Mindig tudhatod, hogy valami különlegeset találtál, ha belépsz egy üzletbe, ott pedig az első kérdésként ez fogad: először jársz-e itt? Tudni akarják, van-e fogalmad, hová jöttél, vagy az alapoktól kell bevezetni az új élménybe. Adni szeretnének valamit, amire fel kell készíteni, ha még sosem kaptad meg.

És ilyenkor imádom azt válaszolni, hogy "nem, még soha. Mit hagytam ki?" Jó ilyen helyre először érkezni.

Egy élményre ugyanis fel kell készülni, akkor is, ha spontán, bármennyire is ellentmondásosnak is tűnik ez. Egy spontán koncertre például az életedben meghallgatott összes zene adja a felkészülést, egy spontán vacsorára az éhes gyomrod vagy az ízeket ismerő és azokra várakozó agyad. A kávéval kapcsolatban pedig általában az álmosságra hivatkozunk, de valójában gasztronómiai élményt jelent mindenkinek. Kivéve ha bojlerből engedik langyos vizet az instant kávéra, de ez szerencsére nem gyakran fordul elő.

Szóval ott tartottam, hogy beléptem a Tamp&Pull kávézóba, a Corvinus új épülete mellett, a Czuczor utcában, és nekem szegezték a kérdést. Körbenéztem, hatalmas, plexi hátlapú kávégép (most láttam először egy kávégép belsejét, tényleg egy gőzgép benyomását kelti), a falon még egy, leszuperált darab, kávék különös, piros csomagolásban a darálókban, és egy vidám, ugrásra kész lány középen, őszinte kedvességgel és lelkesedéssel.

Mit innátok? Kávét, haha. Felnézünk a táblára, és úgy érezzük, teljesen elvesztünk. Már a kategóriákat sem értjük: short, long, white, wow, soft, yamm. Közben a pult mögül további neveket sorolnak, ristretto, cortado, Kicker, Jailbreak, Kalita. "Te mit javasolsz?" - a kedvenc kibúvóm. Természetesen a "wow" kategóriát javasolták, így én egy Lumiát, Évi pedig egy Big Z-t kért.

A továbbiak megértéséhez tudnotok kell: a hely egy barista szentély, sőt egy barista bajnok, Molnár Attila saját üzlete. Itt a legnagyobb fokú tisztelettel bánnak a kávéval, és művészetet próbálnak faragni a kávékészítésből. Itt egy szimpla capuccino is nagyságrendekkel jobb, mint amit majdnem mindenhol (a "nem-szentélyekben") kapsz, de én most a különlegességek között is a legkülönlegesebb kávét kértem. Mint aki először ül zongorához, de kapásból Rahmanyinov D-moll zongoraversenyét próbálná eljátszani. Magában hordozza a kudarc lehetőségét.

Évi kávéja mesés volt. Ez egy kicker, vagyis nagyon tömény, savas kávé meglágyítva rengeteg krémmel és habbal, alul csokis sütivel és mangósziruppal. Az ízeknek olyan zsibongása minden egyes kanál - mert ezt inkább kanalazni érdemes csak -, hogy át kell programoznom a fejemben a kávé felhasználási módjainak listáját.

Előttem három kis pohárban ristrettók, amik aljára egy-egy meglepetést csempésztek. Fehér csokit, dzsemet vagy tejszínt. Belekanalaztam mindegyikbe, de földhöz vágott a hihetetlen töménységű és savú kávé, mintha sót nyalogatnék. Próbáltam figyelni az ízösszetevőkre, amit lehet érezni, a gyümölcsökre, a lime-ra, a narancsra, de a gondolataimat beterítette a sav. Tudtam, éreztem, hogy ha fel lennék készítve erre az élményre, akkor tudnám értékelni, de kezdésnek ez durva volt. Mintha a kicker névadója, a piros bakancs rúgott volna szájba.

Később már tudtam, hogy finomabban kell kezdeni. Kértem egy cortadót, ennek is ristretto az alapja - magyarázza a pult mögött álló barista -, vagyis kávéesszencia, ami kétszer töményebb az espressónál, de ebben meleg tej is van, ami a savasságot ellensúlyozza. A kezdők szerencséjére, így már én is el tudtam merülni a kávé különféle ízeiben. És tényleg rengeteg ízösszetevőt találtam, a borokon edzett nyelvem most először kapott a szőlő levén kívül olyan táptalajt, ahol kedvére kalandozhatott a lehetőségekben.

Azt is észrevettem, hogy ennél a kávénál nem érzem szükségét a cukornak. Legalábbis nem azt a mennyiséget kell beletenni, mint amit otthon szoktam. Különleges ízű, görög "a kanál megáll benne" joghurtot is lehet is venni (a cukor hiánya miatt először meglepő, aztán rájössz, hogy nagyobb mennyiségű lekvár van az alján, mint gondolnád), van csoki, szendvics meg hasonlók. De a kávé az elsődleges, ami miatt érdemes ide jönni.

Vissza fogok ide járni, mert tetszik a hangulata a helynek, a kiszolgálás kedves, és mindenre kiterjedő magyarázatot kapok a kávékat, termőhelyeket, elkészítési módokat illetően, és még a második látogatás után is teljesen tudatlannak érzem magam.

Ami jó, mert így lehet elkezdeni tanulni.

Aki egy kávéértő leírásra vágyik a helyről, a Kávékorzó cikkét javaslom.

Cím: Czuczor utca 3., nyitva hétfőtől péntekig 7:00 - 20:00, szombaton 9:00 - 18:00