Na, ezért jó cél nélkül bolyongani Budapesten (mindig is mondtam). Mert így ugyan nem elsőként futsz bele az új helyekbe, viszont másként, mint mások. És nem csak arról beszélek, hogy meglepődsz: ha valahová előzetes készülődés nélkül mész, akkor érzed meg igazán a velejét, az értelmét, akkor tudsz csak igazán önálló véleményt formálni a jelenségről.
Mint én. Mehettem volna tavaly a Playground sajtómegnyitójára, ehelyett most tök véletlenül futottam bele. És így katarzist is okozott.
De kezdjük az elején. Évi, a feleségem beült tárgyalni a Kolosy tér környékén, úgyhogy én magamra kötöttem Rozit, a lányomat, és céltalanul ténferegtem. Illetve egy homályos célom volt: meg akartam nézni, mi történt a nyitása óta a Buda Entertainment and Gastro nevű komplexummal, amit a Gozsdu udvar elindítója álmodott meg. Eléggé merész álomként, tegyük hozzá.
Odabent a totális pusztulat fogadott. Bezárt üzletek, néhány eladó, akik cigizni mentek, üres üzletek, csend. Az Entertainment and Gastro elnevezésből az Entertainment az ágymozit jelentheti, ami a mai napig működik, franciaágyakon lehet filmet nézni. A Gastro egyrészt az utcafrontra néző két, egyébként színvonalasnak tűnő étkezős helyből (de azok nem annyira számítanak, az utcafronti üzlet csak félig tartozik egy bevásárlóközponthoz), valamint a Buda Gourmet nevű, minőségi cuccokat áruló szupermarketből állt.
Az üres üzletek alternatív felhasználásának itt láttam az eddigi legütősebb példáját:
Én dél körül jártam ott, volt olyan hely, ami csak délután háromkor nyitott. Szóval lehet, hogy négykor iszonyú pörgés indul meg itt, és tömött sorok állnak a bútor outlet, a számítástechnikai bolt és a perzsa szőnyeges előtt, de nem hiszem. Utóbbi egyébként is üres volt már, a bejárati ajtóra egy A4-es papírra ragasztva ez állt:
Nyitási akció, az első 10 ügyfélnek 50% kedvezmény.
Az a tény, hogy ezt a papírt sosem vették le az üvegről, azt bizonyítja, hogy a hely összes vásárlójának száma soha sem érte el a tízet.
Egyébként még mindig tetszik a belső passzázs, a térkövekkel, a téglafallal, a padokkal, szobrokkal. Otthonos, barátságos, egy rohadt jó hely is lehetne, de nem úgy tűnik, hogy az lett. Kár.
Az egyik lépcsőn felnézve ezt a feliratot látom: Éttermek. Nem nagyon hiszek benne, hogy odafent találok egy lelket is, de azért felkutyagolok, egy átvezető, ütött-kopott folyosón meglátok egy bezárt éttermet, balra egy lelakottnak tűnő teraszt, jobbra pedig egy fényárban úszó óriási teret. Playbar.
Belépve zavarba jövök. Egy mozi előteréhez hasonlító térbe jutok, tele asztalokkal, középen egy pulttal, de körülöttem csocsóasztalok, és focibiliárd-pályák. És ajtók: Születés kiállítás, Newton szoba, 9D mozi. Egy rakás asztal, amibe beépített érintőkijelzőt tettek, rajtuk mindenféle játék.
Sehol senki, csak én!
Gyorsan megkérdeztem a pultnál állókat, mi ez a hely, és ahogy kimondták a hely teljes nevét, beugrott, hol is vagyok. Csodák Palotája Playbar. Hát persze, mindjárt gondolhattam volna.
Kiderült, hogy a hely azért üres, mert épp nincs csoport, vagy csoportos foglalkozás, de sokszor nagy itt az embertömeg.
MINDENFÉLE összetételben.
Lássuk: a nagy tér, ahová beléptem, egy bárki által használható része a Playbarnak. Persze ha ki akarod próbálni a különleges csocsókat (3-6 személyes asztalokat), azért fizetni kell, de egyébként itt lehet csak úgy ücsörögni. Persze a “pláza” nem vonzza a véletlenül idetévedt arcokat. Ebből a térből nyílnak a kisebb termek, kiállítás, szabadulószoba, labor, előadó, mozi.
A termek egyenként vagy csoportos jeggyel is látogathatóak. Adja persze magát, hogy iskolák hozzanak el osztályokat: van itt komplett felszerelt labor, kémiai-fizikai témájú előadásokra specializált kísérletező előadó, Newton fizikáját feldolgozó modellek, na meg a felvilágosítást minden eddiginél viccesebben feldolgozó születés szoba, ahol az óvszernyitástól kezdve a pelenkázásig kipróbálhatják magukat a látogatók. De tényleg nagyon vicces dolgok vannak itt, felvehetsz például terhességi súlyokat, hogy érezd, mekkora lesz a hasad (vagy a partnerednek mekkora lesz a teher), beülhetsz egy anyaméhet szimuláló székbe, ami olyan hangokat hallat, mint az első kilenc hónap otthona, sőt labdaspermákkal célozhatsz a gigantikus petesejtre vágott apró lyukakba, megtapasztalva, milyen nehéz bejutni a srácoknak a helyükre.
Izgalmas módon a Playbar ugyanezt a programegyüttest Valentin-napi randihoz is ajánlotta. Azért én óvakodnék attól, hogy elsőrandis helyszínnek válasszuk, a lánykérés előtt, után mondjuk indokolt lehet. De a szoba legénybúcsúzóknak is jó állomás. Látjátok? Ugyanaz a helyszín, amihez egészen máshogy lehet hozzáállni
Odakint a csocsók, a játékasztalok és a lábbiliárd, vegyítve egy kis 9D-s moziélménnyel, kémiai kísérletekkel egy jó kis céges összejövetel vagy születésnap alapja lehet. Hogy mást ne mondjak, ki ne szeretné például, hogy felgyújtsák?
Én. Ezért gyújttattam fel Ágit inkább.
Ő az, aki az Egy nap a városban céges túráinkat szervezi, és a Playbarba tévedésem után rögtön odahívtam, hogy építsük be a programjaink közé a helyet. Hihetetlen rugalmasságát jól mutatja, hogy másfél órán belül ott is volt.
A 9D-s mozin hullámvasútra ülhetsz, a széksor pedig a 3D-s látványnak megfelelően dől jobbra-balra-előre-hátra, az arcodba fröcsköl a víz és a hó, cibálja a hajad a szél (hehe, nincs is hajam), hideg, vagy épp meleg van, szagok, illatok terjengenek körülötted, és néha fura mód hozzád ér valami. nekem mégis jobban tetszett a körmozi, ahol egy folytonos vászon vesz körbe, és iszonyú jó 3D-s élményt ad (sokkal jobbat, mint a béna szemüvegek valaha fognak). Ahogy sétálsz, hogy körbenézz, néha leveszted az egyensúlyod, ahogy a kajak megbillen a vízesés előtt. Állati jó.
A családosoknak is remek programok vannak itt. Lehet csak szabadulószobázni is, ha épp arra van idő, vagy megvárni az óránként induló vezetéseket, közben csocsózni. Gyerekekkel egy teljes napot el lehet itt tölteni, simán. Egy nagyon tartalmas, izgalmas napot.
Van nyugdíjasklub is, ami SZTK néven fut a Playbarban, és az idősebb korosztályt célozzák meg a tálaláskor (a spermadobálás valószínűleg elmarad). Vannak salsa estek, amikor táncparketté alakulnak a termek. Rendeznek csocsóbajnokságokat, Tudáspresszó és Csopa Café néven megintcsak más és más beállítottságú embereket céloznak meg. A hely adottságait rengeteg módon meg lehet közelíteni - ahogy ezt a születés szoba példája is mutatja -, és a szervezők ezt ügyesen meg is teszik.
Mindig is hiányoltam a szándékolt, profi játékosságot Budapestből. Az, ami mondjuk Japánban olyan természetes, az emberek legkülönfélébb igényeinek kielégítése, az itt egyáltalán nem az. Eszünk, vécézünk, filmet nézünk, mozgunk, kiállítás, színház, könyv, zene.