a legtöbbször ünnepekkor szoktunk koccintani különféle minőségű tankpezsgőkkel - leginkább édesekkel -, ledöntjük, aztán jöhet a vacsi. Egy jó pezsgő, egy champagne, vagy egy champagne-i eljárással készült tradicionális pezsgő azonban külön élmény. Ugyanolyan mélységei lehetnek, mint egy jó bornak. Hiszen jó borból készül.

Mikor innál jó bort? Ugyanaz a kérdés.

Így aztán, ha jó az alapanyag, nem elvetemült ötlet, hogy ételekhez párosítsuk a pezsgőt, vagy akár a pezsgőhöz készítsünk ételeket. Hogy ennek megtudjuk a mikéntjét, az Arany Kaviár étterembe látogattunk, ahol pontosan ezt teszi a séf. Ha kérjük, beleszagol a pezsgőbe, lehúz egy kortyot, és már el is kezdi az alkotást.

Alapvetően kétféle út járható ilyenkor: vagy ráerősítünk a pezsgőben található ízjegyekre és harmóniákra, vagy megkeressük az ellentétét. Kezdőbbeknek az előbbi javasolt, profibbaknak lehet az utóbbi - mondja el Győrffy Árpád, az étterem konyhafőnöke.

Vannak ökölszabályok, de valójában mégsincsenek. Persze, a hal bármilyen formában jöhet, vagy a füstölt lazaccal, heringgel, báránnyal megspékelt blini egy kis kaviárral feldíszítve szinte minden pezsgőhöz jó. Nem véletlen, hogy az Arany Kaviárban szinte csak a pezsgő és a vodka fogy: az étlapon sok a hal, és a kaviárral felszerelt étel, ezekhez szinte adja magát egy champagne. És egyre több pezsgő fogy, újra- és újrakérik a poharazott italokat, sört, bort, kólát meg hasonlókat csak mutatóba tartanak.

Egy pezsgőnél elsősorban a savakat kell ellensúlyozni. Lágy textúrák, krémes, édeskés szószok jók tudnak lenni. Egy ásványos - így természetesen a somlói - pezsgőnél a szakács tuti tippje a marokkói citrom használata. Ez mosott, lehetőleg eleve kezeletlen citrom, amin apró bemetszéseket ejtenek, majd erős, 8-10 százalékos sóoldalban hagyják 6 napig, szobahőmérsékleten. Ezután a citrom intenzív citrusos íze megmarad, de a savaiból sokat veszít, és inkább a sós-ásványos jegyek erősödnek fel benne, ez rímel a pezsgővel. Bárányhoz is használható, egy kis korianderrel megbolondítva, de inkább a halas vonal ajánlott itt is. Készíthetünk nyers haltatárt vagy carpacciót, lehet játszani algával is, betekerni a halat, ez is jól működik.

A gyümölcsös pezsgőket érdemes megtartani a desszerthez, itt egyébként sincs könnyű dolgunk a cukor miatt - állítja Győrffy Árpád. Egy visszafogott ízesítésű sajttorta például tökéletes párost alkot egy champagne-nyal, egyrészt a kekszes ízek, másrészt a hozzá választott gyümölcs miatt. Sokszor jól működik desszertnél a rosé pezsgő, de ez sem igaz mindig: került már a konyhába olyan példány is az Arany Kaviárban, ami kimondottan paradicsomot kívánt.

Érdemes már eleve az alapanyagok kiválasztásánál figyelni a pezsgőre. Egyébként is menő egy jól választott pezsgőspohárral, a kosarunkban egy felbontott palackkal járni a standokat a szombati piacon, és ha meglátjuk valahol azt az ízt, amit épp kóstolunk, már vehetjük is meg. Aztán majd rögtönzünk.

A Kreinbacher Prestige Brut pezsgőhöz az Arany Kaviárban az alábbi ételeket párosították:

Szuper kis helyet találtam nektek. Igazából nem találtam, hanem Kriszta ajánlotta, gyorsan elmentünk, kipróbáltuk, és nyert.

Az Egyetem térhez közel, a Királyi Pál utca 9-ben van a Dió Delicate: Cantine, ami kívülről nem különbözik olyan nagyon sokban a mostanában megnyílt száz ugyanolyan helytől, de kóstold meg a fogásaikat, és rájössz, hogy ez tök más dimenzió.

A személyzet egy főből áll, amennyire ki tudtam deríteni:

- ő a tulaj
- a pincér
- a szakács
- Sopronból jött
- amúgy osztrák

Kis netes nyomozással kiderült, hogy Klausnak hívják és korábban sikeres delikáteszboltot üzemeltetett Sopronban.

Minden nap van déli menü vállalható áron, amikor náluk jártam, épp valami vegetáriánus fogás volt, amit köszönettel kihagytam, megkóstoltam viszont a napi levest, a karfiol-kókusz-curryt és kértem egyet a szendvicsekből is.

A leves hibátlan volt, ismerős alapíz pont annyi titokzatossággal, amitől érdekessé válik a fogás, egy percig sem volt tolakodó, sem unalmas, zavarba ejtő vagy öncélú: a rászórt magokkal együtt csodás leves, ami azt is megmutatja, hogy a Dióban értenek az ételekhez.

De az igazi szenzációt a szendvics jelentette: csak annyit kértem, hogy derüljön ki belőle, mire képes a hely. Kiderült. A csodálatos kenyérbe diós pestót kent Klaus, aztán jöttek a friss és ilyenkor is finom zöldségek, a spéci sajt és a szarvasgombás szalámi, majd az egész ment a grillbe: három nappal később egy jó ebéd után írom ezt a cikket, de most is összefut a nyál a számba, amikor a képeket nézegetem. Nagyon sokat javult a szendvicskultúra az utóbbi években Budapesten, de a jelek szerint Ausztria tudott még újat hozni erre a lassan telítődő piacra.

A szendvicsmenü ára 900 forint, egy pohár szóda 200, 1100-ból bőven eltelsz és nagyon jót eszel. Hol van ehhez képest egy gyorsétterem menüje 1500-ért?

Dió Delicate: Cantine
Budapest, Királyi Pál utca 9
H-P: 8-18, Szo: 9-13
+36 30 5990537

Ádám már összeszedte nekünk a legjobb budapesti karácsonyi vásárokat, a Gozsdu viszont lemaradt a listáról, mert a publikálás napján még meg se nyitott: péntek óta lehet menni nézelődni egészen december 23-ig, minden nap kábé déltől kábé este nyolcig.

Tök jogosan merül fel persze, hogy minek egy huszadik vásár Budapestre, de egyrészt a kürtőskalácsból és a forralt borból sosem elég, másrészt a nyüzsgő udvar szinte könyörgött azért, hogy valami értelmes tematikus funkciót kapjon karácsonyra, harmadrészt meg vannak mutatványosok és zenészek is:

És mutassatok nekem még egy vásárt, ahol ilyen menő katonai autókat lehet vásárolni:

Máskülönben egyébként a Gouba Különkiadására érdemes számítani: vasárnaponként minden héten dizájnpiac van az udvarban már jó négy éve, tulajdonképpen a Goubával kezdődött az élet a Gozsduban, és most kábé ugyanezt a vásárt kapjuk, csak több forralt borral és több angyalkával.

De alapvetően minden a szerethető vackokról szól.

Vannak például fali képek és poszterek:

Kristálypoharak a háttérben nénikkel:

Egy halomba hordott, definiálhatatlan csendéletek:

Képeslapra illő cukiságtúladagolás-kompozíciók:

Máig működőképes, ezért nagyon menő Polaroid gépek:

Bélyegek:

Un. limlomok:

Rétesek:

Bizsuk:

Szobornak öltözött vacogó emberek:

A Gozsdu karácsonyi vásárban simán belefuthatsz valami olyanba, amit nemcsak a vásári hangulatban tűnik jó ötletnek megvenni, éppen ezért nem kell majd jövőre elajándékoznod valamelyik távoli, gyanús rokonnak. És ha minden kötél szakad, még mindig be lehet ülni valahova enni vagy inni egy jót.

Tök új helyet teszteltünk a Dob utcában. A Fricska Bajor Imre éttermének, a Kicsihuszárnak a helyén nyílt, ex-olimpiások vezetésével, nagy reményekkel kísérve. A séf, Giczi Andor nagyon fiatal, az Olimpiában is dolgozott, Csongrádi Csaba társtulajdonos volt ott, rajtuk kívül még Nagy Szabolcs a Fricska apukája.

És fantasztikus ár-érték arányú ebédet adnak.

Az étlap egyébként nagyon szűk (nem baj), lapozni nem nagyon kell, az ebédkínálat pedig felfér a falra, krétával. Ez itt:

Kikértük a két előételt, én főételnek a marhakolbászra próbáltam még rá, meg persze a desszertre. Évi az étlapról még kért töltött káposztát is. Na, mindez így fest:

Az előételek előtt saját készítésű kenyereket hoztak, amitől rögtön elkezdtem félni: vajon azért tömnek kenyérrel, mert itt sem lakunk jól három fogással? Noha a szívem csücske a Laci!Konyha például, előfordult már velem, hogy két menüt is ettem, mert éppen nagyon kellett a kalória. Később kiderült, hogy kár volt félnem, itt a kenyér csak lehetőség, nem életmentés.

A leves kitűnő volt, nem ettem még ilyen friss, ízletes hagymalevest eddig. Az én csirkemájam pedig előételhez képest kellően nagy adag volt, szép színű és nagyon finom májjal, játékos sütőtök textúrákkal. Közben kértem egy pohárral a ház borából, a Villa Tolnay 2013-as rajnaijából, és hát húha. 450-es deciáron ez egy olyan nagyon jó ajánlat, hogy a kajákkal együtt már az asztalt csapkodtam örömömben. Finomseprőn tartott, gazdag íz, egy kevés maradékcukor, szép, kerek savak, kellő mennyiségű alkohol. Rögtön megbeszéltük Évivel, hogy akkor ebből egy kartonnal, karácsonyra.

A főtételem is zseniális volt, a marhát rendesen megszelídítették, fűszerekkel beterelték egy másik bolygóra, és a káposztával is megbeszélték, hogy nagyon ne akarjon rámászni szegény állatra, meg a csicsókára sem. Évi főétele is jó volt, bár abban is tulajdonképpen olyan mennyiségű volt a hús, mint egy jó bejgliben a töltelék. Ő meg inkább a káposztára játszott volna.