English

Egy nap a városban

Hilda: grillcsirke újratöltve

Magyarósi Csaba 2017 március 07.
Címkék: gasztro

Nem nagyon vagyok kibékülve a csirkével, sőt, többnyire elég hitvány alapanyagnak tartom. Persze a nagymamám rántott csirkecombjából bármikor bármennyit és az otthoni grillcsirkéből is szívesen, de étteremben sosem jön rám a csirkerendelés, sőt, ha megkérdezi Dóra, hogy mit főzzön ebédre, nincs olyan, hogy csirkét kérek. Egyébként meg elég elbeszélgetni egy jobb hentessel, az is le fog beszélni a csirkéről, mert ő aztán tud egy két dolgot egy két dologról.

Szóval a csirke felejtős, de erről főleg a Magyarországon kapható csirke tehet, meg az, ahogy múmiává aszalva gyalázzák meg ezeket a szerencsétleneket a különböző élelmiszerboltokban, út menti grillezőkben (bár most kezd derengeni egy jó tíz éves emlék egy tök jó foodtruckos csirkesütödésről, persze akkor még nem food trucknak hívták, megpróbálom kinyomozni, mi lett vele).

Ilyen előzmények után tehát elég rosszul indított nálam a Hilda, ami alapvetően a csirkére építi az egész tevékenységét, B tervként kacsára, amit viszont annyira szeretek, hogy nem ér, azzal könnyű győzni.

A kérdés az volt, hogy egy alapvetően csirkés hely képes lesz-e jó benyomást tenni rám.

dsc07317_1280.jpg

Mindenesetre elég komoly erőfeszítéseket tettek: a beltér valami fantasztikus, a már tényleg unalomig ismételt, talált székekből, krétás táblákból és szakadt poszterekből összeeszkábált dizájn helyett itt valamiféle szecessziós-eklektikus megjelenést alakítottak ki, nagyvonalú, elegáns, egy hozzám hasonló nem is nagyon érti, minek ezt elrontani egy csirkével.

Aztán benézel a pult mögé és látod, hogy ott forognak a szárnyasok, de nemcsak egyszerűen grillen, hanem nyílt láng mellett, ezt egyébként rotisserie-nek hívják, csak mert franciául minden jobban hangzik.

dsc07320_1280.jpg

Szóval jó a beltér meg a technológia is, de a csirkét is spéci helyről és nem valami szeméttelepről vagy illegális csirkekeltetőből szedték össze. Erről jut eszembe az egyik kedvenc napirajzom, amin négy éve egyfolytában röhögök:

3663586_9b1d094261f008bf880e2cacddcd4cb7_wm.jpg

Na szóval ezek az állatok a Beregi-Tiszahát gyümölcsöseiben kapirgáltak boldogan egész életükben, éppen ezért elvileg nem olyan agyonantibiotikumozott, agyonhormonozott jószágok, mint a többség, tehát egészségesebbek és finomabbak is.

Ne dumáljunk, itt a végeredmény:

dsc07328_1280.jpg

dsc07329_1280.jpg

Ez meg a kacsa:

dsc07325_1280.jpg

Sajnos a kacsa továbbra is köröket ver a csirkére. Őrült jó, zsíros húsa van, karakteres íze, hibátlan.

De: a csirke is az a saját kategóriájában. A húsa sokkal tisztább ízű, mint a mezőny nagyobbik része, a sütés során a bőr kellemesen kérges lett, a belsőbb részek viszont lágyak, de nem szárazak. Ez egészen más grillcsirke élmény, mint amikor az ember otthon próbál összeeszkábálni magának valamit, aztán hagymától szalonnáig mindent ráhúz a csirke mellett a nyársra, csak hogy a végén legyen valami íze az egésznek, itt rámentek a csirke tiszta ízére, amire máshol bár ne mennének rá, de itt ér, mert itt jó.

Hilda
1051 Budapest, Nádor utca 5.
+36 31 782 9099
H-V: 9-17

Avalon: fényesre suvickolt szálloda a Bükkben

Magyarósi Csaba 2017 március 04.
Címkék: szórakozás hotel

Eredetileg nem is akartam írni erről a helyről, szóval előre szólok, hogy fotóban elég gyenge lesz az anyag: kizárólag a kajákról készültek saját képek, mert azokról mindig, a többi honlapos, fényesre photoshopolt. Csak miután hazaértünk, kezdtünk el beszélgetni Dórával arról, hogy mégis miért éreztük ilyen jól magunkat, miután megjártunk már közösen nagyon sok hotelt, olyanokat is, amik elvileg feljebb vannak pozicionálva, mint az Avalon, mégis emlékezetesebb volt ez az élmény.

screen_shot_2017-03-03_at_18_03_44.png

Nyilván egyrészt ott van maga a hotelség: mostanában már mindenhová Airbnb-vel utazunk, főleg mert sokkal jobb móka a belvárosban egy magánlakásban megszállni, ahol a folyosón helyiekkel találkozol, ahol rá vagy kényszerítve, hogy a helyiekkel vásárolj be egy boltban, a helyiek életét éld, mint elidegenítve egy szállodában.

De a hoteleknek megvan az az előnyük, hogy jó esetben elég tespedned, és mindent odahoznak eléd, mint egy luxusetetőben, ahol neked csak a szádat kell nyitogatnod.

És az Avalon ezt olyan jól tudja, mint kevés más hely. Nemcsak Magyarországon, hanem általában.

A hotel egyébként Miskolctapolcán van, a Bükk szélén, de annyira a szélén, hogy mindenhonnan a Bükköt látod. Közel a barlangfürdő, de Miskolc belvárosa is csak 15 perc.

Szóval a Bükkben vagyunk és a hely egy egész komplexum: a Hell energiaital húzta fel, állítólag lokálpatriotizmusból, legalábbis akármelyik alkalmazottal beszéltünk, elérzékenyülve mesélte, hogy milyen szép, hogy a cég ezt a hotelt nem Ausztriában építette fel, hanem itt, ahol azért jóval kisebb a fizetőképes kereslet, amit bizonyít, hogy az Avalon finoman szólva sem volt tele.

Pedig oka lenne rá: ilyen összeszedett, jól karbantartott, átgondolt elvek mentén üzemeltetett szállodával elég kevéssel lehet találkozni. Egyrészt van minden: tök szép, minőségi anyagokból felhúzott szobák, ugyanez a minőség egyébként visszaköszön mindenen. Nem a legolcsóbb csempéket, járólapokat, bútorokat használták, iszonyú pénzt toltak bele a projektbe.

10069402.jpg

10069403.jpg

A wellness nagy, tele van szaunákkal, pezsgőfürdőkkel, van fűtött vizes kültéri medence, van plusz egy szauna hatalmas üvegablakkal a Bükkre, játszóház Xbox-szal, edzőterem, gokartpálya, hatalmas kültéri játszóvár, masszázsszoba páros masszázs opcióval, privát pezsgőfürdővel, mellé gyümölcstállal és proseccóval.

És minden teljesen szokatlan minőségben jelenik meg. Ott van az étterem: a hotelekben általában vacak kaja van, a hazai négycsillagosok iszonyú megúszást játszanak. Itt viszont elképesztő választék van reggel, de nemcsak a választék a jó, hanem a minőség is. Az étlapról rendelhető ételek meg egészen kiválóak délben és este, annyira, hogy utolsó vacsorára már simán ki mertem rendelni a kagylót, pedig az ilyesmi általában kész életveszély ilyen messze a tengertől.

A gokartpálya Európa egyik legnagyobb épített elektromos gokartpályája és nagyon lehet hasítani a kis dögökkel, amikben még hangmodulátor is van, hogy ne zavarjon az elektromos motor hangtalan surrogása: tök jó a V8-as élmény. A páros masszázs meg tényleg az a minőség volt, hogy csak csorgó nyállal néztünk, megszólalni sem tudtunk nagyon.

avalon-hell-kart.jpg

És a legjobb a körítés: hogy minden alkalmazott kedves, mosolyog, nem érzed azt, hogy elfordulsz és voodoo-babát kezdenek el döfködni. És hogy mindenki teszi a dolgát: Magyarországon tök általános, hogy felépítenek valamit, aztán hagyják elrohadni. Ez lényegében része a sztorinak. De itt egész nap takarítottak, tisztítottak és nemcsak a szobákban: az összes, eleve tiszta üvegfelületet, burkolati elemet, mindent egész nap suvickolnak. Előbb tűnik el a szálloda a súrlódástól, mint hogy koszos legyen.

Tegyük hozzá, a hotel egyáltalán nem olcsó, az Avalon konkrétan olyan drága, hogy Ausztriában sem lenne sokkal soványabb a számla. A szobák 40-50 ezerbe kerülnek, egy vacsora két főre simán egy húszas, szóval ide nem esik csak úgy be az ember, erre alaposan rákészül, erre alkalom kell. Viszont ilyen alkalmi helyeknél is gyakran előfordul, hogy az ember odamegy és aztán csalódik, mert az egész csomag csak a prospektusban néz ki jól. Na hát ez nem.

Ha egy hely elég régóta van nyitva, még ezt is megengedheti magának

szucsadam 2017 március 01.
Címkék: gasztro városkép

A Farger kávézó Budapest egyik alapintézménye. Köszönheti ezt annak, hogy már több mint tíz éve nyitva van - ritka az ilyen manapság - , és hogy nyáron szinte a Szabadság térre ülhet ki, aki itt kér egy kávét. A tulajdonos, John, amerikai akcentussal beszéli a magyart, ami a túloldalon található nagykövetség mellett tökéletesen autentikusnak számít.

A hangulat pedig nagyon barátságos, nagyon laza. Ahogy egy 13 éve nyitva lévő kávézóban ennek lenni kell.

Télen ugyan nem annyira hangulatos itt, mindenesetre van a helyiség közepén egy dupla bőrkanapé, ami feledteti a hideget. Itt el lehet terülni, becsukni a szemünket, és azt képzelni, hogy már tényleg tavasz van. A kaja egyébként egyáltalán nem rossz, a lazacos - Philadelphia sajtkrémes bagelben annyi a lazac, hogy félő, a nógrádi medvéknek már nem marad. A görög salátában (valamiért ezt hozták ki, amikor azt kértem, ajánljanak valamit) meg annyi a frissesség, hogy így március elsején csodának számít. Még a paradicsomnak is volt íze.

dsc01773.JPG

dsc01775.JPG

Na de. Nem ezért írok a helyről. Hanem mert a fent említett bőrkanapék mellett egy különös tárgyat találtam. Nézzük csak meg még egyszer a kanapékat.

dsc01783.JPG

Az ott egy kandalló, nem? Még a fa is be van készítve.

Hát nem:

dsc01770.JPG

Azt találták ki, hogy egy fából eszkábált izére kő díszítésű tapétát ragasztanak celluxszal.

Alulra bedobtak pár hasábot, és máris kész az erdei vadászház hangulat.

Rögtön eszembe jutott, hogy az ilyen ordenáré poénokat csak a régi motorosok engedhetik meg maguknak. Csak ők válthatnak ki mosolygást az ilyen húzással, bármelyik újonnan indult vendéglátóegységben az ilyenért minimum egy csillag jár az összes létező közösségi értékelőn.

Gratulálunk a lazasághoz.

Egy budapesti vállalkozás beindítása - A kivitelezés

szucsadam 2017 február 28.
Címkék: vállalkozás

Posztsorozatunkban arról írunk, hogyan lehet beindítani egy budapesti vállalkozást. Megmutatjuk, mit kell tenned, hogyan kell tervezned, és mire számíthatsz, ha a fővárosban nyitnál egy új helyet. Akik eddig alkalmazottak voltak, így belelátnak, milyen kockázatokkal jár a vállalkozás, akik pedig vállalkoznak, segíthetnek a posztokon, kommenteken, emaileken keresztül, hogy mások is vállaljanak kockázatot, mert - sokszor - megéri.

Ha már megtaláltuk álmaink helyét, amit kibérelnénk, és könyvelővel, ügyvéddel is beszéltünk, és megalapítottuk a vállalkozást, megvan az üzleti terv, és tisztában vagyunk a termékünk és szolgáltatásunk minőségével, piacon elfoglalt helyzetével, dördülhet a startpisztoly.

Mit is értünk start alatt? Először is kibéreljük a megfelelő helyet, letesszük a két-három havi kauciót (jobb helyeken erre még rájön a bérleti opció megvásárlása, vagyis a jogé, hogy egyáltalán ott legyünk), és belevágunk a felújításba. Ez pedig a legstresszesebb időszak, két okból.

Figyelem: a poszt valószínűleg egyáltalán nem hozza meg a kedvedet a felújításhoz. Kész káosz, mint ahogy kész káosznak tűnik majd a felújítás is, mire a végére érsz. De nem sokkal ezután majd az egészet elfelejted, és nagyon tudsz majd örülni. Azok a gyakorlati tapasztalatok azonban, amiket ebben a posztban gyűjtöttem össze, nagyon jól jönnek majd a későbbiekben, úgyhogy szorítsd össze a fogad, és olvass tovább.

Az egyik ok, hogy a felújítás sosem egy leányálom. A burkoló nem jön hétfő, mert “elromlott a kocsija” (máshol is belekezdett egy munkába, nehogy elveszítse), a falat véső, bontó segédmunkások megbontották a teherhordó födémet, a festő keresztbe tett a villanyszerelőnek és egyébként is: mindenki a másik munkája miatt nem tud haladni. 

A képek a Zing Nádor utcai kiépítéséről készültek

A másik ok, hogy eközben te fizeted a bérleti díjat, havi több százezer forintot, és természetesen úgy állsz neki, hogy nagyon gyorsan kész kell lenni. De mire egyáltalán kiválasztod a megfelelő tervezőt és tervet, majd az alvállalkozókat, akik el is tudnak kezdeni dolgozni, mire megkapod az Elműtől a hálózatbővítési engedélyeket, és ki is jönnek megcsinálni, eltelhet jó néhány hónap is. Az irányszámok (ezek összeállításában segítségemre voltak a Zing tulajdonosai, ezúton is köszi):

  • 2-3 hét az első koncepcióterv a tervezőktől, amiből választhatsz, mit valósítanál meg. Kiválasztod a tervezőt, megbízod a melóval. 7-10 hét is eltelik, mire olyan tervet kapsz, amit kiküldhetsz kivitelezőknek, hogy adjanak árat. Ha ügyes vagy, és van egy határozott elképzelésed, na meg jelentős tapasztalatod, belevághatsz tervező nélkül is, vagy egy olyannal, aki lerajzolja, amit elmondasz neki. Gyorsabb, olcsóbb.
  • a 9-12. hétre megkapod az árakat, minden stimmel, de aztán mégis kiderül, hogy a kivitelező, aki jó árat adott, nem tud azonnal kezdeni, így elkezdesz alkudozni másokkal.
  • az Elmű 3-4 hét alatt megcsinálja a bővítést a konyhához szükséges árammennyiségre, ha ismersz valakit odabent, vagy ha a megbízott villanyszerelőd egyébként ott is dolgozik. Egyébként több hónapig is elhúzódhat tapasztalatok szerint.

És a megbízott kivitelező, de még a mezei segédmunkás is tökéletesen tisztában lesz azzal, hogy neked sürgős. Meglátják, hogy "biznisznek" kell a hely, és máris vastagabban fog a ceruza, ezzel egy időben pedig kiveszik belőlük az az odaadás, amit (a jobbaknál) egy otthon megépítésénél elő tudsz csalni. És mondhatod, hogy időt spórolsz úgy, hogy még azelőtt megindítod a fenti folyamatot, hogy kibérelnéd a helyet, és csak akkor fizeted ki a kauciót, ha már az ajánlatok a kezedben vannak.

De szinte biztos lehetsz abban, hogy a hely tulajdonosa nem vár majd rád, amíg előkészülsz.

Simán kiadja másnak. Ha pedig látja rajtad, hogy kell a hely, kitalálja, hogy épp egy másik komoly érdeklődő is jön, és annak adja a helyet, aki előbb fizet. Úgyhogy fizetsz.

Na de hogyan működik a kivitelezés?

Alapvetően háromféle kivitelezési forma létezik: megbízol egy fővállalkozót, aki a saját embereivel elvégzi a munkát. Általában ez a drágább megoldás, és csak látszólag jelent biztonságot. A generálkivitelező ugyanis nagyon ért ahhoz, hogy meggyőzzön a szakértelméről, és hogy melletted áll: de csak addig, amíg az érdekei úgy kívánják. Ha egy olcsó ügyeskedőt választasz, annak öt év múlva gumis műhelye lesz Szilásváradon, addig kétszer telefont és céget cserél majd, te pedig akkor már semmilyen követelést nem érvényesíthetsz, csak papíron.

A másik lehetőség, hogy te magad bízod meg a mestereket, segédmunkásokat a melóval, ami azt féltételezi, hogy le tudod vezényelni a dolgot műszakilag, átvenni a munkákat minőségi ellenőrzéssel, tárgyalni az árakról, nem hagyni, hogy több pénz legyen a munkásoknál, mint amennyi munkát elvégeznek (ez elengedhetetlen, ha nem akarsz kiszolgáltatott lenni).

A harmadik, hibrid lehetőség: megbízol egy szakértőt, műszaki ellenőrt, aki nem generálkivitelező, és ugyanannyi pénzt keres akkor is, ha a munka jó minőségű, és akkor is, ha rossz - így aztán "megéri neki" a legjobb minőségű munkát megkövetelni. Ráadásul nem a saját embereit igazgatja, így nyugodt szívvel visszabontat bármit, amit nem tart megfelelőnek. Ez a hibrid megoldás azonban ritka, mert aki már ebben a szakmában dolgozik, generálkivitelezőként próbál minél nagyobb pénzeket keresni.

És hogy milyen árakra kell számítani? Nagyban függ attól, milyen minőségű helyet készíttetsz, vannak-e belsőépítész terveid, és ami a legfontosabb: mi a helyzet a szagelszívással a konyhában. Ha nincs kialakítva, az óriási beruházás lehet: a Zing Király utcai egységében 60 métert tesz meg a falakon, lichthofon keresztül az ételszag, mire a szabadba ér, és ez akár 6 millió forinttal is megdobja a végösszeget. 

A képek a Király utca Zing felújításakor készültek

(Ennél a pontnál lesz fontos, hogy a lakókkal hogyan érdemes egyeztetni, kommunkálni, és hogy az illetékes építési hatósággal miként kell bánni, erről itt írtam korábban.)

Tegyük fel, kinézel egy olcsó, 3000 Ft/nm-es csempét. Mire levereted a segédmunkásokkal az előző vakolatot, amit bezsákolnak, konténerrel elszállíttatod, a burkoló pedig megveszi a segédanyagot, felrakja a csempét, simán tartasz négyzetméterenként 12 ezer forintnál. Egy sima ajtómázolás 30 ezer forintodba is fájhat ajtónként: éppen ezért van, hogy általában a tulajdonos is ott dolgozik a munkásokkal ilyenkor, és inkább lemázolja ő az ajtót, beljebb van 30 ezerrel. 

Izgalmas az is, hogy milyen székeket vásárolsz. A 20 ezres megoldásoktól eljuthatsz könnyen a 80-100 ezer forint per darabos székekig. A nagy márkák ismert dizájnerszékeinek utánzatát már Kínából olcsón be lehet szerezni, de egyre nagyon kell figyelni, vallja Susánszky Ádám, a Zing vezetője:

Ha a vendég rájön, hogy a szék, ami ül, kamu, akkor az előtte lévő ételről is ugyanezt fogja gondolni.

A végén 200-350 ezer forinttal lehet számolni egy hely felújítására, négyzetméterenként. Ha semmi különleges kiadás nem jön be a képbe, ez elég a gépészetre és az alap konyhatechnológiára is. A konyha kiépítésének költségeit itt taglaltam korábban.

screen_shot_2017-02-27_at_7_52_29.png

Most pedig következzen néhány jótanács Misitől, az Én Menő Lakásom építésszervezőjétől, aki sok hasonlón van már túl:

A belvárosban minden drágább, és sok helyre nehezebben találni normális áron embereket. És nemcsak azért drágább ott minden, mert jó környék. Azért is, mert a parkolás sem olcsó, és például egy Király utcában napközben szinte lehetetlen megállni egy nagyobb autóval, de még egy kisebbel is. Két utcán keresztül átcipelni a kétszáz kilós biztonsági ajtót - nem annyira funky.

A régi bérházat földszinti helyiségeivel kapcsolatban két fontos dolgot kell tudni. Az egyik, hogy az alapok általában téglából épültek, ami a kapilláris hatás miatt úgy szívja fel a talajból a vizet, hogy csak na. És erre nincs igazán jó megoldás, hiszen a vízszigetelést ott kell elvégezni, ahol a víz behatol, nem ahol felbukkan. És egy régi bérház alapját leszigetelni csodálatos mérnöki kihívás.

misi1_1.jpg

A másik, amit tudni kell, hogy a teherhordó falakon bármilyen beavatkozást tenni engedélyköteles, ami nagy macera. Ez érvényes a belvárosi, 5,7 méteres belmagasságú, a századfordulón kávéházaknak kijelölt terekben egy mezei galéria építésére is, hiszen azt is a teherhordó falba kötik be végül. Viszont ha nem nyúlunk teherhordó falhoz, akkor is lehet, hogy a végén a statikust sem ússzuk meg, ugyanis száz év alatt a nem teherhordó falak is hozzájárulnak az épület tömegének egybentartásához. Ezt akkor vesszük észre, amikor kiütjük őket: a felettünk lévő lakásban ilyenkor akár 1-2 milliméteres repedések is keletkezhetnek, óriási pánikot okozva. Ilyenkor meg kell nyugtatni a lakókat, írásbeli statikus véleményt kell felmutatni, és biztosítani mindenkit, hogy a kárt megtérítjük.

Egy újabb nem várt költség.

Egyébként ez aranyszabály: mindent szakemberrel végeztessünk, és mindent írásban kérjünk, hogy károkozás esetén az “én ugyan nem mondtam ilyet” miatt nehogy mi kerüljünk bajba.

A következő részekben foglalkozunk az alkalmazottak felvételével, a marketinggel, megtudhatjuk, milyen feladatok várnak még ránk a vállalkozásunk beindítása után.

Mi is magunknak készítettük el a vacsoránkat - Budapest Makery

szucsadam 2017 február 27.
Címkék: gasztro

Nemrég nyílt meg a Budapest Makery, egy do it yourself étterem a Dob utcában. Az ígéret szerint bemész, kiválasztod a vacsorádat, amit alapanyagonként hoznak ki, neked kell megsütni, megfőzni. És ez nem valami okos költségcsökkentés, hogy ne kelljen szakácsra költeni. Ez maga a hely _lényege_. 

Mi is kipróbáltuk, mennyire működik a koncepció.

Kezdjük ott: ez ugyanaz a csapat, akik jópofa villamosalakú kocsikból árulják egy ideje a pereceket a városban (Budapest Bakery). Erről a projektjükről többet nem tudnék elmondani, városkép-projektnek jópofa.

dsc01798.JPG

A Budapest Makery nevében hasonló vállalkozás az elődhöz, de ezen túl nincs sok köze hozzá. Leginkább egy főzőiskolához hasonlít a dolog, de annál sokkal lazább, kötetlenebb koncepcióval. Itt ugyanis a vendég ugyanúgy bejelentkezik, mint egy étterembe (a nyitvatartási időben bármikorra), kap egy étlapot, amin ugyanúgy ételeket lát, egységárakkal.

Az étterem első helyiségében és a galérián hagyományos asztalokkal találkozunk, hátul, egy kisebb részen pedig az asztal-főzőlap kombók, és a bárki által elérhető sütők sorakoznak. 

A főzőlapos asztalok gyorsan elkelnek: ezek adják a hely varázsát, itt lehet tényleg együtt sütni-főzni. A hagyományos asztalokhoz csak a sütők használatának lehetőségét kapjuk, a “tűzön” elkészült kajákat ilyenkor a személyzet készíti el nekünk. És persze ha valaki egyáltalán nem akar melózni, mindent kérhet készen, csak akkor meg mi értelme ide jönni, ugye.

Az étlap egy tablet. És nem azért, mint a villányi Halasiban, tudniillik hogy megmutassák, hogy ilyen sok pénze van a tulajnak. Hanem azért, mert egy papír alapú étlapra nem lehet rányomtatni egy bazi nagy PLAY gombot, ami elindítja a videólejátszást. A videón az étel elkészítésének módját látjuk, természetesen. 

dsc01802_1.JPG

A Budapest Makeryben nincsenek bonyolult ételek, és még az egyszerűeket is előkészítik számunkra. Igényes kis tálcán kapjuk meg az alapanyagokat, amikkel az időt rabló előkészületeket már megtették: minden begyúrva, a töltelék kész, a tészta előfőzve. Igazából már csak össze kell gyurmázni, keverni, formázni az egészet, betenni a sütőbe, vagy megsütni a főzőlapon és kész.

Hogyan főzzünk, Very Easy fokozat.

Ebből is látszik, hogy a főzőiskolák szellemének itt nyoma sincs. Arról van szó, hogy összejön négy-öt jóbarát, akik többet szeretnének kihozni az estéből, és nem csak beszélgetni szeretnének. Együtt főzni, de az előkészületek és a mosogatás nyűge nélkül, megkavarni, megkóstolni, odanyújtani a másiknak, hogy jé de finom. De nem akarnak akár csak húsz-harminc percnél is többet vesződni egy-egy fogással. Elvégre mégis csak baráti összejövetel, és kíváncsi vagy, hogy most akkor ki kivel is jött össze, meg ki dobott kit.

A személyzet egyébként szuperlaza és kedves, és bár vannak hiányosságok még (a videóval nem egyező alapanyagok, amikre egyenként jössz rá, egyes alapanyagok kiváltásának nehézkessége), ezt betudhatjuk a most induló koncepció gyerekbetegségeinek. A Budapest Makery egy újabb olyan hely, amire legutóbb a Playbar kapcsán utaltam, ami a játékosságot, az alternatív felnőttszórakozás lehetőségeit szaporítja.

A törzsfejlődés állomásai tehát:

Eszünk-e ma?
Mit eszünk ma?
Hol eszünk ma?
Hogyan eszünk ma?

Milyen kár, hogy a törzsfejlődés első állomása is mindennapos még Magyarországon.

süti beállítások módosítása