Melyik a világ legszebb kávéháza? Nekünk talán evidenciának tűnik, hogy biztosan ez a New York kávéház az Erzsébet körúton, az, ami már száz éve is ennek a címnek a birtokosa volt. De mint minden trivialitást, ezt is gyanúval kezeljük. Mondvacsinált rang ez, vagy a világutazók is rábiccentenének erre az állításra?

Gyorsan meg is válaszolom: az elsőség mindenhol elismert. Nemrég a Ucityguides.com eredményét tettük közzé, ami a világ legszebb városai közé sorolta Budapestet. Az utazóknak támpontokat nyújtó oldal egy másik listán viszont a világ legszebb kávéházait vette sorra. Nézzétek, mi van az első helyen:

Sőt. Ha a Google-be ütjük, hogy "world's most beautiful cafe", akkor sem lehet kétségünk az elsőségünket illetően, mindenhol erről írnak. A New York Café a Körúton olyan századfordulós pompát képes lazán elpuffogtatni, annyira érezteti a mai napig az 1894-es építése óta toronymagasan vezető pozícióját a kávéházak világában, hogy nem lehet kétségünk. És ha valaki elkezdene keseregni, hogy az épület nem magyar kézben, hanem az olasz Boscolo csoport tulajdonában van, mesélek egy kis történelmet. Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba című könyvében igen érdekes részleteket lehet megtudni.

Például arról, hogy a négyemeletes, eklektikus palotát eleve egy amerikai biztostótársaság, a New York Life Insurance Company építtette az 1800-as évek végén. A végeredményt pedig alapvetően meghatározta, hogy a költség nem számított. Nagyjából kimeríthetetlen keretből gazdálkodhattak az építők, a lényeg az volt, hogy a végeredmény olyan legyen, amitől mindenki dob egy hátast. A New York biztosító meg akarta mutatni, mekkora nagyágyú is ő - Budapestre jöttek mellet verni.

Hauszmann Alajost bízták meg a tervekkel, aki a Széchenyi fürdő és a Zeneakadémia tervezőpárosával (Korb Flóris és Giergl Kálmán) együtt nekiállt az épület megálmodásának. Két év múlva pedig már a kulcsokat is átadták.

Belül szemkápráztató pompa fogadta az ide érkezőket: velencei csillárok, hatalmas tükrök, márvány, méregdrága magyar mesterek bútorai, szobrai, freskói díszítették a földszinten kialakított kávéházat. Ezüst evőeszközökkel tálaltak, semmi hamisítvány.

Kicsit feszengősen hangzik, igaz? Ha ma benézünk az utcáról, elámulunk a látványon, elismerjük a pompát, de sokszor inkább kanyarodunk másik irányba, túl nagy luxusnak érezzük ezt ahhoz, hogy mindennap belökjük az ajtót. Sejtjük, hogy a sima eszpresszó is az ezer forintot nyaldossa bent, és igazunk is van - de nemcsak ez számít. Annak ellenére, hogy csodálom, én inkább egy puritánabb helyen innék kávét, akkor is, ha ugyanannyiba kerülne az ital mindenhol, és az ár nem számítana. Ezt azért mondtam el, hogy érezzük a különbséget: a századfordulós kávéházi körök nem tartották túl magas labdának ezt, árképzéstől függetlenül megszállták a helyet, ami aztán az irodalmi körök egyik legnagyobb központja lett. Ide szoktak az írók, mint minden rendes kávéházba.

De nemcsak ők. Krúdy azt írta, délutánonként az erzsébetvárosi kövér asszonyságok miatt nem lehetett kapni üres asztalt, olyan is volt, hogy az egyikük ott szülte meg a gyermekét az egyik asztalnál. Persze a Hét vagy a Nyugat asztala mindig szabad volt. Ők a Centrálból költöztették át ide a székhelyüket, aztán utóbbiak 1920-ban újra a Centrálban kértek állandóan foglalt asztalt maguknak.

Mások voltak a vendégek tehát, mások a pincérek, főurak, legtöbbször valódi komornyikokra jellemző alázattal, és az írókhoz mérhető humorral. Folyamatos ugratások a főurak felé az irodalmi élet nagyjaitól, folyamatos visszaszurkálás a kiegyenesített hátú pincérektől - ilyen történetekkel vannak tele a könyvek, ha szóba kerül a századfordulós kávéházi élet.

A New Yorkban dolgozott az első kávéházi főúr. 1902-ben alkalmaztak egy kitagadott arisztokratát, Wallburg Ernőt, akit hercegi rokonságára tekintettel minden vendég mély tisztelettel hívott az asztalához, megbeszélni a holnapi fizetés esetleges lehetőségeit.

Még egy érdekes történet, ez már a hanyatlás éveiből: a 30-as években a nagy hírű "Newyork" híre egyre lejjebb süllyedt, vadászni kellett már a vendégekre. Az akkori vezetőség egy igen furcsa ötlettel is próbálkozott: egy Pesten turnézó revütársaságtól elkértek kölcsönbe egy fókát idomárostul, és kiültették őket a körúti oldalra, egy hatalmas üvegtábla mögé. Képzeljük el, hogy festettek ebben a környezetben.

(képek forrása: Wikipedia)

A New York pedig, miután az olasz szállodalánc megvásárolta az épületet, 2006-tól a századfordulós pompájában látogatható. Én örülök neki. Elvitathatatlan az elsőségünk vele.

A poszt folytatásában a New York kávéház mai állapotát mutatom be, azt, mennyiben sikerült visszaállítani az eredeti állapotokat, és mi változott.