Amikor Budapest és a kávézás kerül szóba, a legtöbben még mindig erre gondolunk:

Meg erre:

A New York és a Centrál matuzsálemek, még abból a korból maradtak fenn, amikor a főváros igazi kávéház-nagyhatalom volt. Ha ezekre a helyekre látogatunk el, kicsit megint a századfordulón érezzük magunkat, amikor csak a Nagykörúton több mint hatvan kávéház sorakozott, az Oktogon és a Podmaniczky utca között kilenc. Budapest aranykora, ekkor épült fel gyakorlatilag a ma ismert város, költők ücsörögtek a márványasztalok mellett, hitelbe reggelizve, hangoskodva, tréfálkozva a művelt pincérekkel.

Milyen ma egy kávéház?

Ez az Espresso Embassy az Arany János utcában. Világos, egyszerű, a nyers tégla miatt egy kissé robosztus. A hátsó pultsor egy új felfogású közösségi irodára hasonlít, mindenki mered a laptopjára, ketten angolul beszélgetnek. Az egyik magyaráz, a másik bólogat, vagyis fizetett korrepetálásra gondolok.

De a hangulatnál már sokkal fontosabb a kávé minősége. Ez az új mérce, ez különbözteti meg a jó helyet a rossztól. A századfordulós történetekben egyetlen egy sem hívja fel a figyelmet, hogy itt jobb a kávé, mint ott - vagy ha mégis, az eltérést elenyészőnek gondoljuk. A kávéházat csak a vendégek "minősége" emelhette ki a többi közül. Most meg az, hogy hol pörkölik a kávébabokat, milyen ültetvényről származnak, és milyen technológiával készítették el az italt.

Az Espresso Embassyban érezhető egy határozott kontraszt a fal robosztussága, karcossága és a kávé lágy ízei között. Mert itt ugyanazzal a Has Bean kávémárkával dolgoznak, mint a Printában vagy a Tamp&Pullban (valószínűleg Molnár Attila, az utóbbi tulajdonosa szállítja ide is az árut). Erre a márkára nagyon esküszik Attila, mert valóban kistermelőktől felvásárolt, válogatott minőségű kávébabokat használnak fel, amik csak a készlet erejéig kaphatóak, így folyamatosan cserélődik a piros zacskók tartalma. A kávét kíméletesen pörkölik, hogy megmaradjanak benne a gyümölcsös aromák és a finom savak, majd ugyanilyen kíméletesen forrázzák 89-94 fokos, speciálisan szűrt vízzel.

Az eredmény itt is ugyanaz, mint a Tamp&Pullban. Egy élénk, savas, remek kávé, amibe kár cukrot tenni, mert csak elrontja. Tejet meg csak egy keveset: én cortadót szoktam inni, ami gyakorlatilag egy dupla ristretto (az espressonál kétszer töményebb főzet) egy kis meleg tejjel. A kávé ezen a héten a Bolivia Copacabana volt, amire a zacskón feltüntetett angol leírás szerint leginkább a "sárga" jelző illik, a barack, narancs, mangó és csillaggyümölcs ízek miatt. Én ennyire nem tudok még belemélyedni, de elfogadom. Viszont a céklás narancstortában nagyon is érzem a gyümölcsöt, eszméletlen finom a cucc.

Egy újfajta kávéházban tehát van helye a laptopodnak, és nyugodtan nekiállhatsz dolgozni. A kérdés a rendelés előtt mindig a "milyen kávét iszunk most?". Ide már gasztronómiai élményért jössz. A pult mögött képzett baristák dolgoznak, a tulajdonos valamilyen bajnokságot nyert ebben a műfajban (ebben az esetben Várady Tibor, aki Aeropress Brewers kategóriában diadalmaskodott nemrég, akármit is jelent ez). A belső dizájn minimál, helyenként nyers, de mindenképpen világos. Meg cozy, ahogy a Londonból hazalátogató barátom mondta.

Ja, és a tisztított víz korlátlanul és ingyen rendelkezésre áll, szolgáld ki magad:

Azért remélem, megmarad a száz éves kávéházak hangulata is, és az új trend nem tapossa maga alá a csokornyakkendős-kanálcsörömpölős világot. Vagy van egy ötletem: kezdjenek el ők is csúcsminőségű kávékat árulni, és akkor esély sincs erre.

Espresso Embassy
Arany János u. 15
Nyitva H-P: 7-19, Szo: 9-19