A Farger kávézó Budapest egyik alapintézménye. Köszönheti ezt annak, hogy már több mint tíz éve nyitva van - ritka az ilyen manapság - , és hogy nyáron szinte a Szabadság térre ülhet ki, aki itt kér egy kávét. A tulajdonos, John, amerikai akcentussal beszéli a magyart, ami a túloldalon található nagykövetség mellett tökéletesen autentikusnak számít.
A hangulat pedig nagyon barátságos, nagyon laza. Ahogy egy 13 éve nyitva lévő kávézóban ennek lenni kell.
Télen ugyan nem annyira hangulatos itt, mindenesetre van a helyiség közepén egy dupla bőrkanapé, ami feledteti a hideget. Itt el lehet terülni, becsukni a szemünket, és azt képzelni, hogy már tényleg tavasz van. A kaja egyébként egyáltalán nem rossz, a lazacos - Philadelphia sajtkrémes bagelben annyi a lazac, hogy félő, a nógrádi medvéknek már nem marad. A görög salátában (valamiért ezt hozták ki, amikor azt kértem, ajánljanak valamit) meg annyi a frissesség, hogy így március elsején csodának számít. Még a paradicsomnak is volt íze.
Na de. Nem ezért írok a helyről. Hanem mert a fent említett bőrkanapék mellett egy különös tárgyat találtam. Nézzük csak meg még egyszer a kanapékat.
Az ott egy kandalló, nem? Még a fa is be van készítve.
Hát nem:
Azt találták ki, hogy egy fából eszkábált izére kő díszítésű tapétát ragasztanak celluxszal.
Alulra bedobtak pár hasábot, és máris kész az erdei vadászház hangulat.
Rögtön eszembe jutott, hogy az ilyen ordenáré poénokat csak a régi motorosok engedhetik meg maguknak. Csak ők válthatnak ki mosolygást az ilyen húzással, bármelyik újonnan indult vendéglátóegységben az ilyenért minimum egy csillag jár az összes létező közösségi értékelőn.