Elértünk az év végére, mi legalábbis már így számoljuk, ezért ideje a számvetésnek. Arra gondoltunk, szubjektív szempontok szerint megpróbáljuk felsorolni, melyek voltak a kedvenc momentumaink 2013-ban. Melyik posztokat szerettük a legjobban írni, mikor volt a legjobb Budapest, mikre fogunk emlékezni tíz-húsz év múlva is.

A lista nem feltétlenül a legnépszerűbb, inkább a számunkra legkedvesebb cikkeket gyűjti össze. A legnézettebbeket könnyű lenne kiválogatni, arra ott a Google Analytics, amiből kiderül, hogy százezer közeli olvasószáma volt a hamburgeres toplistánknak, néhány lakásbemutató cikkünknek, a 140 éves Budapestről szóló fotógyűjteményünnek, legjobb budapesti gyorskajáldákat bemutató cikkünknek és természetesen: a Szexturkálónak.

Nekünk viszont nem feltétlenül ezek voltak a kedvenceink. Hanem.

Csaba

 1

Az ötös listát nem tudnám rangsorolni, de kezdjük a vidámparkos anyagunkkal: Ádámmal egész nap forgattunk a világ legszomorúbb vidámparkjában, ami a bezárás előtt már csak árnyéka volt önmagának, pedig egyáltalán nem volt olcsó. Nem is azt tetszett, amit ott bent találtunk, hanem a közös munka, a forgatás, meg a végén a vágás, amivel kábé egy óra alatt megvoltam, annyira magától értetődő volt az egész.

2

A másik kedvencem az egyetlen lakásból kialakított két élhető otthont bemutató cikkem volt. Ez már a második olyan anyag volt, ami Éva Mihály Amichay egyik projektjét mutatta be. Tudni kell róla, hogy kevés emberrel találkoztam, aki szenvedélyesebben mesélne arról, hogy miként lehetne egyéni szinten, akár nagyberuházások nélkül is sokkal jobb hellyé tenni Budapestet, és ezt a projektet a saját makroközösségén belül sikerrel meg is valósítja.

3

A harmadik cikknek pont semmi köze sincs Budapesthez, az egy filmkritika. Biztos volt nagyon sok jó film 2013-ban, és ezek közül nagyon sokat nem láttam, de azok közül, amit igen, a Mielőtt éjfélt üt az óra volt a legjobb. A trilógia harmadik része úgy lett a sorozat talán legromantikusabb eleme, hogy a főszereplők a mozi legnagyobb részében veszekednek - nyilván ez történik, amikor a fejben épített virtuális univerzum ütközik a valóságos élethelyzetekkel. Remek film.

4

A negyedik egy kiállításról szólt: nem a cikk a jó, hanem a képek. Kár, hogy már bezárt, mert a MONET, GAUGUIN, SZINYEI MERSE, RIPPL-RÓNAI-néven futó, impresszionistákat és posztimpresszionistákat bemutató tárlat az egyik legszórakoztatóbb kiállítás volt, amit Budapesten láttam.

5

Az ötödik cikk igazából egy egészen másmilyen anyagnak indult: csak a felújított Kálvin teret akartam bemutatni, aztán a jobb fotók kedvéért kicsit távolabb bicikliztem a tértől, ott belefutottam egy másik felújításba, azt is le akartam fotózni, és így tovább. A vége az lett, hogy körbebicikliztem az egész belvárost, és hirtelen összeállt a fejemben, hogy az elmúlt 6-7 évben a belső terület nagy részét felújították.

+1

És egy kis bónusz: nem maga a cikk, hanem a jelenség. Emlékeztek még arra a furcsa villanásra, ami év elején egész Budapestet bevilágította? Én emlékszem arra a pillanatra, amikor nappali világosság robbant a városra, és szerintem sokan voltak, akik izgatottan várták már a reggelt és a hivatalos magyarázatot a science fictionbe vagy romantikus képzelgésbe illő jelenetre.

Ádám

Az én ötös (hatos) listám egyrészt szól azokról a budapesti trendekről, amiknek legjobban örültem idén. Másrészt pedig belecsempésztem néhány olyan élményt, amit valószínűleg sosem fogok elfelejteni, és az unokáimnak is mesélni fogom.

1

Kezdjük mindjárt az utóbbiak egyikével. Az év legneccesebb pillanatával, amikor egy pillanatra azt hittük egy szuterén étteremben Csabával, hogy mi leszünk a főfogás. Egy tippet követve ugyanis lemerészkedtünk a Sensation nevű afrikai étkezdébe, ahol sem oxigén, sem térerő nem volt, csak egy strandpapucsos pincérszerűség, aki olyan kihívóan méregetett minket, mintha Justine Sacco ült volna be hozzájuk egy teára. Végül kaptunk valami kaját, és jól le is húztak minket. De legalább túléltük. Értetek mindent, ugye.

2

A másik hihetetlen jelenség a Gellért hotel volt számomra idén. A Márton napi borfesztiválon, egy szállodányi részeg ember között vettem észre, hogy kábé harminc éve megállt az idő a szállodában, olyan állapotokat konzerválva, ami még akkor is durvának tűnhetett. Mindig látni fogom a lelakott Nixon lakosztály közepén Tamást, a szobapincért, aki 14 éves kora óta, 33 éve dolgozik ott, és valami egészen sajátos illemkódex van a fejében. Látni fogom a főnökét, aki nagy beleéléssel beszélt arról, hogy ő korábban milyen módot talált arra, hogy az urak tányérjáról kóstolgasson. Meg az egészet, úgy, ahogy volt: a legszürreálisabb berúgásom volt 2013-ban.

3

Következzen a kedvenc színpadi előadásom. Ez a Trafóban volt, a Cirkus Cirkör Underman bemutatója. Három óriás, akik szomorúan otthagyták a manézst, miután megsérültek. Nem fizikailag, az óriások úgy nem szoktak: a lelküket bántotta meg valami vagy valaki, ezt panaszolták el nekünk két műsorszám között. Együtt dolgoznak, együtt zenélnek, emelik a súlyokat és egymást. Az újcirkusz egy egészen kiforrott példája volt ez, egy új trükkel, amire még senki sem gondolt eddig: a nyitottság volt az előadás vezérfonala, ami így röviden összefoglalva közhelyesen hangzik, a posztban bővebben kifejtem.

4

Nagyon örültem, hogy idén megsokszorozódott a jó pékek, pékségek száma. Elkezdődött egy olyan folyamat, aminek már régen hódítania kellene: minőséget árulni és vásárolni abból a élelmiszerből, amiből a legtöbbet fogyasztjuk. A kenyérből. Különös csavar, hogy a jó budapesti pékek általában egyáltalán nem iskolában tanulták a mesterséget. Csak akartak enni egy jó kenyeret, kiflit, zsemlét, és arra gondoltak, megtanulják. Olyat tudnak ők, amiket már a pékinasoknak nem tanítanak: hogyan kell jó kovászt készíteni, hogyan lehet adalékanyagok nélküli kenyeret sütni. Most már egyre többen tudják. Józsinak pedig fontos feladat van és lesz ebben.

5

A kávézás, a kávéházi élmény egybeforrt Budapesttel. Akkor is, ha a világháborúk végleg eltüntették a Körút több mint 60 kávéházának nagy részét. A New York megpróbálja fenntartani a hagyományokat, írókat tesz törzsvendégeivé, zongoraversenyeket rendez az eredeti pompájában csillogó kávéházban, de a város közben más irányba fordult. A kávéház helyett most már a kávé áll a középpontban, minél jobb minőségű, minél tökéletesebben elkészített formában.

Én idén tudtam meg, milyen is ez az ital, ha tényleg savas, ha tényleg nincs túlpörkölve, és tényleg egy jó barista készíti el. Egészen új élmény.

+1

Nekem is van egy plusz, egyszerűen nem tudtam ötnél meghúzni a határt. Ez is fontos téma, ami idén kapott egy nagy lökést. A sör, ami 2013-ban olyan sztár volt, mint a bor 2012-ben. Amikor az Élesztőbe megérkezik egy hordó, azzal a kitétellel, hogy ebből csak ez az egy készült, de baromi jó lett, akkor értjük meg a kézműves szó valódi értelmét. Aztán persze mindenki ráugrott erre a témára is, és hígul a piac, de a lényeg, hogy már nem kell beérnünk az ipari átlaglöttyökkel.

Végül pedig összeállítottunk egy listát azokról a helyekről, ahol a legtöbbet megfordultunk 2013-ban.

Csaba: Café Pannini, Bors, Zing, Központ, Szépművészeti Múzeum, Laci!konyha

Ádám: Ring, Pékműhely, Pirog Da, Tamp&Pull, Almárium, Wang, Centrál Színház