English

Egy nap a városban

Milyen Széll Tamás 2500 forintos rakott krumplija?

Magyarósi Csaba 2017 február 25.
Címkék: gasztro

Hogyhogy milyen? Persze, hogy jó. A 2016-os Bocuse d’Or szakácsverseny szerint Európa legjobb séfje nyit egy éttermet a Belvárosi Piacon. Mégis milyen lenne, ami ott készül, ha nem jó?

Ezen a szinten már kihívás valami igazán rosszat enni, Széll Tamásnak valószínűleg minden erejét, idegszálát össze kéne szednie és nagyon-nagyon kéne koncentrálnia ahhoz, hogy képes legyen valami ehetetlent összehozni.

A Stand 25 nyitónapján viszont úgy látszik, nem koncentrált olyan nagyon, mert fantasztikus volt majdnem minden, amit kóstoltunk.

dsc07088_1280.jpg

És ez sokszoros jó hír.

Mert Széll Tamásról már évek óta lehet tudni, hogy kiemelkedő szakácszseni, de amennyire jó, annyira megközelíthetetlen is volt. Vagy a versenyére készült, amikor csak magának és a csapatának főzött, vagy az Onyxban, ami meg az ország lakosságának a 0,1 százalékát leszámítva mindenkinek megfizethetetlen volt.

Nem azt mondom, hogy a Stand 25 olcsó, de már majdnem: három fogás 4900 forint, ami csak az üzemi konyha és a gyorséttermi kaja szintjén tűnik soknak, egy jó étteremben esély sincs ennél kevesebbet fizetni. Vegyünk 1500-nak egy előételt, ezernek egy desszertet, 2500 marad a főételnek: kábé ettől az árkategóriától indul a minőség.

Csak épp a világon sehol sem főz rád ennyiért egy kontinens legjobbja, még akkor sem, ha plusz nyolc százalék szervizdíj.

És itt Széll Tamás nemcsak egy brand, amivel eladják a helyet, vagy egy arc, amivel képregényszerűen telefestették a falat, ami azért elég fura lehet, mármint szélltamásilag erre a helyre bejárni minden nap.

dsc07131_1280.jpg

Még csak nem is egyszerű totemállat, aki szerencsét hoz és akinek a díjait kiállíthatják egy vitrinben (egyébként ki vannak állítva).

Nem, Európa legjobb séfje ott sürög-forog a konyha közepén két segítőjével és ő készíti neked a jellemzően magyaros fogásokat, nagy tempóban, ötezerért. Ugye, hogy végül mégis eljutottunk odáig, hogy olcsó ez? Vagy nem drága.

dsc07100_1280.jpg

dsc07095_1280.jpg

Főleg, hogy váratlanul nagy adagok készülnek itt, Széll komolyan gondolta, amikor arról beszélt, hogy a fine dining helyett tisztességes bisztrókaját ad, amiből elég a három fogás: én négyet ettem, mert Annával, a lányommal mentem, aki félig már ebédelt, szóval ő csak a desszertet ette meg a sajátjából, az előételt odaadta nekem, aztán utána megbűvölten bámulta a bajnokot, ahogy főz, kábé ötven centi távolságból (bocs).

dsc07101_1280.jpg

Szóval négy fogást toltam, és problémás volt, embertelen sok a négy, három bőven elég, három pont annyi, hogy egyáltalán nem vagy éhes utána, négytől Döbrögi módjára kóvályogsz, és minden adandó alkalommal szeretnél valahova lepihenni aludni egy fél órát.

Na és akkor az ételek: ahelyett, hogy valami nagyon újraértelmezett izéket kapnál, inkább mindenből a lehető legfantasztikusabbat kapod. Szereted a gulyást? Amit a Stand 25-ben eléd raknak, az nem krumplilehelet marhahabbal, benne van ebben minden, ami egy rendes gulyásban, és abban a halmazállapotban, mint a rendes gulyásban, és a végeredmény is valami nagyon hasonló, mint egy rendes gulyás, megtartva annak minden erejét, csak közben sokkal kiegyensúlyozottabb, tökéletesebb és van benne 2-3 csavar, amit próbálsz értelmezni, de nem tudod, mert nem tolakodó, épp csak annyi, hogy minden falatnál meglepetten pislogj a mosolyod fölött.

dsc07114_1280.jpg

A faszénen grillezett gomba csontvelővel mondjuk hidegen érkezett, emiatt élvezeti értéke nem sok maradt, de ezt betudom az első napnak.

dsc07109_1280.jpg

Viszont a rakott krumpli céklasalátával: még akkor is a műfaj királya, ha itt rakott burgonyának hívják, pedig ember nem nevezi így.

dsc07116_1280.jpg

De micsoda rakott krumpli! A rakott krumpliság felsőfoka. És ez a felsőfok nem valami tök más, mint az alaprecept, hanem ez az alaprecept, kis változtatásokkal, őrült tehetségesen és rengeteg tanulás után elkészítve. Felül ropog, középen puhább, alul a tejszíntől krémes, semmiből sincs sok, vagy kevés, semmi sem száraz vagy túl nyers, de miközben ízlelgeted a szájpadlásokon az ízeket, egy másodpercig sem merül fel benned, hogy ez az egész bármi más lenne, mint rakott krumpli.

dsc07118_1280.jpg

A desszertekre mindig elfogyok a jelzőkből, pedig ez a somlói galuska életem somlóija volt, ritkán szeretem a desszertet, de amikor igen, akkor egész nap enném. Na ez olyan.

dsc07127_1280.jpg

És akkor az árak tervezhetőségéről: két háromfogásos menü bőven elég két főnek, mellé van fél liter víz 250-ért, plusz a szervizdíj, szóval ha valaki nagyon nem akar túlzásba esni, akár 11 ezer alatt kihozhatja párosban. Ami persze továbbra sem a gyorséttermi menü ára, de hát na, értitek.

Ja, és Anna üzeni Tamásnak, hogy puszi.

Stand 25
1054 Budapest, Hold utca 13
06309613262
H: 8-11 11:30-17
K-P: 8-11 11:30-18
Szo: 11-22
V: 11-18

A fél Közel-Kelet az asztalodon: Dobrumba

Magyarósi Csaba 2017 február 24.
Címkék: gasztro

Tegnap végre sikerült: behatoltam a Dobrumbába!

Nem is tudjátok, milyen nehéz ez. A legtöbb hasonló oldallal szemben ugyanis mi nem úgy megyünk tesztelni, hogy felhívjuk a tulajt, hogy akkor nyitás előtt odamennénk egy nagy fotós stábbal, készítse el okosba nekünk az egész menüt, mi meg majd megírjuk róla, amit meg kell, és sajtómegnyitókra se járunk, ha az elkerülhető, mert annak se látjuk sok értelmét: mi azt akarjuk megkóstolni, amit bárki kapna.

Viszont így ugyanabba futunk bele, amibe ti is: a csókos lapok szerint megnyitott, de amikor odamegyünk, kiderül, hogy nem nyitva van, hanem zárva, vagy csak nincs hely, vagy csak csak.

De tegnap végre behatoltunk és jelentem: jó volt!

Iszonyú régóta várok már egy hasonló helyre, vagy hasonlóbbra, mármint hogy jöjjenek a közel-keleti ízek, mert a Hummus Bárban és a Mazel Tovban is milyen jó az ilyesmi, csak szűk a menü, lehetne még ízeket lopni innen és onnan, és itt aztán loptak, vagyis hoztak, Libanontól Szírián át a fél közel-kelet ott van az étlapon, bár ideálisan lassan ott lenne az egész. Legalábbis Budapest étlapján.

Szóval tágult a kör, ami remek hír, mert ezek őrült jó, izgalmas és más kaják, mások mint a hamburgerek, vagy a mexikóiak és nem sokkal drágábbak. Én például tegnap ettem egy rakás ételt és 3200 forint plusz borravalót fizettem.

dsc07062_1280.jpg

Ami nagyon nem sok egy étlapról vásárolt, másfél embernek is elég kajamennyiségért.

És de jó volt minden! Egyáltalán nem spórolnak a fűszerekkel, bátran, igazi közel-keleti módra fűszereznek, ami paprikás, az nem kicsit paprikás, hanem nagyon, és amiben olíva van, arra nem csak rádobnak egy felfújt, vizezett olívát, az tocsog az olívában. És egyébként pont így kell ezt.

Meg olyan könnyedén, ahogy az a Dobrumbában történik: nincs fakszni, nem finomkodnak, nem kesztyűben hozzák a kaját, ez a hely látszólag pont annyira különleges, mint a budapesti top ezer bármelyik tagja, csak az étel, amit kihoznak, az emelkedik ki magasan a mezőnyből. Főleg ebben az árkategóriában.

Csak férjen be az ember!

Dobrumba
Budapest, Dob u. 5, 1074
+36 1 445 4690
K-Szo:11-02
V: 11-24

Sovány vigasz: a minden mentes étel

Magyarósi Csaba 2017 február 23.
Címkék: gasztro

A minden mentes ételek rosszak. Nem is léteznek. Nincs olyan, hogy semmi értelmes nem kerül az ételbe, mert az étel a cukortól, a gluténtól és a laktóztól lesz finom, a többi csak térfogatnövelő.

Persze, egyből érezzük, hogy ilyesmit nem illik írni, de azért így gondoljuk, nem?

Én legalábbis így gondoltam. Persze értem én, hogy szükség van az ilyesmire, a mentesség alapvetően nem úri hóbort, trend, egyszerűen van egy rakás ember, aki ha nem mentesen eszik, rosszul lesz, beteg lesz, a mentesség tehát szükség. És mivel enni jó, rossz lehet olyan szükséggel élni, ami végső soron rosszabb ételeket eredményez.

Erre jöttek rá a Sovány vigasz tulajdonosai is, akik egyébként szintén gluténérzékenyek, és csináltak egy helyet, egyetlen céllal: legyen mindenmentes az étel, hogy az is ehessen itt, aki máshol nem, de cserébe legyen olyan jó a kaja, hogy akinek nincs semmilyen betegsége, az is örömmel egyen itt.

A Sovány vigasz Újlipótvárosban van, ahol mostanában amúgy is rengeteg  diétás meg hasonló hely nyílt, szóval akinek nem felel meg a zsírban sült olaj, annak lassan ez a városrész lesz a Mekkája.

Az ételek nagyrészt tortákból és szendvicsekből állnak, és hát persze nem olcsó a hely: én egy kacsamájas croissant-t kértem, ami közel 1500 forint volt, meg egy tortát, ami kábé 850, aztán távoztam.

A szendvicset menet közben befaltam és már akkor meglepődtem: bár a croissant tésztája jóval szárazabb volt a megszokottnál, éppen ezért valami szószt elbírna a cucc, alapvetően kívül ropogott, belül puha volt, szóval a hagyományos mezőnnyel összevetve is egy erős közepes, pedig mindenféle hiányzott belőle. A máj és a hagyma meg belül egyértelművé tette, hogy itt nem viccelnek, amikor azt mondják, hogy a gluténon, laktózon és cukron kívül mindent: betyárosan erős ízű szendvics ez, ami diétás kacsa létére is sokkal előbb juttat eszembe egy disznóölést, mint valami reformkonyhás kaját.

És a desszert még rátett erre egy lapáttal, mert az sem valami visszafogott kis süti volt, izmosan édes gesztenyés szörny, viszonylag lágy krémmel, intenzív ízekkel.

A Sovány vigasz tehát nem valami olcsó hely, de megoldás menedék lehet azoknak, akik máshol nem ehetnek kedvükre, mert ízek itt aztán vannak.

Sovány vigasz
13. kerület, Hollán Ernő utca 20.
Hétfő: ZÁRVA
Kedd-Péntek: 9-18.00-ig
Szombat: 10-16.00-ig
Vasárnap: 10-14.00-ig

Elhagytad a kesztyűd? Lehet, hogy itt van!

Magyarósi Csaba 2017 február 21.
Címkék: életmód

Regit régóta ismerem, őrült jó fej csaj, de ez egyáltalán nem akadályozza meg abban, hogy folyton elhagyja a kesztyűjét.

Sőt.

A drámai esetre általában csak másnap reggel derül fény, akkor kell végigtelefonálni a művész mozit, indiai éttermet, a többi érintett helyet, ami elég bosszantó.

Másik szál: Regi látott egy rakás elhagyott kesztyűt a városban, ami nem az övé.

16298523_1083265448485666_9113820963140858577_n.jpg

A két történetszálból könnyű volt arra a következtetésre jutni, hogy a kesztyűelhagyás Budapesten tömeges jelenség, konkrétan népbetegség.

Szóval Regi elkezdte fotózni ezeket a kesztyűket, már csak azért is, mert egészen képregényszerűnek találta, ahogy különböző helyeken hevernek. Illetve kimondottan vicces volt, hogy az emberek milyen helyekre rakták jófejségből az utcán talált kesztyűket, hogy ha keresi őket a tulajdonosuk, könnyebb dolguk legyen.

16003109_1074995492645995_1427617124480156640_n.png

Regi éppen ezért létrehozta a Hol a kesztyűm FB-oldalt, ahol január 19-e óta őrült sok bejegyzés van: bárki, aki keresi a kesztyűjét, vagy ami még drámaibb, csak az egyik párt, az szétnézhet az oldalon, hátha. Illetve nyilván akkor van értelme az egésznek, ha ti is küldtök be fotót, amint nyomra bukkantok, és akkor végre megoldást találhatunk korunk pestisére, az elhagyott kesztyűre.

16299794_1081375698674641_880539687574965485_o.jpg

Regi egyébként írt Tom Hanksnek is, aki hírhedt elhagyott kesztyű fotós, de eddig nem jelentkezett, pedig globális méretűvé lehetne szélesíteni az ügyet.

Churros Budapesten!

Magyarósi Csaba 2017 február 18.
Címkék: gasztro

A churros egy végtelenül egyszerű kaja, olajban sült tésztarúd, valamivel töltve, valamibe mártogatva, de leginkább csak úgy magában. A spanyolok imádják, Madridban, Spanyolországban az ötvenes fickók ezt eszik mindenféle cifrázás nélkül a reggeli kávéjuk mellé, a puhányabbak csokiba mártogatják, Barcelonában előfordul, hogy meg is töltik, itthon meg nem nagyon lehet hozzájutni sehol.

churros_calientes.jpg

De tényleg, én rengetegszer kerestem már, de nem találtam semmit, leszámítva a Szigetet, ahol minden évben van egy hétig churros, aztán nincs tovább, ami elég nagy kiszúrás a churrosra éhes közönséggel szemben.

Oké, lehet, hogy ez a közönség kizárólag én vagyok, de akkor meg velem szemben kiszúrás.

Aztán egyszer csak egy ismerősöm szólt, hogy menjek el a Gringos Amigosba, mert náluk kapható.

Szóval elmentem.

dsc06786_1280.jpg

A hely az Anker közben van (illetve van egy másik éttermük is az Alkotás utcában), a falon mindenféle spanyolos, de leginkább latin-amerikai képek, hátul nagyüzemben készül az étel, főként burritók, tacók és quesaillák, szóval ez egy alapvetően mexikói étterem, quesaillát egyébként kóstoltam is.

dsc06783_1280.jpg

Nem vagyok a mexikói konyha túl nagy rajongója és nem is volt túl jó előérzetem az étellel kapcsolatban, ennek ellenére tök jót ettem, sokkal jobb volt a végeredmény, mint amire számítottam. De írom újra: sosem tudtam igazán átadni magam a műfaj örömeinek, szóval a véleményem ebből a szempontból az objektív összehasonlítást nélkülöző módon erősen szubjektív.

Na de a quesailla után kijött a churros. Ő:

dsc06788_1280.jpg

Ha megnézitek a képet, látjátok, hogy nem pont úgy néz ki, mint a fenti, sztenderd churros, valamint hogy tejszínhab van mellette, amit én még soha az életben nem láttam churros mellett, de ha elő is fordul az ilyesmi mondjuk Mexikóban, akkor sem ipari, tubusból kinyomós, hanem valami kézzel vert hab illene mellé. A tészta kicsit kemény, túlságosan megsült, a csoki ipari, szóval Sevillában, ahol a szemem előtt méricskélte a fickó az olaj hőmérsékletét, nehogy túl hideg vagy meleg legyen, amikor belerakja a tésztát, tutira nem menne el az ilyesmi.

Viszont Budapesten, ahol egyáltalán nincs máshol churros, még mindig ez van a legközelebb az eredeti ízekhez a teljes mezőnyből. Tudom, ezzel nem állítottam túl sokat és tényleg nem világbajnok ez az édesség, de határozottan churros szerű. Semmiképp sem ajánlanám annak, aki még nem kóstolt ilyesmit, viszont aki ismeri, nem tiszteli szentként az alapreceptet, de néha vágyik valamire, ami hasonló, annak életmentő lehet végszükség esetén a Gringos Amigos churrosa.

Gringos Amigos
+36 20 985 2478
Hétfő-Szombat: 11:30-21:30
1061 Budapest, Anker köz 2-4.

süti beállítások módosítása